A “Jelenlét kakukkja” (Rig pa’i khu byug) egy hatsoros vers, amely a dzogcsen legalapvetőbb gyökérszövege. Namkhai Norbu Rinpócse szerint ez a legelső dzogcsen szöveg, ami Tibetben átadásra és lefordításra került. Egy példányát a tunhuangi barlangkönyvtárban is megtalálták (IOL 647, lásd fenn!). Ezek szerint legkésőbb 10. évszázadból, vagyis még a királyok korából származik. Az Egyetemes Teremtőkirály Tantrájában a 31. fejezetként szerepel, “Hat örökérvényű kijelentés” (rDo rje tshig drug) címen. Az alábbi fordítás Senpen Özer nagy tantra-kommentárjának magyarázatai alapján készült.
A hat örökérvényű kijelentés
Az Egyetemes Teremtőkirály Tantrájának 31. fejezete, mely arról szól, hogy a tudat természetének tennivaló nélküli, eleve tiszta közegében minden akaratlanul, önkéntelenül teljesedik be.
Az Egyetemes Teremtőkirály ezután elmondta, hogy a tiszta tudatnak kötetlen, önkéntelen tökéletesség a természete.
Ide figyelj, Vadzsraszatva!
A sokféleség nem kettéválasztható,
de még parányként sem értelmezhető.
A valóságról nem alkotunk fogalmakat,
de teljesen jó minden, mi megmutatkozik.
Már megvan – hagyd a beteges erőlködést!
Magától működik, csak hagyni kell.
Itt végződik a Hat örökérvényű kijelentés, az Egyetemes Teremtőkirály tantrájának 31. fejezete.
KOMMENTÁR
Az Egyetemes Teremtőkirály ezután elmondta, hogy a tiszta tudatnak kötetlen – vagyis szándékos cselekvéstől mentes –, teljes üresség a természete. A szamszára és a nirvána különféle látszatai pedig, amelyek a tiszta tudat teremtő energiájából fakadnak, megjelenésüktől fogva egy pillanatra sem mozdulnak ki a tiszta tudatlényegiség teréből, ahol már eleve tökéletesek. Mivel a szemlélet, a szemlélődés, a tevékenység és a gyümölcsözés is akaratlanul vagy önkéntelenül valósul meg benne, nincs szükség semmiféle erőfeszítésre.
A tanítás négy részből áll:
- Kettősség és értelmezés nélküli szemlélet
- Természetes és elmén túli szemlélődés
- Válogatás és erőfeszítés nélküli tevékenység
- Akaratlan és önkéntelen gyümölcsözés
- A kettősség és értelmezés nélküli szemlélet
A sokféleség, vagyis a szamszára és a nirvána különféle látszatjelenségeinek valódi természete maga a kezdet nélküli, természetes állapot, amelyen belül semminek sincs különálló léte, vagyis kettéválaszthatatlan és oszthatatlan tapasztalás. De nehogy azt higgyük, hogy a forrás, amelyből fakadnak – tapasztalás közege vagy maga a tiszta tudatlényegiség – ténylegesen létezik! Ha a megfigyelés tárgyává próbáljuk tenni, még egy apró parányként sem tudjuk tetten érni. A lényegiség tehát nem értelmezhető olyan fogalompárok által, mint a létezés és nemlétezés, állandóság és végesség, és a többi képzete. Ennek felismerése az atijóga szemlélete, amely mindenféle fogalmi értelmezést meghalad. Ahogy a Tíz tanításban áll:
A látszólagos tapasztalatok sokfélesége
a tiszta tapasztalástól nem különválasztható,
de ha e tiszta tudatlényegiséget feldaraboljuk,
az is kimutathatatlan, vagyis értelmezhetetlen.
2. A természetes és elmén túli szemlélődés
Ha az ember közvetlenül belátja a fent bemutatott szemlélet, a mindenfajta konkrét értelmezéstől mentes, teljes szabadság értelmét, a fogalmi gondolatok hálója semmivé foszlik, és semmilyen kapaszkodó sem marad. Ez a természetes állapot a maga valóságában. Egyáltalán nem próbáljuk megragadni ezt olyasféle gondolatokkal, hogy “a természetes tapasztalás terében kell szemlődnöm”, vagyis nem alkotunk róla fogalmakat. Hanem, mivel ebben a jógában minden cselekvés és történés a tapasztalás játéka, a kimódolatlan, teljesen elméntúli szemlélődés állapotában tartózkodunk.
3. A válogatás és erőfeszítés nélküli tevékenység
Minden jelenség, ami csak a külső és belső, élő és élettelen világok változatos játékában megjelenik, valójában a Jelenlét tiszta tudati terében, a magától eredő tudomás gáttalan teremtő erejéből mutatkozik meg. A teljesen jó Kuntu Zangpó három vadzsrájának állapotában, amelyben minden jelenség egyöntetűen, a saját természeténél fogva kristálytiszta, már eleve megvan a tökéletesség. Így hát hagyd abba azt a beteges reménykedéssel és aggodalmaskodással teli erőlködést, amely e megkülönböztetés és törekvés nélküli cél elérésére irányul! Gondtalan és derűs tudatállapotban élni – ez a Teljes Tökéletesség tennivaló nélküli, önműködő tevékenysége!
4. Az akaratlan és önkéntelen gyümölcsözés
Az alsóbb rangú irányzatoktól eltérően, a dzogcsenben nem kell arra törekednünk, hogy elérjük a végeredményt, hanem akaratlan, eleve megvalósult, teljes gyümölcsözésről beszélünk. Ez nem más, mint maga a Jelenlét, a magától ébredő tudomás, amely a kezdettől fogva önműködő buddhaság elveszíthetetelen és megtalálhatatlan természete. Így aztán nem kell törekedni semmiféle célra, hanem csak a természetes, eredeti állapotában kell hagyni mindent, módosítás és változtatás nélkül. Ilyen a reménykedéstől és aggodalmaskodástól mentes, önkéntelen gyümölcsözés.
Ahogy a Tíz tanításban áll:
A kimódolatlan tapasztalásban
a végső valóságot nem gondoljuk el.
Számtalan formában mutatkozik meg,
de válogatás nélkül teljesen jó minden.
Ha eleve túl van a célirányos törekvésen,
már meg is van. Hagyd a beteges erőlködést!
Magától megy, csak hagyni kell.