A kakukk dala

A tiszta tudat, a jelenlét kakukkmadara

Hódolat a Dicső Magasztos Szamantabhadrának,

A törhetetlen Test-Beszéd-Tudat tökéletes boldogságának!

Fordítás 1.

A sokaság természete kettősség nélküli,

Ám egyediségében mégis fölfoghatatlan;

A dolgok valódi mibenléte elgondolhatatlan,

Mégis szemlátomást megjelennek: minden rendben van.

Vége! A törekvés betegségétől megszabadulva,

Elegendő spontánul hagyni a dolgokat.

Fordítás 2.

A dolgok közt valójában nincsenek különbségek,

Ám önmagában minden kifejezhetetlen;

Bár nem értjük, hogy ez miképp lehetséges,

Szamantabhadra mégis megnyílvánítja a dolgokat.

Elvégeztetett. Hagyd a beteges erőlködést!

Magától történik – hagyd, hogy úgy legyen!

Fordítás 3.

A világ és a tudat nem választható szét,

és külön-külön mindkettő értelmezhetetlen.

Bár fel nem foghatjuk a dolgok természetét,

minden, mit tapasztalunk, eleve tökéletes.

Az erőltetett törekvés kínjától szabadon,

természetes elengedéssel a cél eléretett.

Fordítás 4.

A valóságban nincsenek különbségek,

és nem lehet választani az egyes dolgok között.

Értelmünk döbbenten áll az ilyenség előtt:

Micsoda ragyogás – és milyen tökéletes!

Nincs mit akarni, hiábavaló az igyekezet;

magától megy minden, nyugodj bele!

Megjelent a Tan Kapuja Buddhista Egyház tájékoztató kiadványának 2006 őszi számában

Keith Dowman fordítása és kommentárja

Tibet ősi sámáni hagyományában a kakukk varázslatos madár, a madarak királya volt. Ahogy a kakukk első szava a tavasz előhírnöke, a Kakukk Dala úgy mutatja be az értelem valóságát. E lényegi átadás, melyben Szamantabhadra önkéntelenül teljes és tökéletes tétlenségként határozza meg magát, a megkülönböztetés nélküli, örömteli tevékenység útmutatását is magában foglalja. Ez a Dzogcsen tudat-sorozatának alapszövege.

Mahászattva, Magasztos lény, figyelj!

A sokaság természete kettősség nélküli,

és a dolgok tiszták, egyszerűek önmagukban.

A természetes jelenlét fogalommentes,

és sokféle formában sugárzik; minden teljesen jó!

Eleve tökéletes, az erőfeszítés így felesleges,

az önkéntelenség mindig bennrejlik a pillanatban.

Minden tapasztalat, a hat érzék teljes képzeletjátéka, a létezés változatos sokszerűsége, valójában kettősségtől mentes. Ha a tudat tiszta lényegének alkotórészeit vizsgáljuk a tudat laboratóriumában, az ilyen sajátosságokat akkor is illékonynak és határozatlannak találjuk. Nincs mit megragadni, és sehogyan se lehet kifejezni. A dolgok olyansága, mibenléte, a saját természetes mivoltában gondolkodáson túli és elképzelhetetlen, és ez a természetes jelenlét, itt és most. A sokféleség mégis szemlátomást megnyilvánul; ez a teljesen-jó buddha, Szamantabhadra, megkülönböztetés nélküli, mindent magába foglaló szférája. A teljes tökéletesség mindig is valóság volt, és soha semmit nem kellett tenni ahhoz, hogy ez a hibátlan beteljesedés valóra váljon. Mindenféle igyekezet felesleges. Csak az önkéntelenség marad, amely természetes állapotunkként mindig is jelen volt.

Ha a hat sort három kétsoros versszakra osztjuk, melyek a Dzogcsen látásmódot, meditációt és tevékenységet mutatják be, akkor az első két sor azt a látásmódot fejti ki, hogy a tiszta tudat kimondhatatlan szingularitás, és nem lehet elemezni; a következő két sor a nem-meditációt mutatja be Szamantabhadra megnyilatkozásának természetes állapotaként; a harmadik kétsoros pedig a tevékenységet írja le úgy, mint az önkéntelen éberség irányítatlan, tétlen tevékenységét.

Forrás: Eye of the Storm — Vairotsana’s Five Original Transmissions (Vajra Publications, Kathmandu, Nepal, 2006) 1-2. oldal