Az öregemberre botot szegező útmutatás
Amikor Padmaszambhava, a Nagy Tanítómester, a Szamje-kolostornál időzött, volt ott egy Ngok Serab Gyalpó nevű, hatvanegy éves ember, aki ugyan tanulatlan volt, de rendkívüli hittel bírt és nagyon bízott a Mesterben. A Drakpócse remeteségben egy éven keresztül odaadón szolgálta őt, miközben egyszer sem kért tőle tanítást, a Mester pedig nem is adott neki. Amikor letelt az egy év és a Mester távozni készült, Ngok egy mandala-korongon egy uncia aranyból virágot készített számára, és a következő szavak kíséretében ajánlotta fel neki:
– Ó, Nagy Mester, gondolj rám irgalommal! Először is: a dharmáról keveset tudok, másodszor: nem vagyok túl éles felfogású, harmadszor: öregszem és a testem lassan felmondja a szolgálatot. Kérlek, adj ennek a halál küszöbén álló öregembernek egy olyan tanítást, amit könnyű megérteni, ami véget vet a külső-belső kivetítéseknek, könnyen megvalósítható, tág szemléletű, könnyen gyakorolható, és hasznomra lesz következő életemben!
A Mester az öregember szívközpontjára szegezte a sétabotját, és a következő útmutatást adta neki:
– Hallgass rám, Öreg! Figyeld meg ezt a tiszta tudatot, a saját természetes jelenléted! Nincsen sem színe, sem alakja. Nincs sem határa, sem középpontja. Először is sehonnan sem jön, tehát üres. Aztán sehol sincs, tehát üres. Végül sehová sem megy, tehát üres. Üres, vagyis nem ez vagy az. Ha ezt a tiszta és világos tudatot meglátod és felismered, azzal önnön valódi természeted ismered meg. Megérted a tapasztalás természetét. Meglátod a tudat természetét. Megtudod, hogy valójában milyenek a dolgok. Megszűnnek a kivetítéseid.
A jelenlét, a tiszta tudat, nem kézzelfogható valami, de eredendően benned található, s nem máshol kell keresgélned. A tapasztalás ténye, amit könnyű megérteni illetve felismerni.
Maga a tudat természete a megismerésnek sem tárgya, sem alanya. Sem nem örökkévaló, sem nem véges. Nem kell „felébreszteni” – a felébredés nem más, mint a jelenlét öntudatra ébredése. Nem kerül pokolra, mert magától megtisztul. Nem kell „gyakorolni”, mert a tapasztalás önmagától fénylik.
Győződj meg róla, hogy ez a természetes szemlélet benned van, s nem máshonnan kell felkutatnod!
Ha megértetted, s be szeretnéd gyakorolni ezt a szemléletet, akkor mindig az a hely legyen a meditációs barlangod, ahol éppen találod magad! Mindazt, mi a külvilágban megjelenik, hagyd nyugodtan felmerülni! Hadd üresedjen ki az, ami üres! Hagyd feldolgozatlanul a jelenségeket! Így segítőtársadként azon nyomban megtisztulnak, s hasznosíthatod őket a gyakorlásban.
Odabenn, a tudatodban, bármiféle gondolatok merülnek fel, cikáznak át az elméden, mind egyformán lényegtelen, vagyis üres. Ahogy megjelennek, azon nyomban tovatűnnek. Ha a tudat természetéhez tartod magad, hasznosíthatod a tudatmozgásokat, amit könnyű gyakorolni.
Titokban, bármiféle érzelem támadjon benned, ha ránézel, nyomtalanul elcsitul. Az érzelmek ott helyben eltisztulnak, amit szintén könnyű gyakorolni.
Ha ezt a gyakorlatot folytatod, a szemlélődés nem korlátozódik az ülőgyakorlatra. Ha mindenben segítőtársadra ismersz, a megtapasztalás világossága soha nem tompul el. Egyfolytában a tudat természetét tapasztalod. Tevékenységeid nem kell szabályoznod. Bármit is teszel, semmi sem változtat a tapasztalás tényén.
Amint ezt felismered, megérted azt, hogy az anyagi test elöregszik, de a tiszta tudat sohasem vénül: mindegy, hogy öreg vagy-e, vagy fiatal. Ha felismered a jelenlétet, a tapasztalás benned lévő tudomását, akkor mindegy, mennyire éles, vagy tompa a felfogásod, mert a tiszta tudatban nincsenek ilyen megkülönböztetések. Ha megérted a mindentől független tapasztalás tényét, akkor mindegy, hogy mennyire vagy tanult, vagy tanulatlan. Ez a képmásszerű anyagi test elpusztul, de a jelenlét tudomása, a tapasztalástest, nem ér véget. Ha megingathatatlan támaszra leltél abban, ami változatlan, akkor mindegy, mennyire hosszú, vagy rövid az életed.
Ezt a valósághű gyakorlatot végezd, te Öreg! Ezzel teszed magadnak a legjobb szolgálatot. Ne keverd össze a szavakat a jelentésükkel! Soha ne válj meg legjobb segítőtársadtól, a kitartástól! Mindent itass át a tudatosság ízével! Ne leld örömödet üres, értelmetlen társalgásban! Ne bonyolódj közönséges gondolatokba! Családi gondokkal ne vesződj túl sokat! Étel-ital után ne vágyakozz túl sokat! Készülj fel az egyszerű halálra! Az élet nem tart soká – törekedj fáradhatatlanul! Gyakorold ezt, a halál küszöbén álló öregembernek szóló tanításom!
Mivel tanítás közben a Mester mindvégig az öreg szívének szegezte a sétabotját, Az öregemberre botot szegező útmutatásnak is hívják. Ngok Serab Gyalpó megszabadult, s elérte a megvalósítást. Az eljövendő nemzedékek érdekében Karcsen Hölgye (Jese Cögyel) foglalta írásba. Címe pedig: Botszegező útmutatás.
Nyangrel Nyima Özer (Myang ral nyi ma ’od zer 1124-1192) termája
A tibeti szöveg forrása: https://www.lotsawahouse.org/bo/tibetan-masters/nyang-ral-nyima-ozer/pointing-the-staff