Longcsen Rabzsampa útmutatása a tudat természetén folytatott meditációhoz Az Egyetemes Teremtőkirály tantrája alapján

Longcsenpa Kincses hajó című műve rendhagyó jellegű kommentár az Egyetemes Teremtőkirály tantrájához.  Nem az alapszöveg értelmét igyekszik lépésről lépésre megvilágítani, hanem a Teljes Tökéletesség gyakorlati megvalósítása – avagy megtapasztalása – szempontjából tárgyalja annak lényegi tanításait, s e gyakorlati vezérfonálra fűzi fel a tantrából innen-onnan vett idézeteket. Ez a fonál nem más, mint a szemléletről, szemlélődésről, tevékenységről és végeredményről szóló útmutatások sorozata, melyek együttesen kerek képet festenek a dzogcsen tanítás egészéről. Noha első látásra valamiféle fokozatos megközelítés négy lépcsőfokának tűnhetnek, végső soron a természetes egységállapot különböző szempontú leírásai.

A mű bevezetőjében Longcsenpa azt bizonyítja és támasztja alá a tantrából származó idézetekkel, hogy a buddhák kinyilatkoztatásai, amelyek a nyolc alacsonyabb rangú irányzatba sorolhatók, csak a gyengébb képességű tanítványoknak való, ideiglenes vagy átmeneti érvényű tanítások. Az egyetlen valódi értelemben vett és végérvényes tanítás a dzogcsen, az Ősbuddha Szamantabhadra – vagy más néven az Egyetemes Teremtőkirály – kinyilatkoztatása, amely közvetlenül a tudat természetére és annak felismerésére tanít. E lényegi belátás fényében érthető meg a többi irányzat tanítása is:

Én, a tiszta tudat, az Egyetemes Teremtőkirály,

Az összes buddhista irányzat leglényege vagyok.

A három irányzat, amelyről a három buddha beszélt,

Végső soron nem más, mint az én egy irányzatom.

Ez az Egyetemes Teremtő, a tiszta tudat szintje;

Az összes buddhista tan legbenső veleje.

Maga az Egyetemes Teremtő tanítása, a Teljes Tökéletesség lényegi jelentéséről szóló útmutatás három részből: a dzogcsentanító ismertetőjegyeinek, a tanítvány tulajdonságainak és a gyakorlati megvalósítást szolgáló útmutatások leírásából áll. Az utóbbi részt Longcsenpa a hagyományvonal bemutatásával kezdi, majd a dzogcsenhez bevezetőként ajánlott gurujóga gyakorlatot ismerteti. Ezután tér rá a voltaképpeni útmutatások négy fenti címszó (szemlélet, szemlélődés, tevékenység és végeredmény) alatti tárgyalására. Fordításunkat jelenleg itt kezdjük, de később lehetőség szerint visszatérünk az előző részekre.

I.         Szemlélet általi meggyőződés

1. Meggyőződés arról, hogy a jelenségvilág a tudat játszadozása

A világ összes élő és élettelen jelensége a saját tudatunkban jelenik meg, mint a múlt éjjel látott álmunk, s e látszatszerű megnyilvánulásától eltekintve egy szemernyi léte sincs:

Minden jelenség a tiszta tudatban, az Egyetemes Teremtőben gyökerezik,

S bármiképp is nyilvánul meg, lényegében én magam vagyok.

Bármilyen formát is ölt, minden az én varázslatom.

Minden szó és hang, akárhogy is hangzik,

Az én valóságom nyelvi kifejeződése.

A buddhatestek és jelentudatosságok minőségei,

Az élőlények testi megnyilvánulásai és szokásai;

Minden, ami csak az élő és élettelen világhoz tartozik,

Eredendően nem más, mint tiszta tudat.

Annak nemtudását, hogy minden a tudatunk varázslatos alkotása, szamszárának nevezzük:

Akik nem tudják, hogy én, az Egyetemes Teremtő, milyen vagyok,

Igaznak veszik a jelenségeket, amelyeket megteremtek,

Melyek így a ragaszkodásaik folytán valósággá válnak.

Feledvén, hogy mindezek csak múló káprázatok,

Sötétségben botorkálnak, mint a vakok.

Szemlélődjünk azon, hogy a jelenségek, amelyeket tapasztalunk, éppúgy elválaszthatatlanok a tudatunktól, mint a benne felmerülő álomképek! :

Minden jelenség, amit csak tapasztalunk,

Eleve egy a tudattal, amely azt tapasztalja;

Ne is próbálj oksági úton elfordulni tőle!

El ne fordulj a tudat valódi természetétől!

Inkább fedezd fel, hogy milyen valójában,

Hogy saját tiszta lényeged megnyilvánuljon!

Pihentesd elmédet tíz napig abban a tudatban, hogy ezek az állítólagosan anyagi jelenségek, amelyek a föld, víz, tűz és szél elemből állnak össze, egyáltalán nem léteznek odakinn, a külvilágban! Fel kell ismerned, hogy semmi sincs a tiszta tudaton kívül, és meg kell szabadulnod a megkülönböztetéstől, amely az érzékelt tárgyaknak különálló létet tulajdonít! …


2.         Meggyőződés a tudat ürességéről

Ahogy a tantra 22. fejezetében áll:

Ki sem mozdul odabentről, mégsem lehet felkutatni.

Nem külsőleg megragadható és megfigyelhető tárgy.

Ez a keletkezés és elmúlás nélküli, önzetlen együttérzés

Nem másoktól származó, hanem eleve meglévő kincsünk.

Vizsgáljuk meg, hogy ez a jelenlegi tudatosság kívül, belül, vagy a kettő közt található! Honnan jött, hol tartózkodik, és végül hová megy? Van-e színe, alakja, meghatározott jellegzetessége? Felmerülése pillanatában vajon a külvilág tárgyaiban, a belső halmazok között, vagy a kettő közti térben található? A külvilágot és a testünk belső világát szétválasztva és lebontva beláthatjuk, hogy sehol sincs.

Ugyanakkor tisztáznunk kell, hogy a tíz jellegzetesség mivolta is alaptalan. Vizsgáljuk meg jó alaposan, hogy ebben a tudatban, amelyet keresve sem találtunk, van-e megvalósítandó szemlélet, szemlélődés, fogadalom, munkálkodás, mandala és felhatalmazás? Vannak-e benne elérendő tudatszintek, bejárandó ösvények, eltisztítandó elhomályosulások, illetve elérendő jelentudatosság vagy buddhaság? Létezik-e olyasvalaki, aki mindezeket elérhetné vagy megvalósíthatná? Ha ezek egyikét sem találjuk sehol, azzal mind a tíz feloldódik a szemlélődés nélkül fennálló eredendő tisztaságban:

Bennem oldódik fel minden tapasztalat.

Mivel rajtam kívül nincs min szemlélődni,

A szemlélet és szemlélődés feloldódik bennem.

Mivel rajtam kívül nincs mit betartani,

A betartandó fogadalmak feloldódnak bennem.

Mivel rajtam kívül nincs mire törekedni,

A kényszeres munkálkodás feloldódik bennem.

Mivel rajtam kívül nincs hol tartózkodni,

Az elérendő tudatszintek feloldódnak bennem.

Én vagyok a magától ébredő jelentudatosság,

Akiben az összes elhomályosulás feloldódik.

Én vagyok a kezdet nélküli tapasztalás,

Akiben az összes tapasztalat feloldódik.

Mivel rajtam kívül nincs, mit be lehetne járni,

Az ösvények és szintek feloldódnak bennem.

Mivel minden bennem, a tiszta tudatban merül fel,

Kettősségnélküli lényemben minden feloldódik.

A magától eredő jelentudatosság tanítása vagyok,

Akiben minden tanátadás azonnal feloldódik.

Mivel rajtam kívül semmiféle tapasztalat nincsen,

Én, az Egyetemes Teremtő, teljes feloldódás vagyok.


II.        Szemlélődés általi feloldódás

Miután a tudat behatárolhatatlan természetéről a szemlélet által meggyőződtünk, vonuljunk félre egy magányos helyre, és teljesen engedjünk fel testileg és tudatilag! Könnyedén ellazulva vegyük fel Vairócsana hét pontos testtartását, a mester tanítása szerint!  Ezután bármiféle beavatkozás, elvárás és fenntartás nélkül engedjük el magunk a teljes megnyugvás állapotában, amely önmagától valósul meg, mert ilyen a tudat és az egész világ eredendő tisztaságú, valódi természete. Ez a „fenséges kiegyensúlyozottság” maga a tapasztalástest fogalommentes tudatállapota. Ahogy a Négysoros bizonyosság című fejezetben áll:

Ó, Nagyszerű Lény, tudd meg a következőt!

Valódi természetét tekintve minden jelenség egy.

Ezt senki meg se kísérelje helyreállítani!

A tapasztalástest fogalommentes tudatállapota

A hamisítatlan kiegyensúlyozottság fenségében áll.

Lazuljunk bele itt és most a tudat eredendően tiszta, térszerű természetébe! Bármiféle testi, szóbeli és tudati erőfeszítés megtétele nélkül pihenjünk ebben a kiegyensúlyozott állapotban! Merüljön fel benne bármi, ne ragadjuk meg a jelenséget, hanem nézzünk rá csupaszon és engedjük el!  E fogalmilag és még merő látszatként sem megragadott, feldolgozatlan tündöklés, amely ilyenkor dereng fel, nem más, mint a tudat eredendő szabadsága: az Egyetemes Teremtő tudatállapota. Ahogy A remény és félelem önkéntelen meghaladása című fejezetében áll:

Ó, Vadzsraszattva, helyesen szemlélődj!

A kezdettelen teljes tisztaságon szemlélődve

Ne tárgyiasítsd el, s ragadd meg a jelenségeket!

Minden felszabadul, még mielőtt létrejönne;

Ne meditálj az ürességén, csak ismerd fel, milyen!

Ez a magától eredő fényesség tudatállapota. Ahogy Az erőfeszítés természetes felszabadulása című fejezetben áll:

Ne keresd a természetes, tiszta boldogságot!

Ne igyekezz kijavítani a három kaput!

Ne elmélkedj, s ne kövesd a gondolatokat!

A magától ébredő tudatosság örömében pihenj!

Ez a magától eredő fényesség tudatállapota,

Az Egyetemes Teremtőkirály tudattevékenysége.

Vagyis tartózkodjunk egyenletesen ebben a hamisítatlan, magától fénylő világosságban, ameddig csak fennáll! Bármilyen gondolat is bukkanjon fel benne, nézzünk rá csupaszon, és pihenjünk bele! A gondolat így azon nyomban felszabadul anélkül, hogy elvetnénk, és ugyanolyan kiegyensúlyozott állapotban maradunk, mint azelőtt. Minden történés azonmód felszabadul benne, mint a vízre rajzolt ábra.

A Természetes erőfeszítésmentesség című fejezetben ez áll:

Ebben a hamisítatlan, fenséges tudatállapotban

Bármilyen tudati, gondolati esemény is merüljön fel,

Mind egyformán keletkezésmentes állapotban marad.

Ennek tudatában megszabadulsz a törekvés képzetétől.

A szemlélődés szükségességéről és szükségtelenségéről szóló fejezetben pedig:

Az elmében rezdülő érzések és gondolatok közül

Egy sem moccan ki a keletkezésmentes állapotból.

Így még gondolkozás közben is folyik a szemlélődés,

És még akkor sem billenhetsz ki, ha nem szemlélődsz.


Ezután vegyük szemügyre egymás után a föld, a víz, a tűz, a szél és a tér tartományát, és az elemek természetüknél fogva fogalommentes mivoltával szembesüljünk! Ahogy A saját tudatunkat megtestesítő tanítókról szóló fejezetben áll:

Ó, három birodalom élőlényei!          

Saját tiszta tudatotok öt tanítóként mutatkozik,

De nektek százezernyi világkorszak sem volt elég

Ahhoz, hogy felismerjétek őket.

Ezért most én, az Egyetemes Teremtőkirály,

Nyilvánulok meg a ti tudati tanítótok formájában.

Hallgassátok hát a saját tudati tanítótok tanítását!

Én, az Egyetemes Teremtőkirály,

A tiszta tudatból, melyből minden ered,

Öt tiszta tudati mivoltú elemként;

Öt tudati tanítóként öltök testet.

Testük a tökéletes gyönyörűség teste,

Tanításuk saját mibenlétük révén adják;

Amit tanítanak, az saját természetük.

A tanító a tökéletes gyönyörűségtestben

Nem értelmezi a saját tudatállapotát,

És nem gondolkodik egyéb tanításokon;

A tiszta tudat mind az öt tanítója

Maga a tapasztalás természetére tanít.

A tiszta tudat eredendő tudomása

Föld tanító formájában nyilvánul meg,

Aki nem szóban és írásban tanít,

Hanem saját természetét mutatja be.

Nem gondol sem magára, sem másra,

Hanem fogalommentes azonosságra tanít.

A három létbirodalom valamennyi élőlénye

Ennek felismerésével azonosul a buddhával.

A tiszta tudat eredendő tudomása

Víz tanító formájában nyilvánul meg,

Tűz tanító formájában nyilvánul meg,

Szél tanító formájában nyilvánul meg,

Tér tanító formájában nyilvánul meg,

Aki nem szóban és írásban,

Hanem a saját mibenléte által tanít.

Önmaga és mások megkülönböztetése nélkül,

Az osztatlan tudatosságot mutatja be.

E tanításból, amelyet a három birodalom

Élőlényeinek megnyilvánuló tanítók

A saját mibenlétük által adnak elő,

Mindent meg lehet érteni.

Ó, három birodalom élőlényei!

Mivel mindannyiótokat én,

Az Egyetemes Teremtőkirály teremtettem,

Gyermekeim vagytok, velem egyenrangúak.

S mivel ti sem vagytok mások, mint én,

Úgy mutatkozok meg nektek,

Mint a saját mibenlétem öt tanítója,

Kik egységben tanítják ötös természetem.

Ez az egy én, az Egyetemes Teremtő vagyok;

Ugyanebben higgyetek Ti is!

Ó, három birodalom élőlényei!

Ha én nem lennék, ti sem lennétek,

Ha pedig ti nem lennétek,

Akkor ez az öt tanító sem jelenne meg,

És a fogalommentes tanítás sem hangzana el.

Miután szembesültünk azzal, hogy a jelenségvilág üres, attól kezdve bármi is jelenjék meg előttünk, ne ragadjuk meg akként! Vegyük észre, hogy ha nem kezdünk vele semmit, azon nyomban felszabadul a tárgyiasság alól! Ebben az ellazult állapotban szembesüljünk egyenként a föld (például egy hegy), a víz, a tűz (például a mécses lángja), a szél és a tér elem természetével is! Erre azért van szükség, hogy az égvilágon minden az Egyetemes Teremtő szemlélődésének határtalan keretében, a tiszta tudat fényében bukkanjon fel.

E szembesülés folytán ettől kezdve mindent a természetes, teljes tökéletesség állapotában találunk. Eleve mentesülünk a fogyatékosságoktól, és önkéntelenül váltjuk valóra az eszményi minőségeket. Bár testünk látszólag emberi, tudatilag a buddhaságot tapasztaljuk. A Sokaság összefoglalása című fejezet tanítása szerint:

Nincs itt semmi, mi ne lenne tökéletes;

Az egység, a kettősség és a mindenség is az.

Ezért eszményiesen könnyű a dolgunk.

Az egység úgy tökéletes, mint tiszta tudat.

A kettősség úgy, mint a tudat alkotása.

A mindenség pedig mint eszményiesség.

Az egységben való tökéletesség tanítása

A buddha tudatállapotába vezet.

A mindenség tökéletességének tanítása

Eszményivé teszi a feltételeket.

Ki efféle tétlenségben tartózkodik,                     

Testileg lehet akár isten, akár ember,

Tudatilag a buddhaságot tapasztalja.

Ha ezzel a lények javát szolgálja,

Nem kell boldogságra törekednie.

Ennek az a magyarázata, hogy azonnal a buddha tudatállapotába kerül. Így szól a tanítás.


III. Tevékenység általi veszélyelhárítás

1. A gyötrelmek önfelszabadító tevékenysége

Ahogy a Megkülönböztetés nélküli cselekvésről szóló fejezetben áll:

Az öt vágy is a tiszta tudat műve.

Vagy, ahogy a Ledönthetetlen Győzelmi Zászló fogalmaz:

A vágy, a harag és az ostobaság is

A tiszta tudat ösvényét képezi,

Az ötféle élvezet tárgyai pedig

A tapasztalásközeg ékítményei.

A tennivaló nélküli tökéletességről szóló fejezet szerint pedig:

A teljes tisztaság ösvényén a mások által került

Öt gyötrelem és még az öt főbenjáró vétek is

Fenséges kiegyensúlyozottsággá magasztosul,

Mely még a nemi s a többi élvezetet sem zárja ki.

A téma ennek megfelelően két részből áll:                 

1.1. A vágy tárgyainak ékítménnyé tétele

Bármilyen kellemes látvány, hang, illat, íz vagy tapintvány jelenjen is meg a tapasztalásban, magát a benyomást tapasztalati szempontból álom- és varázslatszerű üres formaként, üres hangként, üres illatként és tapintványként – illékony, tünékeny, valóságnélküli jelenésként kell kezelni. Amint bármelyikük megjelenik, a Saját tudati tanítóinkról szóló fejezet szerint nézzünk rá csupaszon és engedjük el! Ezáltal felszabadul a tárgyiasság alól, és ragaszkodásmentes, kettősség nélküli tudomásként derül fel. Ezzel a tevékenységgel e tüneményeket a tapasztalás díszeivé tesszük, amiért is a vágyott minőségeket a közeg ékítményeinek nevezzük.

1. 2. Sem megragadni, sem megtagadni: a gyötrelmek önfelszabadító tevékenysége

Ha vágy, harag, ostobaság, önteltség vagy féltékenység ébred bennünk, hagyjuk az erejét kiteljesedni és vegyük észre az első pillanatban, amikor még nincs karmikus hozadéka! A második pillanatban nézzünk rá csupaszon, és engedjük el! Így az öt méreg egyikét sem kell elvetnünk, mert bármelyik is bukkanjon fel, azon nyomban felszabadult jelenlétként: boldogságos, világos és fogalommentes jelentudatosságként derül fel.

A vágy üres öröme különbségtévő jelentudatosságként, a harag üres világossága tükörszerű jelentudatosságként, az ostobaság üres látomása a tapasztalásközeg jelentudatosságként, az önteltség üres jelenléte az egyenlőség jelentudatosságaként, a féltékenység üres tudomása pedig véghezvivő jelentudatosságként derül fel. A gyötrő érzés ott helyben szertefoszlik anélkül, hogy elvetettük volna, mint a hallgatók és önfelébredettek; megtisztítottuk volna, mint a bódhiszattvák; vagy átalakítottuk volna, mint a tantrikusok. Ez az Egyetemes Teremtő, a magától eredő jelenlét királyának önkéntelen tevékenysége, amely magasabb rendű az összes irányzatnál.

Ez azért szükséges, hogy a bennünk lévő gyötrelmek rögtön a felbukkanásuk pillanatában felszabaduljanak és jelentudatosságként virradjanak fel, miáltal most rögtön megtapasztaljuk a buddha teljesen önkéntelen tudatállapotát.


2. A jelenségvilág uralása                

Ahogy a Színtiszta közegről szóló fejezetben áll:

A határtalan tágasság középpontjában honolsz,

A megkülönböztetés nélküli egyenlőség királyaként.

A tudat és a szokásmintázatok egybeelegyedtek,

A gondolatban kitalált s feltűnő jelenségek pedig

A saját ékítményeid, ezért meg ne tagadd őket!

Vagy, ahogy a Ledönthetetlen Győzelmi Zászló fogalmaz:

Önmagad és mások megkülönböztetése nélkül,

A bűvös önkéntelenség mezején játszadozol.

A középpontba helyezkedésről szóló fejezetben pedig ez áll:

Ha a jelenlét királya tudatosan uralkodik,

Kibontakozik a középpont buddhatest-mandalája:

Minden látható és érzékelhető jelenség

Az időtlen tapasztalás közegében mutatkozik,

Melyben sem elhagyni, sem elérni nincs mit;

Az egész az Egyetemes Teremtő alkotása.

A tanítók tanítója, az Egyetemes Teremtő hatalmából

Kibontakozik a középpont buddhabeszéd-mandalája:

Minden hallható és értelmezhető jelenség

Az időtlen közegben buddhaszóként hangzik,

Mint a szótlan Beszéd megnyilvánulása,

Mely szintén az Egyetemes Teremtő alkotása.

A tanítók tanítója, az Egyetemes Teremtő hatalmából

Kibontakozik a középpont buddhatudat-mandalája:

Minden gondolat és emlék, ami csak felmerül,

Az Egyetemes Teremtő időtlen Tudatából fakad.

Az Egyetemes Teremtő Teste, Beszéde s Tudata

A hamisítatlan természetesség három mandalája,

Melyek építetlen, azonnali teljességét felismerve

Önkéntelenül a mandala középpontjába kerülsz.

Minden felmerülő forma, hang, ismeret és gondolat a megjelenése pillanatától fogva a három időtlen mandalában foglal helyet, s ezért bármiféle fogalmi értelmezés nélkül teljesen természetes, kettősség nélküli mivoltában tapasztaljuk. Ez azért szükséges, hogy az egész külső-belső világot mandalának ismerjük fel, és a dolgok igenlésére vagy tagadására, elhárítására vagy orvoslására irányuló késztetéseink ott helyben felszabaduljanak.


3. Az ösvényen tanúsított magatartás

Az olyan kettős fogalmak, mint az öröm-fájdalom, boldogság-szenvedés, tisztaság- szennyezettség, félsz-nemfélsz, betegség-egészség, barát-ellenség, vonzódás-taszítás és a többi igenlés-tagadás kívánatos és nemkívánatos vonatkoztatási tárgyait tegyük egyforma ízűvé, és semmit se kezdjünk velük!

Ahogy a Kimozdíthatatlan vágytalanságról szóló fejezetben áll:

Ó, Nagyszerű Lény!

Ne válaszd ketté azt, mi egy!

A boldogság és a szenvedés is tiszta tudat.

A buddhák és az érzőlények itt ugyanazok.

A külső és a belső világok is ugyanazok.

Még az igazság és a hamisság is ugyanaz.

Ne hajszold a boldogságot, s ne harcolj a szenvedéssel!

Bízd rá magad a természetes jelenlétre!

Szenvedés ragaszkodni a boldogsághoz.

Ez a mindent betöltő, fogalommentes világosság

Nem más, mint a magától eredő jelentudatosság.

A Megkülönböztetés nélküli cselekvésről szóló fejezetben pedig:

Az Egyetemes Teremtőkirály tevékenységéről szóló tanítás következik.

Az erény és a vétek, a jó és a rossz,

A tisztaság és a szenny, a nagy és a csekély

Az időtlen, tiszta tudatban mind egyforma:

Sem nem elsajátítandó, sem nem elutasítandó.

Vedd észre, hogy nincs tisztaság és tisztátlanság!

Nincs különbség cselekvés és nemcselekvés között!

Lásd be, hogy a tiszta tudat semmiben sem gyökerezik;

Nincs különbség a közepe és a határai között!

Az Egyetemes Teremtőkirály tevékenységéről szóló tanítás így szól:

Hogy mit teszel, az teljesen mindegy.

A cselekvés és a nemcselekvés is keletkezésmentes.

Ha ezt tudod, bárhogy is tégy, időtlen valóság.

Én vagyok az Egyetemes Teremtőkirály.

Tevékenységem kötetlen és korlátlan, mint a tér.

Kettősség nélküli, túl a helyes és helytelen határain;

Ilyen az Egyetemes Teremtő, a tiszta tudat.

Az öt érzéki tárgy is a tiszta tudat műve.

Az öt vonzódás és taszítás a tiszta tudat műve.

Az ékítmények öt alkotója a tiszta tudat műve.

A három birodalom és létforma is a tiszta tudat műve.

Az időtlenség megértését nélkülöző cselekvésre

Én, az összes buddha őse, nem tanítok senkit.

Az egységben nincs elsajátítás-elutasítás című fejezet szerint:

Én, az Egyetemes Teremtő, a tiszta tudat,

A körém gyülekező tanítványok seregének

Nem adok elsajátításról és elutasításról szóló tanításokat;

Nem adok az egység kettéválasztásáról szóló tanításokat.

Ne gondolkozz azon, ami túl van a fogalmakon!

Ne mesterkedj a mesterkéletlen természetességen!

Akármit is teszel, bármit is tapasztalsz,

Gondolkodás nélkül békén hagyva felszabadul.

Továbbá:

Az Egyetemes Teremtő vagyok, ki erőltetés nélkül

Elérek mindent azáltal, hogy elengedem.

A középpontban, hol nincs elsajátítás-elutasítás,

A remény és félelem kizárt – csak nirvána van.

Ki egyetemes teremtői tevékenységem megérti,

Az állandóan az időtlen jelenben él,

Túl a „cselekvés” és „nemcselekvés” fogalmain.

Ez az elsajátítás-elutasítás nélküliség tanítása.

E nemkettős önfelszabadító tevékenység hatására összedől a hárítások-orvoslások várkastélya, s elpusztul az őrszem, ki az ellenszerek alkalmazására ügyel. Nincs olyan, hogy „ez az”: a remény és félelem veszélye tovaszáll. Haladás nélkül, önkéntelenül megvalósítjuk az Egyetemes Teremtőkirály időntúli tudatállapotát, és a tapasztalásba enyészés szintjén „elfoglaljuk örök birodalmunk”.

Erre a szemlélet és a szemlélődés elmélyítése érdekében van szükség.


IV. Végeredményképp a reménykedés és a félelem elhagyása

A mostani tudat eleve felszabadult, semmiben sem gyökerező természetén kívül egyéb buddha sehol sem található. Ahogy a Hamisíthatatlanságról szóló fejezetben áll:

A tapasztalás teste tiszta tudat.

A tudaton kívül a tapasztalás testét

Sehol senki nem találhatja fel.

Ezért nincs más buddha, mint a tudat.

A gyönyörűség teste tiszta tudat;

A tiszta tudat tökéletes élvezete.

A tudat formáinak élvezetén kívül

Nincs másféle gyönyörűség teste.

A megjelenés teste tiszta tudat.

A tiszta tudat megjelenésein kívül

Nincs, ki a lények javát szolgálhatná.

A múlt, jelen és jövő összes buddhája

Szintén nem egyéb, mint tiszta tudat.

A régmúlt idők buddháinak felismerése is

E hamisítatlan tudat meglátásából fakadt.

A jelenlegi buddhák szintén attól

Szolgálják a lények javát,

Hogy a saját hamisítatlan tudatuk

Természetét felismerték.

Ami az eljövendő buddhákat illeti:

A tudat magától eredő természetét

Nem kell mesterségesen előidézniük.

Nem is foglalkoznak mesterkélt meditációval;

A hamisítatlanság útján fognak megérkezni.

A hamisítatlan tudat természetes állapotában már most, magától fogva fennáll a buddhatestek és a jelentudatosságok létrehozhatatlan és megbonthatatlan egysége. Ahogy a Gyakorlás szükségtelenségéről szóló fejezetben áll:

Senki sincs, ki ne a tudat

Végtelen terében lakozna;

Ez mindnyájunk létszintje és lakóhelye.

Ezt a fellelhetetlen és elveszíthetetlen szintet

Sem gyakorolnunk, sem elérnünk nem kell.

Ha már most buddhák vagyunk, akkor a buddhaság mind a hat szintje készen áll? Az Egyetemes Teremtőkirály szerint igen. Ahogy ugyanott áll:

Az öt kapu megszakítatlan világosságát,

Mely a magától eredő jelentudatosság jele,

A Csupa fény szintjének nevezem.

A tárgyi értelmezés és ragaszkodás hiányát

A Tapadásmentes lótusz szintjének nevezem.

E születetlen és halhatatlan tiszta tudatot

A Vadzsrahordozás szintjének nevezem.

Önnön természetünk végtelen tapasztalását,

Melyben a jelentudatosság összesűrűsödik,

Az Összetömörült mező szintjének nevezem.

A tiszta tudat természetes mandaláját,

Mely az összes jelenséget tartalmazza,

A Szótagkerék-készlet szintjének nevezem.

A buddhák elpusztíthatatlan test-beszéd-tudatát

Vadzsradhara, a Vadzsratartó szintjének nevezem.

Az ok és okozat nélküli tiszta tudatot,

Melyben a tudatból származó tapasztalatok

Sem nem elsajátítandók, sem nem elutasítandók,

A meg nem különböztetés szintjének nevezem.

Vagyis, ha megkülönböztetjük őket, akkor a buddhaságnak látszólag hat szintje van, ám azok nem különböznek a magától eredő jelentudatosság egyetlen szintjétől, amelyet a Teljes Tökéletesség egységes szintjének nevezünk.

A jelenlegi tudatot tehát semmi sem homályosíthatja el. Anélkül, hogy természetes valójából kimozdulna, ötféle érzékszervi ismeret formájában fénylik; az öt gyötrelem pedig ötféle jelentudatosságként világlik. Ez az, amit a jelentudatosság játszadozásának nevezünk. Eleve készen áll bennünk anélkül, hogy keresgélnünk kéne, ezért a reménykedés és az félelem is fölösleges. Ahogy az Elhomályosulatlan jelentudatosságról szóló fejezetben áll:

Az Egyetemes Teremtőkirály jelentudatossága

Fogalommentes, minden bonyodalom nélküli,

Nyugalmas és makulátlanul tiszta, mint az ég;

Ezt nevezzük keletkezés-nélkülinek.

Anélkül, hogy elhagyná az egység állapotát,

Különböző hamisítatlan formákban tündököl.

Aki tudja, s itt és most meg is tapasztalja ezt,

Az Egyetemes Teremtőkirály trónörököse lesz.

E magától világló, bonyodalommentes tudatosság töretlen és romlatlan, alapvető szabadságának erőfeszítés nélküli felismerésén kívül nincs más végeredmény. Ahogy a Keresetlen önkéntelenségről szóló fejezetben áll:

Keresetlenül, önkéntelenül válok valóra,

S ahogy e felismerést továbbadom neked,

Te is ugyanígy ismerd fel a jelenségeket!

Nyugodj bele, hogy az erőfeszítés felesleges,

És te leszel az Egyetemes Teremtőkirály!

Illetve, ahogy a Remény és félelem önkéntelen meghaladása című fejezetben áll:

Mivel a tudat természete önkéntelenül válik valóra,

Megvalósítása a meg nem valósítása nem különböző.

Ne gondold, hogy a boldogság más, mint a szenvedés!

Fölösleges az aggodalmaskodás és a reménykedés.

A nyolc oksági irányzat követői, akik különbséget tesznek az ok és a végeredmény között, hátat fordítanak annak, amit nem lehet létrehozni, és a jelen tudattól eltérő buddhaságra áhítoznak – ami olyan, mintha a tér megtisztításával és átalakításával egy olyan tiszta tér elérésére törekednének, amely e jelenlévőtől különbözik.

Mi azonban azt állítjuk, hogy a buddhaság itt és most van, és hogy ha a tudat világosságán szemlélődünk, akkor az esetleges gondolatok – mint ahogy a vízben lévő iszap leülepszik – a tudat természetébe oldódnak, miáltal a három buddhatest magától derül fel. Így tartja az atijóga, az önkéntelen természetesség irányzata.


TÁMOGASD A KINCSES HAJÓ FORDÍTÁSÁT!

Támogatásodért cserébe elküldöm Neked a kommentárokkal és jegyzetekkel kibővített fordítást.

Rendszeres támogatóim havi frissítéseket kapnak!