Longcsen Rabzsampa útmutatása a tudat természetén folytatott meditációhoz Az Egyetemes Teremtőkirály tantrája alapján

Longcsenpa Kincses hajó című műve rendhagyó jellegű kommentár az Egyetemes Teremtőkirály tantrájához.  Nem az alapszöveg értelmét igyekszik lépésről lépésre megvilágítani, hanem a Teljes Tökéletesség gyakorlati megvalósítása – avagy megtapasztalása – szempontjából tárgyalja annak lényegi tanításait, s e gyakorlati vezérfonálra fűzi fel a tantrából innen-onnan vett idézeteket. Ez a fonál nem más, mint a szemléletről, szemlélődésről, tevékenységről és végeredményről szóló útmutatások sorozata, melyek együttesen kerek képet festenek a dzogcsen tanítás egészéről. Noha első látásra valamiféle fokozatos megközelítés négy lépcsőfokának tűnhetnek, végső soron a természetes egységállapot különböző szempontú leírásai.

A mű bevezetőjében Longcsenpa azt bizonyítja és támasztja alá a tantrából származó idézetekkel, hogy a buddhák kinyilatkoztatásai, amelyek a nyolc alacsonyabb rangú irányzatba sorolhatók, csak a gyengébb képességű tanítványoknak való, ideiglenes vagy átmeneti érvényű tanítások. Az egyetlen valódi értelemben vett és végérvényes tanítás a dzogcsen, az Ősbuddha Szamantabhadra – vagy más néven az Egyetemes Teremtőkirály – kinyilatkoztatása, amely közvetlenül a tudat természetére és annak felismerésére tanít. E lényegi belátás fényében érthető meg a többi irányzat tanítása is:

Én, a tiszta tudat, az Egyetemes Teremtőkirály,

Az összes buddhista irányzat leglényege vagyok.

A három irányzat, amelyről a három buddha beszélt,

Végső soron nem más, mint az én egy irányzatom.

Ez az Egyetemes Teremtő, a tiszta tudat szintje;

Az összes buddhista tan legbenső veleje.

Maga az Egyetemes Teremtő tanítása, a Teljes Tökéletesség lényegi jelentéséről szóló útmutatás három részből: a dzogcsentanító ismertetőjegyeinek, a tanítvány tulajdonságainak és a gyakorlati megvalósítást szolgáló útmutatások leírásából áll. Az utóbbi részt Longcsenpa a hagyományvonal bemutatásával kezdi, majd a dzogcsenhez bevezetőként ajánlott gurujóga gyakorlatot ismerteti. Ezután tér rá a voltaképpeni útmutatások négy fenti címszó (szemlélet, szemlélődés, tevékenység és végeredmény) alatti tárgyalására. Fordításunkat jelenleg itt kezdjük, de később lehetőség szerint visszatérünk az előző részekre.

I.         Szemlélet általi meggyőződés

  1. Meggyőződés arról, hogy a jelenségvilág a tudat játszadozása

A világ összes élő és élettelen jelensége a saját tudatunkban jelenik meg, mint a múlt éjjel látott álmunk, s e látszatszerű megnyilvánulásától eltekintve egy szemernyi léte sincs:

Minden jelenség a tiszta tudatban, az Egyetemes Teremtőben gyökerezik,

S bármiképp is nyilvánul meg, lényegében én magam vagyok.

Bármilyen formát is ölt, minden az én varázslatom.

Minden szó és hang, akárhogy is hangzik,

Az én valóságom nyelvi kifejeződése.

A buddhatestek és jelentudatosságok minőségei,

Az élőlények testi megnyilvánulásai és szokásai;

Minden, ami csak az élő és élettelen világhoz tartozik,

Eredendően nem más, mint tiszta tudat.

Annak nemtudását, hogy minden a tudatunk varázslatos alkotása, szamszárának nevezzük:

Akik nem tudják, hogy én, az Egyetemes Teremtő, milyen vagyok,

Igaznak veszik a jelenségeket, amelyeket megteremtek,

Melyek így a ragaszkodásaik folytán valósággá válnak.

Feledvén, hogy mindezek csak múló káprázatok,

Sötétségben botorkálnak, mint a vakok.

Szemlélődjünk azon, hogy a jelenségek, amelyeket tapasztalunk, éppúgy elválaszthatatlanok a tudatunktól, mint a benne felmerülő álomképek! :

Minden jelenség, amit csak tapasztalunk,

Eleve egy a tudattal, amely azt tapasztalja;

Ne is próbálj oksági úton elfordulni tőle!

El ne fordulj a tudat valódi természetétől!

Inkább fedezd fel, hogy milyen valójában,

Hogy saját tiszta lényeged megnyilvánuljon!

Pihentesd elmédet tíz napig abban a tudatban, hogy ezek az állítólagosan anyagi jelenségek, amelyek a föld, víz, tűz és szél elemből állnak össze, egyáltalán nem léteznek odakinn, a külvilágban! Fel kell ismerned, hogy semmi sincs a tiszta tudaton kívül, és meg kell szabadulnod a megkülönböztetéstől, amely az érzékelt tárgyaknak különálló létet tulajdonít! …


2.         Meggyőződés a tudat ürességéről

Ahogy a tantra 22. fejezetében áll:

Ki sem mozdul odabentről, mégsem lehet felkutatni.

Nem külsőleg megragadható és megfigyelhető tárgy.

Ez a keletkezés és elmúlás nélküli, önzetlen együttérzés

Nem másoktól származó, hanem eleve meglévő kincsünk.

Vizsgáljuk meg, hogy ez a jelenlegi tudatosság kívül, belül, vagy a kettő közt található! Honnan jött, hol tartózkodik, és végül hová megy? Van-e színe, alakja, meghatározott jellegzetessége? Felmerülése pillanatában vajon a külvilág tárgyaiban, a belső halmazok között, vagy a kettő közti térben található? A külvilágot és a testünk belső világát szétválasztva és lebontva beláthatjuk, hogy sehol sincs.

Ugyanakkor tisztáznunk kell, hogy a tíz jellegzetesség mivolta is alaptalan. Vizsgáljuk meg jó alaposan, hogy ebben a tudatban, amelyet keresve sem találtunk, van-e megvalósítandó szemlélet, szemlélődés, fogadalom, munkálkodás, mandala és felhatalmazás? Vannak-e benne elérendő tudatszintek, bejárandó ösvények, eltisztítandó elhomályosulások, illetve elérendő jelentudatosság vagy buddhaság? Létezik-e olyasvalaki, aki mindezeket elérhetné vagy megvalósíthatná? Ha ezek egyikét sem találjuk sehol, azzal mind a tíz feloldódik a szemlélődés nélkül fennálló eredendő tisztaságban:

Bennem oldódik fel minden tapasztalat.

Mivel rajtam kívül nincs min szemlélődni,

A szemlélet és szemlélődés feloldódik bennem.

Mivel rajtam kívül nincs mit betartani,

A betartandó fogadalmak feloldódnak bennem.

Mivel rajtam kívül nincs mire törekedni,

A kényszeres munkálkodás feloldódik bennem.

Mivel rajtam kívül nincs hol tartózkodni,

Az elérendő tudatszintek feloldódnak bennem.

Én vagyok a magától ébredő jelentudatosság,

Akiben az összes elhomályosulás feloldódik.

Én vagyok a kezdet nélküli tapasztalás,

Akiben az összes tapasztalat feloldódik.

Mivel rajtam kívül nincs, mit be lehetne járni,

Az ösvények és szintek feloldódnak bennem.

Mivel minden bennem, a tiszta tudatban merül fel,

Kettősségnélküli lényemben minden feloldódik.

A magától eredő jelentudatosság tanítása vagyok,

Akiben minden tanátadás azonnal feloldódik.

Mivel rajtam kívül semmiféle tapasztalat nincsen,

Én, az Egyetemes Teremtő, teljes feloldódás vagyok.


II.        Szemlélődés általi feloldódás

Miután a tudat behatárolhatatlan természetéről a szemlélet által meggyőződtünk, vonuljunk félre egy magányos helyre, és teljesen engedjünk fel testileg és tudatilag! Könnyedén ellazulva vegyük fel Vairócsana hét pontos testtartását, a mester tanítása szerint!  Ezután bármiféle beavatkozás, elvárás és fenntartás nélkül engedjük el magunk a teljes megnyugvás állapotában, amely önmagától valósul meg, mert ilyen a tudat és az egész világ eredendő tisztaságú, valódi természete. Ez a „fenséges kiegyensúlyozottság” maga a tapasztalástest fogalommentes tudatállapota. Ahogy a Négysoros bizonyosság című fejezetben áll:

Ó, Nagyszerű Lény, tudd meg a következőt!

Valódi természetét tekintve minden jelenség egy.

Ezt senki meg se kísérelje helyreállítani!

A tapasztalástest fogalommentes tudatállapota

A hamisítatlan kiegyensúlyozottság fenségében áll.

Lazuljunk bele itt és most a tudat eredendően tiszta, térszerű természetébe! Bármiféle testi, szóbeli és tudati erőfeszítés megtétele nélkül pihenjünk ebben a kiegyensúlyozott állapotban! Merüljön fel benne bármi, ne ragadjuk meg a jelenséget, hanem nézzünk rá csupaszon és engedjük el!  E fogalmilag és még merő látszatként sem megragadott, feldolgozatlan tündöklés, amely ilyenkor dereng fel, nem más, mint a tudat eredendő szabadsága: az Egyetemes Teremtő tudatállapota. Ahogy A remény és félelem önkéntelen meghaladása című fejezetében áll:

Ó, Vadzsraszattva, helyesen szemlélődj!

A kezdettelen teljes tisztaságon szemlélődve

Ne tárgyiasítsd el, s ragadd meg a jelenségeket!

Minden felszabadul, még mielőtt létrejönne;

Ne meditálj az ürességén, csak ismerd fel, milyen!

Ez a magától eredő fényesség tudatállapota. Ahogy Az erőfeszítés természetes felszabadulása című fejezetben áll:

Ne keresd a természetes, tiszta boldogságot!

Ne igyekezz kijavítani a három kaput!

Ne elmélkedj, s ne kövesd a gondolatokat!

A magától ébredő tudatosság örömében pihenj!

Ez a magától eredő fényesség tudatállapota,

Az Egyetemes Teremtőkirály tudattevékenysége.

Vagyis tartózkodjunk egyenletesen ebben a hamisítatlan, magától fénylő világosságban, ameddig csak fennáll! Bármilyen gondolat is bukkanjon fel benne, nézzünk rá csupaszon, és pihenjünk bele! A gondolat így azon nyomban felszabadul anélkül, hogy elvetnénk, és ugyanolyan kiegyensúlyozott állapotban maradunk, mint azelőtt. Minden történés azonmód felszabadul benne, mint a vízre rajzolt ábra.

A Természetes erőfeszítésmentesség című fejezetben ez áll:

Ebben a hamisítatlan, fenséges tudatállapotban

Bármilyen tudati, gondolati esemény is merüljön fel,

Mind egyformán keletkezésmentes állapotban marad.

Ennek tudatában megszabadulsz a törekvés képzetétől.

A szemlélődés szükségességéről és szükségtelenségéről szóló fejezetben pedig:

Az elmében rezdülő érzések és gondolatok közül

Egy sem moccan ki a keletkezésmentes állapotból.

Így még gondolkozás közben is folyik a szemlélődés,

És még akkor sem billenhetsz ki, ha nem szemlélődsz.


TÁMOGASD A KINCSES HAJÓ FORDÍTÁSÁT!

Támogatásodért cserébe elküldöm Neked a kommentárokkal és jegyzetekkel kibővített fordítást.

Rendszeres támogatóimn havi frissítéseket kapnak!