A mindent megvilágító fénycsepp 1-10. fejezet

Radikális dzogcsen tantra

Szanszkrit nyelven: Tilaka-sarvakala-mahātantra-nāma
Tibeti nyelven: Thig le kun gsal chen po’i rgyud
Magyar nyelven: A mindent megvilágító fénycsepp nagy vezérfonala
Tiszteletadás

Hódolat a Dicsőséges Mindentudónak!

1. Bevezető

A Világhegy tetején, a harminchárom isten palotájában, a Teljes Győzelem Fellegvárában, Indra, az istenek fejedelme, tanácskozást tartott a körülötte lévő istenekkel, és titkos utasítást adott nekik a félistenek támadásának visszaverésére:

ADHAMKÁRÁ BUDDHA DHARMÁ PRASZARA DUPA ÁPAJA Á

E beszédet magam hallottam. A Magasztos Mahávadzsradhara — az eredeti egyszerűség Hatalmas Vadzsratartója, kinek buddhateste a tiszta tudatfolytonosság betetőződése — éppen a Kristálytiszta Lótuszligetben, a Négykapujú Isteni Kastélyban tartózkodott, melyet a Hold és Nap díszít, s mely a jelentudatosság belső fényétől ragyog. Mahávadzsradhara, a természetes jelenlét, ott trónolt egy fehéren tündöklő lótuszülésen, a jelentudatosság mérhetetlen kastélyának legbelső termében, körülötte a buddha-tudat, a tapasztalástest ötféle jelentudatosságból álló kíséretével; az akadálytalan buddha-beszéd, az ötféle gyönyörűségtest kíséretével; valamint a hat létforma bölcseivel,1 a megjelenéstest kíséretével együtt. Vele volt még a jelentudatosság öt égjáró-nője: Purna, a Megbékítő; Dühödtképű Vadzsra, Egyetlen Taréjdísz, Koponyafüzéres Hullaevő Belső Mészáros és Szélszárnyú Keresztvadzsra is. Jelen volt továbbá az utasításokért folyamodó Vadzsrapáni, és az azokat lejegyző Garab Dordzse is.

Élükön Vadzsrapánival, a Titkok Mesterével, a gyülekezet háromszor kerülte meg a Magasztost, majd elhelyezkedett előtte. Ekkor Vadzsrapáni így szólt:

— Ó, Magasztos Vadzsradhara! Buddha-tudatod nyolcszögű mandalájában megrezzent az akadálytalan jelentudatosság lélegzete, s buddha-beszéded nyolcszirmú lótuszmandalájából, nyelveden az ötféle jelentudatossággal, jelképes tantrák egész sorát árasztottad ki. Kérlek, adj nekünk most egy nyelvi lámpást, mely aranyfényét e tantrák végső értelmére veti; kulcsot, mellyel azok megfejthetők; egy mindent megvilágító magyarázatot, melyet elolvasva a kíséretedet alkotó közösség és későbbi követőid is felfoghatják azok igazi értelmét!

A Magasztos így szólt:

— Íme, a titkos utasítás, az egyetlen kulcs, amely nyitja az összes kincstárat:

TANTRA SZADU PRASZARA KALA

— Ó, Vadzsrapáni, teljes kíséreteddel együtt ismerd fel a fül valódi természetét, és figyelj! Most, a jelen gyülekezet és a későbbi követők kedvéért, előadom az összes tantra kulcsát, a buddhista irányzatokra vonatkozó titkos utasítást, az összes szöveghagyomány foglalatát, az összes titkos utasítás lényegi magvát, a Mindent megvilágító hatalmas fénycseppet, melyben elmagyarázom a tantrákban szereplő kifejezések jelentését!

2. A forrás nagyszabású megnyilvánulása

Á Á RATNA DHARMAKAJÁ

Az egyetemes türkizmandala végtelen síkján, az ég óceántükrének felszínén, egy kilencemeletes drágakő-sztúpában, a jelentudatosság szelencéjében rejlő titkos utasítás:

A Magasztos ekkor a forrás nagyszabású megnyilvánulásának szamádhijában tartózkodott. A Titkok Mestere megértette a Magasztos szándékát, és e kéréssel fordult hozzá:

— Magasztos! Kérlek, foglald össze röviden a forrás nagyszabású megnyilvánulásának jelentését!

A Magasztos így szólt:

— Kedves gyermekem, most elmondom neked, milyen a forrás nagyszabású megnyilvánulása, amiről a tantrákban beszéltem, úgyhogy jól eszedbe vésd!

A lényeg megnyilvánulásában tárul fel a lényegi dimenzió. A tapasztalástest egyedüli fénycseppje az osztatlan tárgyi világ sűrített esszenciája, mely az éghez és a Naphoz hasonló.

Titkok Mestere! Értsd jól, amit mondok! E lényegiség által észlelt világ a tapasztalás közege, a makulátlanul tiszta buddha-mező, melynek nincs se határa, se közepe, se alja, se teteje. Nincsenek benne irányok, nincs a dolgok sokasága, és nincsen talapzata. E teljesen áttetsző, korlátlanul nyitott, megformálatlan közeg a tudat változatlan tere.

E lényegi dimenzió részrehajlástól mentes bölcsesség, korlátlan jelentudatosság, önkéntelen buddhaság, anyagtalan áttetszőség, túl a cselekvés összes szélsőségén. Mivel mesterkéletlen, túl van a szélsőséges megítéléseken. Mivel hamisítatlan, mentes a hibák szélsőségeitől. Kezdetben ok nélküli, a továbbiakban feltétel nélküli, s végül leküzdhetetlen; tehát változatlan. A nem-tudás, a fonák nézetek, a hitetlenség, a restség és a többi fogyatékosság szennyétől érintetlen; így mentes az állandóság és a nihilizmus szélsőségeitől, a lét és a nemlét két végletétől, az anyag és a tudat kettősségétől és a kettős tapasztalás káprázatától.

Azért „lényegi”, mert e dimenzió a szamszára és nirvána összes tapasztalatának valódi lényege. Feltárulkozása a jelentudatosság közegében megy végbe. A közeg tudatos jelenléttel bír. Nem osztható végletekre. A megismeréstől elválaszthatatlan. A jelenlét az egész közeget áthatja. A jelentudatosság mindenhová kiterjed. Maga a tapasztalás a jelenléthez tartozik.

Kedves gyermekem! Noha a lényeg megnyilvánulását és a lényegi dimenziót névleg megkülönböztetjük, a fentiek értelmében ezek nem választhatók külön. A behatárolatlan burokba tartoznak, a behatárolatlan burok pedig az összes behatárolt burkot tartalmazza.2 E kettősség nélküli valóság a tapasztalástest, az egyedüli fénycsepp.

Hogy miért? Mert osztatlan alanyiság, és mivel osztatlan, a jelenlétet nem lehet gondolatilag megragadni, sem tárgyként értelmezni. A felfogó nem különül el a felfogottól, ám mivel tárgya a saját nagyszabású megnyilvánulása, képes a jelentudatosság fényében tündökölni, így alanynak nevezik.

Ami a sűrített esszenciát illeti; a közeg esszenciája a jelenlét. Annak esszenciája a jelentudatosság ötféle megnyilatkozása, annak esszenciája pedig az ötféle minőség dimenziója. Kedves gyermekem! A sűrített esszenciát ugyanígy kell értelmezni: azért „sűrített”, mert a jelentudatosság káprázatszerű megnyilvánulása.

Hogy mivel lehet ezeket szemléltetni? 3 Olyanok, mint az ég és a Nap. Kedves gyermekem! A lényeg megnyilvánulása olyan, mint a felhőtlen égbolt. A lényegi dimenzió olyan, mint a Nap esszenciája.

Így szólt a Magasztos a valóság esszenciájáról, hozzátéve a szükséges magyarázatokat.

3. A forrás jelentésének magyarázata

Ekkor a Magasztos Mahávadzsradhara belépett maga a forrás szamádhijába. Erre a Titkok Mestere a következő kéréssel fordult hozzá:

— Ó, Magasztos! Kérlek, magyarázd el nekünk sorjában a forrás mibenlétét, elnevezését, jellegzetességét, fajtáit és kizárásait!

Erre a Magasztos kiemelkedett a szamádhiból, és kijelentette:

— Kedves gyermekem! A forrás mibenléte nem-kettősség. Azért nevezik forrásnak, mert minden ebből ered. Alapnak is hívják, mert a szamszára és a nirvána alapja is. Jellegzetessége az ötfajta jelentudatosság.

A forrásnak három fajtája van: A jelentudatosság egyetemes forrása, a hitelesség egyetemes forrása, valamint a változatosság titkos zamatának forrása. Ezt a hajlamokkal vegyes nyolcféle tudat és a téridő egyetemes alapjának nyolcféle létmódja szemlélteti. 4

Kizárásai 5 a következők: Mivel jelentudatból áll, kizárja az anyagi dolgokat. Mivel ürességből áll, kizárja a konkrétumokat. Mivel nem-kettősség, kizárja a kettős megnyilvánulást. Mivel magától merül fel, kizárja az okokat és feltételeket. Mivel önkéntelen, kizárja a reményt és szorongást. Mivel tiszta, kizárja a szennyeződéseket. Mivel a nemlét léte, kizárja a nihilizmus szélsőségét. Mivel a lét nemléte, kizárja az állandóság szélsőségét.

Vadzsrapáni, jól értsd meg ezt! A hiteles valóság ősforrása még a vele egyező típusú jelenségekkel is ellentétes, mivel mentes a nyolcféle érzékeléstől,6 melyek csupán jelentudatként egyeznek vele.

Hogy miként mentes azoktól? Mivel nem csökken vagy gyarapszik, mentes a tartály-tudattól. Mivel énség nélküli, mentes a szennyezett elmétől. Mivel kettős felfogás nélküli, mentes az elme-tudattól. Mivel születés és megszűnés nélküli, mentes az ötféle érzékszerv-tudattól. Mindezekkel ellentétes.

Titkok Mestere! A forrás még azzal is ellentétes, ami ürességként vele egyező típusú: nem tiszta tér vagy ég, aminek színe, kiterjedése és melysége van.

Ó, Nagyszerű Lény! A forrás ellentétes mindazzal, ami vele nem egyező típusú: nem a jelentudattal nem egyező típusú anyag, és mentes az ürességgel nem egyező típusú, négy külső és belső elemtől.7 A forrás nem valamiféle keletkező és létező dolog.

Kedves gyermekem! E nagyszabású valóság tehát mindkettővel (mind a vele egyező, mind a nem egyező típusú jelenségekkel) ellentétes, de olyasvalamiként sem lehet felfogni, amely a kettő egyike sem.

4. A forrás megnyilvánulásának hasonlatai

Eztán a Magasztos a hasonlatok általi szemléltetés buddha-szándékában tartózkodott, a Titkok Mestere pedig újabb kéréssel fordult hozzá:
— Kérlek, Vadzsradhara, mutass be nekünk néhány hasonlatot, ami ezt szemlélteti!

A Magasztos így szólt:
— Felsorolom nektek a forrás nagyszabású megnyilvánulásának hasonlatait és jelképeit:

(1) Kimozdíthatatlan, mint a hatalmas óceán.
(2) Üres és mindent magába foglaló, mint a tér.
(3) Szennyezetlen, mint a hegyikristály.
(4) Vegyületlen tisztasága és világossága, mint a tükör és a tükörkép.
(5) Sokféleképp nyilvánul meg, mégsem szennyeződik, mint a lótusz.
(6) Változhatatlan, mint a vadzsra.
(7) Megingathatatlan, mint az elefánt.
(8) Lényegi mivoltának szakadatlan ragyogása, akárcsak a Nap sugárzása.
(9) Megállíthatatlan, mint a folyó.
(10) Szilárd, mint a hegy.
(11) Sokféleképp mutatkozó egység, mint a Nap.
(12) Sokaságot átfogó egység, mint egy vízcseppben visszatükröződő arckép.
(13) A tapasztalástest úgy dereng fel a tapasztalásban, mint tükörben a Nap.
(14) A tapasztalás úgy hatja át a tapasztalástestet, mint tejet a vaj.
(15) A jelenlét úgy lakozik a tapasztalás esszenciájában, mint az égen a Nap.
(16) A tapasztalás és a gondolatmentes tapasztalástest olyan, mint a borotva nyele és pengéje.
(17) Vegyületlen teljességük, akár egy selyembrokát pavilon és annak tükörképe.
(18) A változatosság nem-kettőssége, mint a fa és az árnyéka.
(19) A forrásból a teremtőerők káradása és visszaolvadása, mint a tenger és tajtéka.
(20) A tapasztalástest úgy ékesíti a tapasztalást, mint aranyvirág a türkizmandalát.
(21) A jelentudatosság a tapasztalás belső ragyogása, akár a kristály belsejében tündöklő fény.
(22) A forrásban a három buddhatest8 teljessége olyan, mint a napfény szakadatlan sugárzása.
(23) A lényeg, természet és együttérzés hármassága olyan, mint a pávatojás, mint a Nap, vagy mint az égen a felhő és az eső.
(24) Valamint olyan, mint egy üvegprizma.
(25) Az egyetlen lényeg, amely hol a szamszára fogyatékosságaként, hol a nirvána értékeként nyilvánul meg, olyan, mint a kámfor.9
(26) A természetes állapot és a megnyilvánulás olyan, mint a mécses és a tükör.
(27) A jelenlét és a jelentudatosság, akár az arany és az aranyszín.

Ezek a tapasztalás és a tapasztalástest legfőbb hasonlatai.

5. A forrás természetes állapotára vonatkozó kifejezések meghatározása

Eztán a Magasztos Mahávadzsradhara a forrás szó szerinti jelentését megvilágító szamádhiba került, a Titkok Mestere pedig így kérlelte:

– Ő, Magasztos Vadzsradhara, kérlek, add elő nekünk a forrásra vonatkozó kifejezések meghatározását!

A Tanító pedig így szólt:

– Jól figyeljetek! Röviden elmagyarázom a forrásra vonatkozó kifejezéseket, melyek az általam tanított tantrákban szerepelnek.

A forrás a lényegi dimenzió, mert a szamszára és a nirvána összes tapasztalatának az a lényege. Mivel azok önnön megnyilvánulásai, az a lényeg megnyilvánulása is. Lévén önnön szakadatlan ragyogása, az a nagyszabású megnyilvánulás tündöklése. Mivel mentes a szamszára és a nirvána fogalmaitól, az a tapasztalás teste. Aztán, amikor a szamszára és a nirvána minőségeire bomlik, az okáról elnevezve az okozat is a tapasztalás teste.

A forrás a nem-tudással és az anyaggal is ellentétes. A hiteles tudás lelőhelye a jelenlét. Magától ébred fel, ok nélkül és feltétlenül. Nem véletlenszerűen jelentkezik. Amennyiben azonos az eleve fennálló jelenléttel, jelentudatosság. Nem más, mint önnön megnyilvánulása, miközben a lényege változatlan marad, s mivel önnön nagyszabású megnyilvánulásaként tündököl, a forrás az egyedüli fénycsepp. Azért hatalmas, mert semmi sincs rajta kívül. Amennyiben előtte nem volt semmi, annyiban őseredeti. Minden benne merül fel és benne nyilvánul meg, ezért egyetemes teremtő is. Azért forrás, mert az egész szamszára és nirvána belőle fakad. A lényegiség szakadatlan tündöklése folytán áttetszőség. Elhomályosítatlansága folytán az egyetemes forrás tükörszerű jelentudatossága.

Az üres tárgyi tapasztalás és a feltétel nélküli jelenlét, valamint a (tárgyra és alanyra) osztatlan üresség tündöklő, áttetsző terének belső fényében lakozik a két buddhatest,10 egyesíthetetlenül és szétválaszthatatlanul. Amennyiben oszthatatlan, ő Vadzsradhara. Az öt buddhatest 11 és hatodiknak a lényegi dimenzió, az ötféle jelentudatosság12 és hatodiknak a fellelhetetlen jelentudatosság, az ötféle tárgy13 és hatodiknak az éntelen tárgy, az öt buddha-nemzetség14 és hatodiknak az Á mezeje, az ötféle fény15  és hatodiknak maga a fény, az öt elem16 és hatodiknak a természetes elem, az öt tárgyi mező és hatodiknak a tapasztalás, az ötféle gyötrelem17 és hatodiknak a düh, valamint a hat létforma mind kettősség nélkül létezik. Aki szakadatlanul ontja magából a minőségeket, az Mahávadzsradhara, a hatodik.

Amennyiben a buddhák számtalan formateste mind az ő megértéséből és felismeréséből származik, ő az összes buddha őse. Mivel önnön lényegében makulátlan, és a jelentudatosság szakadatlan ragyogásában nyilvánul meg, ő az összes buddha felettese. Mivel a jelenlét a megnyilvánulásaival együtt változatlan, ő az Ősbuddha, a Változatlan Fény. Bármifajta minőség képében megnyilvánulhat, miközben saját lényében osztatlan marad. Így, lévén az összes tapasztalat nem-kettős, teljes egyöntetűsége, ő Szamatabhadra.

A tündöklő tapasztalás megnyilatkozásaként, felkelnek a világos jelentudatosság fénysugarai. Mivel a kimeríthetetlen isteni palotában, az öt buddhatest esszenciájának belsejében ragyognak fel, ő a korsótest. Örökifjú, mivel sosem öregszik meg. A jelenlét és a jelentudatosság elválaszthatatlansága folytán ő az akadálytalan módszer jelentudatossága és a változatlan bölcsesség tapasztalása.

A tapasztalás terében valósul meg a jelenlét, a jelenlét terében pedig a jelentudatosság ötféle megnyilatkozása. Mivel az öt buddhatest e fényburokban jön létre, ő az önkéntelen buddha. A tapasztalás lényege és a tapasztalástest elválaszthatatlan terében jelenik meg az öt fényburok, s mivel az öt buddhatest, melynek együttérzés az esszenciája, térbeliség nélkül foglal helyet, ő a lényeg, természet és együttérzés hármassága.

Vadzsrapáni, jól értsd meg ezt! Minden más csupán névleges, ám e hiteles valóság ténylegesen létezik, ezért ez a dolgok természetes állapota. Amennyiben önmagától felmerülő tudatosság, s amennyiben az legelső buddhának nincs oka, e buddhaság kezdet és vég nélküli. Mivel szüntelen világosság, mely a látást felülmúlja, egyszemű jelentudatosság, melyben a látszólagos kettősségek—az állandóság és a végesség, a lét és a nemlét, a jó és a rossz, a nagy és a kicsi, a magas és az alacsony, a széles és a keskeny, az alany és a tárgy, a cáfolat és a bizonygatás, a tisztaság és a tisztátalanság, a külső és a belső, a nyereség és a veszteség, az elfogadás és az elutasítás, a van és a nincs—kettősség nélkül, egységben mutatkoznak.

A forrás egység, mivel minden összhangban van vele. Elhomályosulástól mentes áttetszőség. A szamszára és a nirvána összes tapasztalata benne gyökerezik, mivel minden ott kezdődik és ott is végződik. Kifejezhetetlen és elképzelhetetlen, de mivel nincs más hiteles valóság, minden róla szól. Mivel mesterkéletlenül, természetes módon áll fenn, alaphelyzet. Mivel minden belőle származik, legelső ok. Mivel az összes tett (karma) a forrás nagyszabású megnyilvánulásából hajt és bontakozik ki, mag. A hiteles kinyilatkoztatás jelentudatossága. Mivel nem tartalmaz szennyeződést, teljes tisztaság. Mivel az egész szamszára és nirvána belőle származik, értékes drágakő.

Tudd meg továbbá, kedves gyermekem, hogy a forrás sokféleképp jelenik meg és sokfélének mutatkozik, ám mivel lényegében fogalommentes, teremtő nélküli bölcsesség. Önnön lényege a megfoghatatlan jelenlét eredendő tisztaságú, áttetsző jelentudatossága, ami nem konkrét dolog, hanem „a minőségek szélesre tárt kapuja”, azaz az összes tapasztalat ősforrása, mely lényegében kiapadhatatlan.

Vadzsrapáni! Ahol csak az általam tanított tantrákban előfordulnak e kifejezések, tudd, hogy azok, a lényegi dimenziótól kezdve a kiapadhatatlanig, mind a forrásra vonatkoznak! Az összes tantrában az itt bemutatottak és elmagyarázottak szerint értsd e szavak jelentését!

Miután ezt előadta, Mahávadzsradhara a tapasztalásra vonatkozó kifejezéseket mutatta be:

– Ó, Titkok Mestere! Amikor nagyszabású megnyilvánulásról beszélek, tudd, hogy ez a megnyilvánulás egy folytonos tárgyi mező. A „nagyszabású” azt jelenti, hogy e megnyilvánulás teremtetlen, felette semmi sincs, s magasabb rendű más megnyilvánulásoknál. Az „önnön megnyilvánulás” kifejezés arra vonatkozik, hogy más nem létezik; nincs felfogott tárgya, sem felfogó alanya. Ha e megnyilvánulást kristálytisztának nevezem, azt úgy értsd, hogy sokaság nélküli!

Ha „tapasztalásról” beszélek, az a változatlan tárgyi mezőre vonatkozik. Ha „közegről” beszélek, az megformálatlan. Amikor a tudat „teréről” beszélek, az a részecskék nélküli, hatalmas tágasságra, a változatlan ürességre vonatkozik. Amikor „tárgyi mezőről” beszélek, az a látszólagos tárgyak lelőhelyére vonatkozik. Ha azt mondom, valami „üres”, annak nincsenek jellegzetességei, vagyis nem konkrét dolog. A „tágasság” azt jelenti, hogy nincs leszűkítve erre vagy arra, hanem mindent magába foglal, s így a jelenségek sokasága akadálytalanul nyilvánulhat meg benne. A kristálytiszta közegről azt kell tudni, hogy nincs benne salakanyag,18  vagyis mentes a szokásmaradványoktól, és így a jelentudatosság fénye szabadon ragyoghat fel benne.

Amikor „gyönyörben tündöklő lótuszról” beszélek, az azt jelenti, hogy e makulátlan megnyilvánulást nem érheti bántódás, mivel az a jelentudatosság önnön, megragadhatatlan tündöklése. Amikor „megformálatlan” közegről beszélek, az azt jeleni, hogy mentes a négy elem jellegzetességeitől. Amikor a tudat változatlan teréről beszélek, az a külső és belső nélküli tapasztalásra vonatkozik.

6. A jelentudatosságról röviden

Mivel a kristályszelence nem tudta magában tartani, a sztúpa fénye kivetült a türkizmandalára, és öt szivárványistennő képében megjelent a titkos utasítás:

ÁBITJA DNYÁNA PANCSA PRASZARÁKÁLÁ DÁDU Á HÁ DÁ

Vadzsraszattva, a Tanító, ekkor a jelentudatosságot megvilágító szamádhiban tartózkodott, a Titkok Mestere pedig e kéréssel fordult hozzá:

– A forrás nagyszabású megnyilvánulása, melyről a Magasztos beszélt, nem valami mellékes dolog, hanem a jelentudatosság. Kérlek hát, mondd el jövendő követőid számára mindazt, amit a jelentudatosságról tudni kell!

A Tanító kiemelkedett a jelentudatosságot megvilágító tudatállapotból, és így szólt:

– Kedves gyermekem, figyelj! Röviden összefoglalom mindazt, amit a jelentudatosságról tudni kell, Előadom a fogalom meghatározását, a szó pontos jelentését, felsorolom a fajtáit és a hasonlatait.

A jelentudatosság lényege világos gondolatmentesség. Ez a kristálytiszta lecsendesülés megfoghatatlan, áttetsző jelentudatossága. A két buddha-test közül ez a tapasztalás teste, a jelenlétnek pedig ez a lényege.

Kedves gyermekem! A jelentudatosság fényként van jelen. A két buddha-test közül ez a formatest; az öt jelentudatosság közül pedig az, amely a dolgok jellegzetességeit ragadja meg. 19

A megnyilvánulását illetően nincs különbség külső és belső megnyilvánulás között, ezért elhomályosulatlan, világos jelentudatosság. Mivel kristálytiszta,20 túl van az állandóság szélsőségén. Mivel fényként van jelen, túl van a nihilizmus szélsőségén. A külső és belső kettőssége nélkül nyilvánul meg, ezért kettős felfogástól mentes. Ez a jelentudatosság meghatározása.

Ami a szó pontos jelentését illeti: azért nevezzük jelentudatosságnak, mert tévedhetetlenül tudja a jelenvalót.

A jelentudatosság fajtái a következők:

(1) Amennyiben az egész szamszára és nirvána ebben a megfoghatatlan, időtlen tisztaságú, áttetsző jelenlétben nyilvánul meg, ez a lecsendesült jelentudatosság.
(2) Mivel ez az ürességben áll fenn, ez a tapasztalás közegének jelentudatossága.
(3) Mivel az üresség nem más, mint szüntelen jelenlét, ez a tükörszerű jelentudatosság.
(4) Mivel az üresség jelenlét, maga a jelenlét pedig üres, a kettő elválaszthatatlansága az egyenlőség jelentudatossága.
(5) Ez az üresség és a jelenlét kettősség nélküli tudatossága.
(6) Mivel egyenként látja a dolgokat, ez a megkülönböztető jelentudatosság.
(7) Mivel a megfoghatatlan jelenlét tudatossága nem anyagi jelenség, ez a minőségek szélesre tárt kapuja, s mivel határtalan teremtőerejének kibontakoztatásában semmi sem gátolja, ez a célbeteljesítő jelentudatosság.
(8) Noha minden oldalról másképpen nevezzük, a valóságban nincsenek oldalai, ezért ez a fellelhetetlen jelentudatosság.
(9) Kedves Gyermekem! E tudás az ember saját természetes jelenlétéből fakadó jelentudatosság.
(10) Mivel nincs megalkotója, magától ébredő jelentudatosság.
(11) Mivel ezt a valóságot lehetetlen felülmúlni, ez a felülmúlhatatlan buddha-tudat jelentudatossága.

Hasonlatai pedig a következők:

(1) A lecsendesült jelentudatosság olyan, mint az értékes termőföld, ami bármit megterem.
(2) A tapasztalás közegének jelentudatossága olyan, mint az ég.
(3) A tükörszerű jelentudatosság olyan, mint a tiszta víz vagy egy sima kristálytükör.
(4) Az egyenlőség jelentudatossága olyan, mint egy kis könyvecske, mely ugyanaz mindhárom időben.21
(5) A kettősség nélküli jelentudatosság olyan, mint az arany és a színe.
(6) A megkülönböztető22 jelentudatosság olyan, mint az óceánban tükröződő csillagok.
(7) A célbeteljesítő jelentudatosság olyan, mint a szél és a Nap.
(8) A fellelhetetlen jelentudatosság olyan, mint a Hold a vízben.
(9) A természetes jelenlét tudatossága olyan, mint a kristály és a fény.
(10) A magától ébredő jelentudatosság olyan (elpusztíthatatlan), mint a vadzsra.
(11) A felülmúlhatatlan buddha-tudat olyan, mint a pecsét egy királyi rendeleten.

7. A jelentudatosságra utaló kifejezések

Ezután a Tanító így szólt:

– Amikor a tantrákban (a jelentudatosságot) az összes tapasztalat forrásának nevezem, az a lecsendesült jelentudatosság. Amikor megfoghatatlannak és üresnek nevezem, az a tapasztalásközeg jelentudatossága. Amikor szüntelennek hívom, az a tükörszerű jelentudatosság. Amikor kettősség nélkülinek nevezem, az az egyenlőség jelentudatossága. Amikor teljesen vegyületlennek hívom, az a (dolgokat) világosan megkülönböztető tudásra vonatkozik. Amikor meggátolhatatlannak nevezem, az a célbeteljesítő jelentudatosság. Amikor határtalannak hívom, az a fellelhetetlen jelentudatosság. Amikor tündöklő jelenlétnek vagy a jelenlét tudatosságának nevezem, az a természetes jelenlét tudatossága. Amikor változatlannak, feltétel nélkülinek és elpusztíthatatlannak nevezem, akkor a magától ébredő jelentudatosságról beszélek. Amikor felülmúlhatatlannak, meghaladhatatlannak, elidegeníthetetlennek és kikezdhetetlennek nevezem, akkor pedig a felülmúlhatatlan buddha-tudat gyümölcséről beszélek.

8. A jelenlét kristálytiszta teremtőerői

Ezután a Magasztos az együttérzéssel teli teremtőerő tudatállapotában tartózkodott. A Titkok Ura megérezte ezt, és így szólt:

– Kérlek, mondd el nekünk, hogyan merülnek fel a jelenlét teremtőerejéből különbözőségek az egy tapasztalástestben?

A Tanító így szólt:

– A megfoghatatlan, áttetsző jelenlét szüntelen, megbonthatatlan üresség. E meggátolhatatlan Szugata23 magától jelenik meg az öt jelentudatosság fényében:

  • A tapasztalás jelentudatosságának fénye kék színben tündököl az ürességben.
  • A tükörszerű jelentudatosság fénye fehérben tündököl az akadálytalan térben.
  • Az egyenlőség jelentudatosságának fénye sárgán világlik az oszthatatlan térben.
  • A megkülönböztető jelentudatosság fénye vörösben tündököl a bölcsesség terében.
  • A célbeteljesítő jelentudatosság fénye zöld színben tündököl a gátolatlan térben.

Mind az öt a tapasztalás terében tündököl, vagyis úgy jelenik meg, mint a jelentudatosság fénye. Felismerve a buddhatestek és jelentudatosságok formájában, fel nem ismerve pedig külső és belső világok kettőségeként nyilvánulnak meg.

A tiszta tükörben bármi megjelenhet, a tükör közben mégsem szennyeződik be, legfeljebb látszólag. A jelenlét tapasztalástestében ugyanígy szabadon megjelenhet bármiféle minőség, közben mégis minden az egyetlen természetes jelenlétben marad, s ami egységben marad, az sokaság nélküli. Mindenkor és minden körülmények között megfoghatatlan, teljes tisztaság marad. Elhomályosulatlan, áttetsző világosság marad.

A két formatest megnyilvánulásai pedig önmaguknak meg nem nyilvánuló, kristálytiszta megnyilvánulások.24

9. A teremtőerőre vonatkozó kifejezések

A Tikok Mestere ezután így kérlelte:

– Kérlek, magyarázd el nekünk a teremtőerőre vonatkozó kifejezéseket!

A Tanító így szólt:

– Amikor a tantrikus tanításokban teremtőerőről beszélek, mindig ezt értem alatta:

A jelenlét teremtőereje az ötféle jelentudatosságként, azok teremtőereje az ötféle fényként, az öt fény teremtőereje az öt elemként, az öt elem teremtőereje pedig különböző dolgok formájában jelenik meg, s a külső és a belső kettősségében nyilvánul meg.  Ez a fénycsepp külső-belső teremtőereje.25

  • A tér teremtőerejéből nyilvánul meg a felhő, a köd és a pára, valamint a tágasság és a térbeliség is.
  • A szél teremtőerejéből nyilvánul meg a mennydörgés, valamint a rezgés és a mozgás is.
  • A víz teremtőerejéből nyilvánul meg csobogás, valamint a nedvesség és a folyékonyság is.
  • A föld teremtőerejéből nyilvánul meg a képek sokasága, valamint a szilárdság és a kézzelfoghatóság is.
  • A tűz teremtőerejéből nyilvánul meg a hő és az láng, valamint az érlelődés és a bevégződés is.
  • Az őt elem csoportosulásának jeleként füvek, fák, erdők, növények, termések és gyümölcsök nyilvánulnak meg, melyek a fénycsepp teremtőerejéből külvilágként jelennek meg.

A fénycsepp teremtőerejéből mutatkozik meg a belső valóság is: a tiszta fehér fényből nyilvánul meg a hús és a csont, a tiszta sárgából pedig a nyirok, valamint a testben lévő víz és a vér. A vörös fény hőként nyilvánul meg, a zöld pedig belső járatokként.26 A kék fény a test térbeliségét szabja meg. Ily módon nyilvánul meg a formák halmaza.27

Ugyanígy az öt elem teremtőerejéből nyilvánul meg az öt halmaz28 és az öt méreg,29 valamint az öt érzékszerv és a tudat tárgyi mezeje is. Azért nevezzük őket elemeknek, mert az elemi megnyilvánulás potenciái. Önmagukon kívül nincs más eredetük, de minden minőség tőlük ered. Ily módon az elemek önmaguktól merülnek fel.

Amikor az önmaguktól eredő elemek sokasága a jelenlétben merül fel, a következőképpen nyilvánul meg: az öt buddhatest és az öt tárgyi mező képében, a férfi és női bódhiszattvák képében, valamint együttérzéssel teli tevékenység és más hasonlók képében.

Mindez káprázatszerű, a megnyilvánulásoknak nincs öntermészetük; ezt gondolatmentes tündöklésnek vagy öntermészet nélküli világosságnak is nevezzük. Minden önmagától felmerülő önmegnyilvánulás

10. A teremtőerő rövid meghatározása

A Tikok Mestere ezután így kérlelte:

– Tanító! Hatalmas együttérzésednél fogva mondd el nekünk: mi a teremtőerő lényege, mi a szó pontos jelentése, melyek a fajtái és a hasonlatai?

A Tanító így szólt:

– A teremtőerő lényege a szakadatlanság. Ami a szó pontos jelentését illeti: azért teremtőerő, mert a teremtés erejével rendelkezik.

Két fajtája van: a tudatos jelenlét nirvánaként való megnyilvánulása, és a nem-tudás szamszáraként való megnyilvánulása.

A teremtőerő hasonlatai: az egy Nap több napként való megnyilvánulása, a Nap szakadatlan sugárzása, a sisakvirág,30 a kámfor és a villám.

 

Más összeg:
E-mail címed:

 

  1. A hat létformában megjelenő buddhák: Indrasakra, az istenek bölcse, Vémacsitra, a félistenek bölcse, Sákjaszimha, az emberek bölcse, Szthiraszimha, az állatok bölcse, Dzsválamukha, a sóvár kísértetek bölcse, és Dharmarádzsa, a poklok bölcse
  2. A „burkokat” a 81. fejezet mutatja be.
  3. Tudniillik a lényeg megnyilvánulását (a tapasztalás közegét) és a lényegi dimenziót (a tapasztalástestet).
  4. Melyek felsorolását lásd alább!
  5. Kizárás (szkt. apoha): a buddhista ismeretelmélet szakkifejezése, mely arra utal, hogy a fogalmak csak a velük ellentétes dolgok/tulajdonságok kizárása alapján határozhatók meg. (Dignága jól ismert példájával szemléltetve: a tehén nem más, mint a nem-tehén ellentéte.) Itt tehát nem-kettős forrással ellentétes tulajdonságok kerülnek kizárásra.
  6. A tartály-tudat (a karmikus magvak vagy hajlamok tárolója), a szennyezett elme (tkp, a hamis én-tudat), az elme-tudat (a benyomásokat rendszerező és értelmező, gondolkodó tudat), valamint az öt érzékszervi tudat általi érzékelés.
  7. Az anyagi környezet és a test alkotóelemei: a föld, a víz, a tűz és a szél.
  8.  A tapasztalástest, a gyönyörűségtest és a megjelenéstest
  9.  Mely méreg és gyógyszer is egyben
  10. A tapasztalástest (dharmakāya) és a formatest (rūpakāya)
  11.   A tapasztalástest (dharmakāya), a gyönyörűségtest (sambhogakāya), a megnyilvánulástest (nirmāṇakāya), a megnyilvánult megvilágosodás-test (abhisaṁbodhi-kāya) és a vadzsra-test (vajra-kāya)
  12.  A tapasztalásközeg jelentudatossága, a tükörszerű jelentudatosság, az egyenlőség jelentudatossága, megkülönböztető jelentudatosság és célbeteljesítő jelentudatosság
  13.  Az öt érzékszerv tárgyai, vagyis a látható, hallható, szagolható, ízlelhető és tapintható dolgok
  14.  Buddha. Vadzsra, Ratna, Padma és Karma
  15.  A buddha-nemzetségek színeinek megfelelő fehér, kék, sárga, vörös és zöld színű fények
  16.  A test (illetve az anyagi környezet) öt összetevője: a föld (szilárdság), víz (cseppfolyósság), tűz (hőmérséklet), szél (mozgás) és a tér elemei
  17.  Az ostobaság, a vágy, a gyűlölet, az önteltség és az irigység
  18.  Az anyagi elemek a tudat fényének salakanyagai
  19.  Vagyis a megkülönböztető jelentudatosság
  20.  Vagyis mentes minden konkrétumtól
  21.  A múltban, a jelenben és a jövőben. Vajon miféle könyvecske? (dpe’u chung)
  22.  Valójában inkább egyenként megismerő
  23. Buddha egyik neve
  24. A buddha formatestei (a gyönyörűségtestek és megjelenéstestek) a tanítványok előtt nyilvánulnak meg azok igényei szerint, és nincs bennük semmi ragaszkodás, ami beszennyezhetné őket.
  25. Vagyis az egyedüli fénycsepp ezeken a lépéseken keresztül nyilvánul meg a külső és belső világok kettősségeként.
  26. Vagyis a szélcsatornákként (? sbubs)
  27. Rūpa-skandha: itt a test alkotóelemeire vonatkozik.
  28. Öt halmaz (phung po lnga, pañcaskandha): A személyiség illetve a tapasztalat öt összetevője: az érzékelhető formák (gzugs, rūpa), az érzetek (tshor ba, vedanā), a képzetek (’du shes, saṁjñā), a késztetések (’du byed, saṁskāra), valamint a felfogó tudatfajták (rnam shes, vijñāna) halmaza.
  29. Az öt méreg vagy gyötrelem: a vágy, a gyűlölet, az ostobaság, az önteltség és az irigység.
  30. Egy mérgező növény, mely kis adagban fájdalomérzéstelenítő

Szólj hozzá Te is