Longcsen Rabzsampa útmutatása a tudat természetén folytatott meditációhoz Az Egyetemes Teremtőkirály tantrája alapján
Longcsenpa Kincses hajó című műve rendhagyó jellegű kommentár az Egyetemes Teremtőkirály tantrájához. Nem az alapszöveg értelmét igyekszik lépésről lépésre megvilágítani, hanem a Teljes Tökéletesség gyakorlati megvalósítása – avagy megtapasztalása – szempontjából tárgyalja annak lényegi tanításait, s e gyakorlati vezérfonálra fűzi fel a tantrából innen-onnan vett idézeteket. Ez a fonál nem más, mint a szemléletről, szemlélődésről, tevékenységről és végeredményről szóló útmutatások sorozata, melyek együttesen kerek képet festenek a dzogcsen tanítás egészéről. Noha első látásra valamiféle fokozatos megközelítés négy lépcsőfokának tűnhetnek, végső soron a természetes egységállapot különböző szempontú leírásai.
A mű bevezetőjében Longcsenpa azt bizonyítja és támasztja alá a tantrából származó idézetekkel, hogy a buddhák kinyilatkoztatásai, amelyek a nyolc alacsonyabb rangú irányzatba sorolhatók, csak a gyengébb képességű tanítványoknak való, ideiglenes vagy átmeneti érvényű tanítások. Az egyetlen valódi értelemben vett és végérvényes tanítás a dzogcsen, az Ősbuddha Szamantabhadra – vagy más néven az Egyetemes Teremtőkirály – kinyilatkoztatása, amely közvetlenül a tudat természetére és annak felismerésére tanít. E lényegi belátás fényében érthető meg a többi irányzat tanítása is:
Én, a tiszta tudat, az Egyetemes Teremtőkirály,
Az összes buddhista irányzat leglényege vagyok.
A három irányzat, amelyről a három buddha beszélt,
Végső soron nem más, mint az én egy irányzatom.
Ez az Egyetemes Teremtő, a tiszta tudat szintje;
Az összes buddhista tan legbenső veleje.
Maga az Egyetemes Teremtő tanítása, a Teljes Tökéletesség lényegi jelentéséről szóló útmutatás három részből: a dzogcsentanító ismertetőjegyeinek, a tanítvány tulajdonságainak és a gyakorlati megvalósítást szolgáló útmutatások leírásából áll. Az utóbbi részt Longcsenpa a hagyományvonal bemutatásával kezdi, majd a dzogcsenhez bevezetőként ajánlott gurujóga gyakorlatot ismerteti. Ezután tér rá a voltaképpeni útmutatások négy fenti címszó (szemlélet, szemlélődés, tevékenység és végeredmény) alatti tárgyalására.
I. Szemlélet általi meggyőződés
1. Meggyőződés arról, hogy a jelenségvilág a tudat játszadozása
A világ összes élő és élettelen jelensége a saját tudatunkban jelenik meg, mint a múlt éjjel látott álmunk, s e látszatszerű megnyilvánulásától eltekintve egy szemernyi léte sincs:
Minden jelenség a tiszta tudatban, az Egyetemes Teremtőben gyökerezik,
S bármiképp is nyilvánul meg, lényegében én magam vagyok.
Bármilyen formát is ölt, minden az én varázslatom.
Minden szó és hang, akárhogy is hangzik,
Az én valóságom nyelvi kifejeződése.
A buddhatestek és jelentudatosságok minőségei,
Az élőlények testi megnyilvánulásai és szokásai;
Minden, ami csak az élő és élettelen világhoz tartozik,
Eredendően nem más, mint tiszta tudat.
Annak nemtudását, hogy minden a tudatunk varázslatos alkotása, szamszárának nevezzük:
Akik nem tudják, hogy én, az Egyetemes Teremtő, milyen vagyok,
Igaznak veszik a jelenségeket, amelyeket megteremtek,
Melyek így a ragaszkodásaik folytán valósággá válnak.
Feledvén, hogy mindezek csak múló káprázatok,
Sötétségben botorkálnak, mint a vakok.
Szemlélődjünk azon, hogy a jelenségek, amelyeket tapasztalunk, éppúgy elválaszthatatlanok a tudatunktól, mint a benne felmerülő álomképek! :
Minden jelenség, amit csak tapasztalunk,
Eleve egy a tudattal, amely azt tapasztalja;
Ne is próbálj oksági úton elfordulni tőle!
El ne fordulj a tudat valódi természetétől!
Inkább fedezd fel, hogy milyen valójában,
Hogy saját tiszta lényeged megnyilvánuljon!
Pihentesd elmédet tíz napig abban a tudatban, hogy ezek az állítólagosan anyagi jelenségek, amelyek a föld, víz, tűz és szél elemből állnak össze, egyáltalán nem léteznek odakinn, a külvilágban! Fel kell ismerned, hogy semmi sincs a tiszta tudaton kívül, és meg kell szabadulnod a megkülönböztetéstől, amely az érzékelt tárgyaknak különálló létet tulajdonít! …
2. Meggyőződés a tudat ürességéről
Ahogy a tantra 22. fejezetében áll:
Ki sem mozdul odabentről, mégsem lehet felkutatni.
Nem külsőleg megragadható és megfigyelhető tárgy.
Ez a keletkezés és elmúlás nélküli, önzetlen együttérzés
Nem másoktól származó, hanem eleve meglévő kincsünk.
Vizsgáljuk meg, hogy ez a jelenlegi tudatosság kívül, belül, vagy a kettő közt található! Honnan jött, hol tartózkodik, és végül hová megy? Van-e színe, alakja, meghatározott jellegzetessége? Felmerülése pillanatában vajon a külvilág tárgyaiban, a belső halmazok között, vagy a kettő közti térben található? A külvilágot és a testünk belső világát szétválasztva és lebontva beláthatjuk, hogy sehol sincs.
Ugyanakkor tisztáznunk kell, hogy a tíz jellegzetesség mivolta is alaptalan. Vizsgáljuk meg jó alaposan, hogy ebben a tudatban, amelyet keresve sem találtunk, van-e megvalósítandó szemlélet, szemlélődés, fogadalom, munkálkodás, mandala és felhatalmazás? Vannak-e benne elérendő tudatszintek, bejárandó ösvények, eltisztítandó elhomályosulások, illetve elérendő jelentudatosság vagy buddhaság? Létezik-e olyasvalaki, aki mindezeket elérhetné vagy megvalósíthatná? Ha ezek egyikét sem találjuk sehol, azzal mind a tíz feloldódik a szemlélődés nélkül fennálló eredendő tisztaságban:
Bennem oldódik fel minden tapasztalat.
Mivel rajtam kívül nincs min szemlélődni,
A szemlélet és szemlélődés feloldódik bennem.
Mivel rajtam kívül nincs mit betartani,
A betartandó fogadalmak feloldódnak bennem.
Mivel rajtam kívül nincs mire törekedni,
A kényszeres munkálkodás feloldódik bennem.
Mivel rajtam kívül nincs hol tartózkodni,
Az elérendő tudatszintek feloldódnak bennem.
Én vagyok a magától ébredő jelentudatosság,
Akiben az összes elhomályosulás feloldódik.
Én vagyok a kezdet nélküli tapasztalás,
Akiben az összes tapasztalat feloldódik.
Mivel rajtam kívül nincs, mit be lehetne járni,
Az ösvények és szintek feloldódnak bennem.
Mivel minden bennem, a tiszta tudatban merül fel,
Kettősségnélküli lényemben minden feloldódik.
A magától eredő jelentudatosság tanítása vagyok,
Akiben minden tanátadás azonnal feloldódik.
Mivel rajtam kívül semmiféle tapasztalat nincsen,
Én, az Egyetemes Teremtő, teljes feloldódás vagyok.
II. Szemlélődés általi feloldódás
Miután a tudat behatárolhatatlan természetéről a szemlélet által meggyőződtünk, vonuljunk félre egy magányos helyre, és teljesen engedjünk fel testileg és tudatilag! Könnyedén ellazulva vegyük fel Vairócsana hét pontos testtartását, a mester tanítása szerint! Ezután bármiféle beavatkozás, elvárás és fenntartás nélkül engedjük el magunk a teljes megnyugvás állapotában, amely önmagától valósul meg, mert ilyen a tudat és az egész világ eredendő tisztaságú, valódi természete. Ez a „fenséges kiegyensúlyozottság” maga a tapasztalástest fogalommentes tudatállapota. Ahogy a Négysoros bizonyosság című fejezetben áll:
Ó, Nagyszerű Lény, tudd meg a következőt!
Valódi természetét tekintve minden jelenség egy.
Ezt senki meg se kísérelje helyreállítani!
A tapasztalástest fogalommentes tudatállapota
A hamisítatlan kiegyensúlyozottság fenségében áll.
Lazuljunk bele itt és most a tudat eredendően tiszta, térszerű természetébe! Bármiféle testi, szóbeli és tudati erőfeszítés megtétele nélkül pihenjünk ebben a kiegyensúlyozott állapotban! Merüljön fel benne bármi, ne ragadjuk meg a jelenséget, hanem nézzünk rá csupaszon és engedjük el! E fogalmilag és még merő látszatként sem megragadott, feldolgozatlan tündöklés, amely ilyenkor dereng fel, nem más, mint a tudat eredendő szabadsága: az Egyetemes Teremtő tudatállapota. Ahogy A remény és félelem önkéntelen meghaladása című fejezetében áll:
Ó, Vadzsraszattva, helyesen szemlélődj!
A kezdettelen teljes tisztaságon szemlélődve
Ne tárgyiasítsd el, s ragadd meg a jelenségeket!
Minden felszabadul, még mielőtt létrejönne;
Ne meditálj az ürességén, csak ismerd fel, milyen!
Ez a magától eredő fényesség tudatállapota. Ahogy Az erőfeszítés természetes felszabadulása című fejezetben áll:
Ne keresd a természetes, tiszta boldogságot!
Ne igyekezz kijavítani a három kaput!
Ne elmélkedj, s ne kövesd a gondolatokat!
A magától ébredő tudatosság örömében pihenj!
Ez a magától eredő fényesség tudatállapota,
Az Egyetemes Teremtőkirály tudattevékenysége.
Vagyis tartózkodjunk egyenletesen ebben a hamisítatlan, magától fénylő világosságban, ameddig csak fennáll! Bármilyen gondolat is bukkanjon fel benne, nézzünk rá csupaszon, és pihenjünk bele! A gondolat így azon nyomban felszabadul anélkül, hogy elvetnénk, és ugyanolyan kiegyensúlyozott állapotban maradunk, mint azelőtt. Minden történés azonmód felszabadul benne, mint a vízre rajzolt ábra.
A Természetes erőfeszítésmentesség című fejezetben ez áll:
Ebben a hamisítatlan, fenséges tudatállapotban
Bármilyen tudati, gondolati esemény is merüljön fel,
Mind egyformán keletkezésmentes állapotban marad.
Ennek tudatában megszabadulsz a törekvés képzetétől.
A szemlélődés szükségességéről és szükségtelenségéről szóló fejezetben pedig:
Az elmében rezdülő érzések és gondolatok közül
Egy sem moccan ki a keletkezésmentes állapotból.
Így még gondolkozás közben is folyik a szemlélődés,
És még akkor sem billenhetsz ki, ha nem szemlélődsz.
Ezután vegyük szemügyre egymás után a föld, a víz, a tűz, a szél és a tér tartományát, és az elemek természetüknél fogva fogalommentes mivoltával szembesüljünk! Ahogy A saját tudatunkat megtestesítő tanítókról szóló fejezetben áll:
Ó, három birodalom élőlényei!
Saját tiszta tudatotok öt tanítóként mutatkozik,
De nektek százezernyi világkorszak sem volt elég
Ahhoz, hogy felismerjétek őket.
Ezért most én, az Egyetemes Teremtőkirály,
Nyilvánulok meg a ti tudati tanítótok formájában.
Hallgassátok hát a saját tudati tanítótok tanítását!
Én, az Egyetemes Teremtőkirály,
A tiszta tudatból, melyből minden ered,
Öt tiszta tudati mivoltú elemként;
Öt tudati tanítóként öltök testet.
Testük a tökéletes gyönyörűség teste,
Tanításuk saját mibenlétük révén adják;
Amit tanítanak, az saját természetük.
A tanító a tökéletes gyönyörűségtestben
Nem értelmezi a saját tudatállapotát,
És nem gondolkodik egyéb tanításokon;
A tiszta tudat mind az öt tanítója
Maga a tapasztalás természetére tanít.
A tiszta tudat eredendő tudomása
Föld tanító formájában nyilvánul meg,
Aki nem szóban és írásban tanít,
Hanem saját természetét mutatja be.
Nem gondol sem magára, sem másra,
Hanem fogalommentes azonosságra tanít.
A három létbirodalom valamennyi élőlénye
Ennek felismerésével azonosul a buddhával.
A tiszta tudat eredendő tudomása
Víz tanító formájában nyilvánul meg,
Tűz tanító formájában nyilvánul meg,
Szél tanító formájában nyilvánul meg,
Tér tanító formájában nyilvánul meg,
Aki nem szóban és írásban,
Hanem a saját mibenléte által tanít.
Önmaga és mások megkülönböztetése nélkül,
Az osztatlan tudatosságot mutatja be.
E tanításból, amelyet a három birodalom
Élőlényeinek megnyilvánuló tanítók
A saját mibenlétük által adnak elő,
Mindent meg lehet érteni.
Ó, három birodalom élőlényei!
Mivel mindannyiótokat én,
Az Egyetemes Teremtőkirály teremtettem,
Gyermekeim vagytok, velem egyenrangúak.
S mivel ti sem vagytok mások, mint én,
Úgy mutatkozok meg nektek,
Mint a saját mibenlétem öt tanítója,
Kik egységben tanítják ötös természetem.
Ez az egy én, az Egyetemes Teremtő vagyok;
Ugyanebben higgyetek Ti is!
Ó, három birodalom élőlényei!
Ha én nem lennék, ti sem lennétek,
Ha pedig ti nem lennétek,
Akkor ez az öt tanító sem jelenne meg,
És a fogalommentes tanítás sem hangzana el.
Miután szembesültünk azzal, hogy a jelenségvilág üres, attól kezdve bármi is jelenjék meg előttünk, ne ragadjuk meg akként! Vegyük észre, hogy ha nem kezdünk vele semmit, azon nyomban felszabadul a tárgyiasság alól! Ebben az ellazult állapotban szembesüljünk egyenként a föld (például egy hegy), a víz, a tűz (például a mécses lángja), a szél és a tér elem természetével is! Erre azért van szükség, hogy az égvilágon minden az Egyetemes Teremtő szemlélődésének határtalan keretében, a tiszta tudat fényében bukkanjon fel.
E szembesülés folytán ettől kezdve mindent a természetes, teljes tökéletesség állapotában találunk. Eleve mentesülünk a fogyatékosságoktól, és önkéntelenül váltjuk valóra az eszményi minőségeket. Bár testünk látszólag emberi, tudatilag a buddhaságot tapasztaljuk. A Sokaság összefoglalása című fejezet tanítása szerint:
Nincs itt semmi, mi ne lenne tökéletes;
Az egység, a kettősség és a mindenség is az.
Ezért eszményiesen könnyű a dolgunk.
Az egység úgy tökéletes, mint tiszta tudat.
A kettősség úgy, mint a tudat alkotása.
A mindenség pedig mint eszményiesség.
Az egységben való tökéletesség tanítása
A buddha tudatállapotába vezet.
A mindenség tökéletességének tanítása
Eszményivé teszi a feltételeket.
Ki efféle tétlenségben tartózkodik,
Testileg lehet akár isten, akár ember,
Tudatilag a buddhaságot tapasztalja.
Ha ezzel a lények javát szolgálja,
Nem kell boldogságra törekednie.
Ennek az a magyarázata, hogy azonnal a buddha tudatállapotába kerül. Így szól a tanítás.
III. Tevékenység általi veszélyelhárítás
1. A gyötrelmek önfelszabadító tevékenysége
Ahogy a Megkülönböztetés nélküli cselekvésről szóló fejezetben áll:
Az öt vágy is a tiszta tudat műve.
Vagy, ahogy a Ledönthetetlen Győzelmi Zászló fogalmaz:
A vágy, a harag és az ostobaság is
A tiszta tudat ösvényét képezi,
Az ötféle élvezet tárgyai pedig
A tapasztalásközeg ékítményei.
A tennivaló nélküli tökéletességről szóló fejezet szerint pedig:
A teljes tisztaság ösvényén a mások által került
Öt gyötrelem és még az öt főbenjáró vétek is
Fenséges kiegyensúlyozottsággá magasztosul,
Mely még a nemi s a többi élvezetet sem zárja ki.
A téma ennek megfelelően két részből áll:
1.1. A vágy tárgyainak ékítménnyé tétele
Bármilyen kellemes látvány, hang, illat, íz vagy tapintvány jelenjen is meg a tapasztalásban, magát a benyomást tapasztalati szempontból álom- és varázslatszerű üres formaként, üres hangként, üres illatként és tapintványként – illékony, tünékeny, valóságnélküli jelenésként kell kezelni. Amint bármelyikük megjelenik, a Saját tudati tanítóinkról szóló fejezet szerint nézzünk rá csupaszon és engedjük el! Ezáltal felszabadul a tárgyiasság alól, és ragaszkodásmentes, kettősség nélküli tudomásként derül fel. Ezzel a tevékenységgel e tüneményeket a tapasztalás díszeivé tesszük, amiért is a vágyott minőségeket a közeg ékítményeinek nevezzük.
1. 2. Sem megragadni, sem megtagadni: a gyötrelmek önfelszabadító tevékenysége
Ha vágy, harag, ostobaság, önteltség vagy féltékenység ébred bennünk, hagyjuk az erejét kiteljesedni és vegyük észre az első pillanatban, amikor még nincs karmikus hozadéka! A második pillanatban nézzünk rá csupaszon, és engedjük el! Így az öt méreg egyikét sem kell elvetnünk, mert bármelyik is bukkanjon fel, azon nyomban felszabadult jelenlétként: boldogságos, világos és fogalommentes jelentudatosságként derül fel.
A vágy üres öröme különbségtévő jelentudatosságként, a harag üres világossága tükörszerű jelentudatosságként, az ostobaság üres látomása a tapasztalásközeg jelentudatosságként, az önteltség üres jelenléte az egyenlőség jelentudatosságaként, a féltékenység üres tudomása pedig véghezvivő jelentudatosságként derül fel. A gyötrő érzés ott helyben szertefoszlik anélkül, hogy elvetettük volna, mint a hallgatók és önfelébredettek; megtisztítottuk volna, mint a bódhiszattvák; vagy átalakítottuk volna, mint a tantrikusok. Ez az Egyetemes Teremtő, a magától eredő jelenlét királyának önkéntelen tevékenysége, amely magasabb rendű az összes irányzatnál.
Ez azért szükséges, hogy a bennünk lévő gyötrelmek rögtön a felbukkanásuk pillanatában felszabaduljanak és jelentudatosságként virradjanak fel, miáltal most rögtön megtapasztaljuk a buddha teljesen önkéntelen tudatállapotát.
2. A jelenségvilág uralása
Ahogy a Színtiszta közegről szóló fejezetben áll:
A határtalan tágasság középpontjában honolsz,
A megkülönböztetés nélküli egyenlőség királyaként.
A tudat és a szokásmintázatok egybeelegyedtek,
A gondolatban kitalált s feltűnő jelenségek pedig
A saját ékítményeid, ezért meg ne tagadd őket!
Vagy, ahogy a Ledönthetetlen Győzelmi Zászló fogalmaz:
Önmagad és mások megkülönböztetése nélkül,
A bűvös önkéntelenség mezején játszadozol.
A középpontba helyezkedésről szóló fejezetben pedig ez áll:
Ha a jelenlét királya tudatosan uralkodik,
Kibontakozik a középpont buddhatest-mandalája:
Minden látható és érzékelhető jelenség
Az időtlen tapasztalás közegében mutatkozik,
Melyben sem elhagyni, sem elérni nincs mit;
Az egész az Egyetemes Teremtő alkotása.
A tanítók tanítója, az Egyetemes Teremtő hatalmából
Kibontakozik a középpont buddhabeszéd-mandalája:
Minden hallható és értelmezhető jelenség
Az időtlen közegben buddhaszóként hangzik,
Mint a szótlan Beszéd megnyilvánulása,
Mely szintén az Egyetemes Teremtő alkotása.
A tanítók tanítója, az Egyetemes Teremtő hatalmából
Kibontakozik a középpont buddhatudat-mandalája:
Minden gondolat és emlék, ami csak felmerül,
Az Egyetemes Teremtő időtlen Tudatából fakad.
Az Egyetemes Teremtő Teste, Beszéde s Tudata
A hamisítatlan természetesség három mandalája,
Melyek építetlen, azonnali teljességét felismerve
Önkéntelenül a mandala középpontjába kerülsz.
Minden felmerülő forma, hang, ismeret és gondolat a megjelenése pillanatától fogva a három időtlen mandalában foglal helyet, s ezért bármiféle fogalmi értelmezés nélkül teljesen természetes, kettősség nélküli mivoltában tapasztaljuk. Ez azért szükséges, hogy az egész külső-belső világot mandalának ismerjük fel, és a dolgok igenlésére vagy tagadására, elhárítására vagy orvoslására irányuló késztetéseink ott helyben felszabaduljanak.
3. Az ösvényen tanúsított magatartás
Az olyan kettős fogalmak, mint az öröm-fájdalom, boldogság-szenvedés, tisztaság- szennyezettség, félsz-nemfélsz, betegség-egészség, barát-ellenség, vonzódás-taszítás és a többi igenlés-tagadás kívánatos és nemkívánatos vonatkoztatási tárgyait tegyük egyforma ízűvé, és semmit se kezdjünk velük!
Ahogy a Kimozdíthatatlan vágytalanságról szóló fejezetben áll:
Ó, Nagyszerű Lény!
Ne válaszd ketté azt, mi egy!
A boldogság és a szenvedés is tiszta tudat.
A buddhák és az érzőlények itt ugyanazok.
A külső és a belső világok is ugyanazok.
Még az igazság és a hamisság is ugyanaz.
Ne hajszold a boldogságot, s ne harcolj a szenvedéssel!
Bízd rá magad a természetes jelenlétre!
Szenvedés ragaszkodni a boldogsághoz.
Ez a mindent betöltő, fogalommentes világosság
Nem más, mint a magától eredő jelentudatosság.
A Megkülönböztetés nélküli cselekvésről szóló fejezetben pedig:
Az Egyetemes Teremtőkirály tevékenységéről szóló tanítás következik.
Az erény és a vétek, a jó és a rossz,
A tisztaság és a szenny, a nagy és a csekély
Az időtlen, tiszta tudatban mind egyforma:
Sem nem elsajátítandó, sem nem elutasítandó.
Vedd észre, hogy nincs tisztaság és tisztátlanság!
Nincs különbség cselekvés és nemcselekvés között!
Lásd be, hogy a tiszta tudat semmiben sem gyökerezik;
Nincs különbség a közepe és a határai között!
Az Egyetemes Teremtőkirály tevékenységéről szóló tanítás így szól:
Hogy mit teszel, az teljesen mindegy.
A cselekvés és a nemcselekvés is keletkezésmentes.
Ha ezt tudod, bárhogy is tégy, időtlen valóság.
Én vagyok az Egyetemes Teremtőkirály.
Tevékenységem kötetlen és korlátlan, mint a tér.
Kettősség nélküli, túl a helyes és helytelen határain;
Ilyen az Egyetemes Teremtő, a tiszta tudat.
Az öt érzéki tárgy is a tiszta tudat műve.
Az öt vonzódás és taszítás a tiszta tudat műve.
Az ékítmények öt alkotója a tiszta tudat műve.
A három birodalom és létforma is a tiszta tudat műve.
Az időtlenség megértését nélkülöző cselekvésre
Én, az összes buddha őse, nem tanítok senkit.
Az egységben nincs elsajátítás-elutasítás című fejezet szerint:
Én, az Egyetemes Teremtő, a tiszta tudat,
A körém gyülekező tanítványok seregének
Nem adok elsajátításról és elutasításról szóló tanításokat;
Nem adok az egység kettéválasztásáról szóló tanításokat.
Ne gondolkozz azon, ami túl van a fogalmakon!
Ne mesterkedj a mesterkéletlen természetességen!
Akármit is teszel, bármit is tapasztalsz,
Gondolkodás nélkül békén hagyva felszabadul.
Továbbá:
Az Egyetemes Teremtő vagyok, ki erőltetés nélkül
Elérek mindent azáltal, hogy elengedem.
A középpontban, hol nincs elsajátítás-elutasítás,
A remény és félelem kizárt – csak nirvána van.
Ki egyetemes teremtői tevékenységem megérti,
Az állandóan az időtlen jelenben él,
Túl a „cselekvés” és „nemcselekvés” fogalmain.
Ez az elsajátítás-elutasítás nélküliség tanítása.
E nemkettős önfelszabadító tevékenység hatására összedől a hárítások-orvoslások várkastélya, s elpusztul az őrszem, ki az ellenszerek alkalmazására ügyel. Nincs olyan, hogy „ez az”: a remény és félelem veszélye tovaszáll. Haladás nélkül, önkéntelenül megvalósítjuk az Egyetemes Teremtőkirály időntúli tudatállapotát, és a tapasztalásba enyészés szintjén „elfoglaljuk örök birodalmunk”.
Erre a szemlélet és a szemlélődés elmélyítése érdekében van szükség.
IV. Végeredményképp a reménykedés és a félelem elhagyása
A mostani tudat eleve felszabadult, semmiben sem gyökerező természetén kívül egyéb buddha sehol sem található. Ahogy a Hamisíthatatlanságról szóló fejezetben áll:
A tapasztalás teste tiszta tudat.
A tudaton kívül a tapasztalás testét
Sehol senki nem találhatja fel.
Ezért nincs más buddha, mint a tudat.
A gyönyörűség teste tiszta tudat;
A tiszta tudat tökéletes élvezete.
A tudat formáinak élvezetén kívül
Nincs másféle gyönyörűség teste.
A megjelenés teste tiszta tudat.
A tiszta tudat megjelenésein kívül
Nincs, ki a lények javát szolgálhatná.
A múlt, jelen és jövő összes buddhája
Szintén nem egyéb, mint tiszta tudat.
A régmúlt idők buddháinak felismerése is
E hamisítatlan tudat meglátásából fakadt.
A jelenlegi buddhák szintén attól
Szolgálják a lények javát,
Hogy a saját hamisítatlan tudatuk
Természetét felismerték.
Ami az eljövendő buddhákat illeti:
A tudat magától eredő természetét
Nem kell mesterségesen előidézniük.
Nem is foglalkoznak mesterkélt meditációval;
A hamisítatlanság útján fognak megérkezni.
A hamisítatlan tudat természetes állapotában már most, magától fogva fennáll a buddhatestek és a jelentudatosságok létrehozhatatlan és megbonthatatlan egysége. Ahogy a Gyakorlás szükségtelenségéről szóló fejezetben áll:
Senki sincs, ki ne a tudat
Végtelen terében lakozna;
Ez mindnyájunk létszintje és lakóhelye.
Ezt a fellelhetetlen és elveszíthetetlen szintet
Sem gyakorolnunk, sem elérnünk nem kell.
Ha már most buddhák vagyunk, akkor a buddhaság mind a hat szintje készen áll? Az Egyetemes Teremtőkirály szerint igen. Ahogy ugyanott áll:
Az öt kapu megszakítatlan világosságát,
Mely a magától eredő jelentudatosság jele,
A Csupa fény szintjének nevezem.
A tárgyi értelmezés és ragaszkodás hiányát
A Tapadásmentes lótusz szintjének nevezem.
E születetlen és halhatatlan tiszta tudatot
A Vadzsrahordozás szintjének nevezem.
Önnön természetünk végtelen tapasztalását,
Melyben a jelentudatosság összesűrűsödik,
Az Összetömörült mező szintjének nevezem.
A tiszta tudat természetes mandaláját,
Mely az összes jelenséget tartalmazza,
A Szótagkerék-készlet szintjének nevezem.
A buddhák elpusztíthatatlan test-beszéd-tudatát
Vadzsradhara, a Vadzsratartó szintjének nevezem.
Az ok és okozat nélküli tiszta tudatot,
Melyben a tudatból származó tapasztalatok
Sem nem elsajátítandók, sem nem elutasítandók,
A meg nem különböztetés szintjének nevezem.
Vagyis, ha megkülönböztetjük őket, akkor a buddhaságnak látszólag hat szintje van, ám azok nem különböznek a magától eredő jelentudatosság egyetlen szintjétől, amelyet a Teljes Tökéletesség egységes szintjének nevezünk.
A jelenlegi tudatot tehát semmi sem homályosíthatja el. Anélkül, hogy természetes valójából kimozdulna, ötféle érzékszervi ismeret formájában fénylik; az öt gyötrelem pedig ötféle jelentudatosságként világlik. Ez az, amit a jelentudatosság játszadozásának nevezünk. Eleve készen áll bennünk anélkül, hogy keresgélnünk kéne, ezért a reménykedés és az félelem is fölösleges. Ahogy az Elhomályosulatlan jelentudatosságról szóló fejezetben áll:
Az Egyetemes Teremtőkirály jelentudatossága
Fogalommentes, minden bonyodalom nélküli,
Nyugalmas és makulátlanul tiszta, mint az ég;
Ezt nevezzük keletkezés-nélkülinek.
Anélkül, hogy elhagyná az egység állapotát,
Különböző hamisítatlan formákban tündököl.
Aki tudja, s itt és most meg is tapasztalja ezt,
Az Egyetemes Teremtőkirály trónörököse lesz.
E magától világló, bonyodalommentes tudatosság töretlen és romlatlan, alapvető szabadságának erőfeszítés nélküli felismerésén kívül nincs más végeredmény. Ahogy a Keresetlen önkéntelenségről szóló fejezetben áll:
Keresetlenül, önkéntelenül válok valóra,
S ahogy e felismerést továbbadom neked,
Te is ugyanígy ismerd fel a jelenségeket!
Nyugodj bele, hogy az erőfeszítés felesleges,
És te leszel az Egyetemes Teremtőkirály!
Illetve, ahogy a Remény és félelem önkéntelen meghaladása című fejezetben áll:
Mivel a tudat természete önkéntelenül válik valóra,
Megvalósítása a meg nem valósítása nem különböző.
Ne gondold, hogy a boldogság más, mint a szenvedés!
Fölösleges az aggodalmaskodás és a reménykedés.
A nyolc oksági irányzat követői, akik különbséget tesznek az ok és a végeredmény között, hátat fordítanak annak, amit nem lehet létrehozni, és a jelen tudattól eltérő buddhaságra áhítoznak – ami olyan, mintha a tér megtisztításával és átalakításával egy olyan tiszta tér elérésére törekednének, amely e jelenlévőtől különbözik.
Mi azonban azt állítjuk, hogy a buddhaság itt és most van, és hogy ha a tudat világosságán szemlélődünk, akkor az esetleges gondolatok – mint ahogy a vízben lévő iszap leülepszik – a tudat természetébe oldódnak, miáltal a három buddhatest magától derül fel. Így tartja az atijóga, az önkéntelen természetesség irányzata.
A TELJES FORDÍTÁS ÉS KOMMENTÁR MEGRENDELHETŐ A Támogatás MENŰPONTBAN.