A GARUDA SZÁRNYALÁSA

Dal a Teljes Tökéletesség szemléletéről, 

melynek birtokában valamennyi szint és ösvény gyorsan bejárható

A dzogcsen szemlélet és szemlélődés dala huszonhárom énekben

Sabkar Lama költeménye alább teljes terjedelmében olvasható. A fordító magyarázatait is tartalmazó, 85 oldalas PDF dokumentum min. közép támogatásért rendelhető.

[wp_paypal_payment]

A GARUDA SZÁRNYALÁSA

Dal a Teljes Tökéletesség szemléletéről,

melynek birtokában valamennyi szint és ösvény gyorsan bejárható

Hódolat a Gurunak!

Leborulok a Tan Királya, Csökji Gyelpó előtt, aki sugárzó napkorongként árasztja magából a jóságos tudás és együttérzés fényét, amellyel egyszerre eloszlatja a három birodalomban vándorló lények tudatlanságának sötétségét!

Leborulok a Varázsigék Törhetetlen Őrzője, Ngakcsang Dordzse előtt, aki az üresen tündöklő tapasztalás tiszta egén tornyosuló szeretet- és jóság-fellegekből a tanítás záporát hullatja szerencsés tanítványai fejére!

Leborulok a Bölcsesség Tengere, Dzsamjang Gyacó előtt, aki a szemlélet hajós-kapitányaként, a tiszta szándék vitorlájába befogja az igyekezet szelét, és a három buddhatest kincses szigetére menekíti a létesülés óceánjában fuldokló lényeket!

E három mester napkorongjából áradó hő szeretet áldásos fénysugarai bontották ki e Fehér Lótuszt, ahogy e szerencsés csavargóban a teljes jelenlét élményszerű felismerése ezerszirmú virágba borult.

Elmém kelyhében örvénylő, szemléletről szóló dalom édes nektár, melynek íze felszabadít.

Ezt kínálom Nektek, dicső követőim, buzgó méhek; habzsoljátok bátran, amíg jól nem laktok vele!

 

I.

Emahó!

Lássatok csodát!

Jó szerencsével megáldott gyermekeim!

Én, a szabad, vidám és gondtalan csavargó,

dalt szereztem nektek a dzogcsen szemléletről,

mellyel az ösvényt egykettőre bejárhatjátok;

hallgassátok hát figyelmesen a Garuda dalát!

 

A híres-nevezetes Buddha, kinek sárkányüvöltése

az egész szamszárában és nirvánában mennydörgésként hangzik,

mindig a hat világ lényeinek tudatában tartózkodik;

egy pillanatra sem válik meg tőlük – milyen bámulatos!

 

Ám ők, nem tudván, hogy bennük él a Buddha,

mindig máshol, mindig kívül keresgélik – milyen bámulatos!

Még a napkorong sem tündökölhet nála fényesebben,

mégis oly kevesen veszik észre – milyen bámulatos!

 

Önnön tudatunk, kinek sem apja, sem anyja nincsen,

maga a születetlen, halhatatlan Buddha – milyen bámulatos!

Bármilyen sok örömöt és szenvedést is tapasztaljon,

cseppet sem lesz jobb vagy rosszabb – milyen bámulatos!

 

E tudat nem-született, eredendő tisztaságú természete

mesterkéltség nélkül, önkéntelenül is megvalósul – milyen bámulatos!

Kezdetektől fogva felszabadult, természetes jelenlétünk

mindent felszabadít, hogyha békén hagyjuk – milyen bámulatos!

 

II.

 

Lássatok csodát!

 

Szerencsés gyermekeim, figyeljetek lankadatlanul!

A múlt, jelen és jövő buddhák nyolcvannégyezer-féle tanítást adnak, ám kinyilatkoztatásaik e felmérhetetlen sokasága mind azt az egy célt szolgálja, hogy a saját tudatunk természetét felismerjük.

A buddhák semmi más okból nem beszélnek.

Ha gyökerestül kivágjátok a fát, az összes ága és levele egyszerre szárad el. Hasonlóképp: ha gyökerénél metszitek el a tudatotok, a kettős felfogás és a szamszára lombozata mind elsorvad.

Egy üres házban a sötétség akár ezer éve is tarthat, egy lámpás fénye mégis egy csapásra eloszlatja azt. Abban a pillanatban, ahogy az ember felismeri a saját tudatának tündöklését, megtisztul a számtalan világkorszak alatt felgyülemlett vétkek homályától.

A tündöklő napkorong ragyogását ezer világkorszakig tartó sötétség sem tompíthatja el. Hasonlóképp: a tudat-lényegiség tündöklését világkorszakokig tartó tévelygés sem homályosíthatja el.

Az égnek nincs színe, sem alakja, sem mérete, s nem mocskolhatják be sem fehér, sem fekete fellegek. Épp ugyanígy: a tudatnak nincs színe, sem alakja, sem mérete, s nem mocskolja be sem bűn, sem erény.

A vaj alapanyaga a tej, de amíg ki nem köpülik, nem lesz belőle vaj. Épp ugyanígy: a buddhatermészet minden lényben benne rejlik, de amíg azt meg nem tapasztalják, nem válik belőlük buddha.

Mindenki megszabadul, aki ezt megtapasztalja, az értelmi képességeire való tekintet nélkül. Ha megtapasztalja, még egy műveletlen tehénpásztor is megszabadul.

Aki a cukrot a saját szájába veszi, annak nem kell elmagyarázni, hogy az milyen ízű. Hasonlóképp: aki közvetlenül ismeri fel a saját tudatának tündöklését, annak nincs szüksége tudós magyarázatokra.

Ha ezt fel nem ismerik, még a tudósok is tévedésben vannak. Hiába értenek mind a kilenc buddhista irányzat magyarázatához, mintha csak egy távoli helyről mesélnének, melyet maguk sosem láttak. A buddhaság távolabb van tőlük, mint az ég a földtől.

Ha fel nem ismeritek a valóságot, vagyis a saját tudatotok tündöklését, fegyelmezhetitek magatokat egy világkorszakon keresztül; bármely sokáig szemlélődtök is türelmesen, nem emelkedhettek ki a szamszára világaiból.

Igyekezzetek hát kinyomozni a tudatotok természetét!

 

III.

Lássatok csodát!

Most pedig, nagyszerű gyermekeim, ide figyeljetek!

Amíg a saját tudatotok természetét ki nem nyomozzátok, bármiféle erényes gyakorlatot is folytattok, az nem érinti a lényeget.

Olyan az, mint előre tűzni ki a céltáblát, mégis más irányba lőni;

mint otthon hagyni a tolvajt, és teljes gőzzel odakinn keresni;

mint a keleti kapunál hagyni az ártó szellemet, és a nyugatinál tenni le a váltságdíjat;

vagy mint nem tudni, hogy a kemencétek aranyból van, s másoktól kérni alamizsnát.

Így nyomozzatok hát a saját tudatotok után, szerencsével megáldott, kedves gyermekeim!

 

Ez a tudatnak nevezett, izgő-mozgó megismerés,

ha el szeretnétek kapni, illó ködként szertefoszlik;

ha le szeretnétek nyugtatni, össze-vissza ugrabugrál;

ha rá szeretnétek mutatni, megfoghatatlan üresség.

 

Ez az annyiféle szenvedést és boldogságot tapasztaló tudat először is miféle forrásból származik?

Támaszkodik-e, avagy nem, kősziklára, vízre, fákra, égi szélre, vagy bármely más külső jelenségre?

Honnan ered? – Kérdezősködjetek és nyomozzatok!

Vagy netán anyátok véréből és apátok magjából keletkezett?

Ha így vélnétek, gondolkodjatok el rajta, vajon miként!

 

Ha a fenti vizsgálattal nem lelitek meg a tudat eredetét, nyomozzátok ki: jelenleg a testetek felső vagy alsó részében, valamelyik szervetekben, netán pont a szívetekben tartózkodik?

Ha a szívetekben, annak felső vagy alsó csücskében?

Milyen színben és alakban?

Ha jól megvizsgáljátok, mégsem lelitek a tartózkodási helyét, nyomozzátok ki, hogy amikor odébbáll, melyik érzékszerven át hagyja el a testetek, és amikor egy szempillantás alatt a külvilágban terem, testileg vagy csupán tudatilag került-e oda, vagy netán testileg és tudatilag együttesen!

Aztán, ha érzelem vagy gondolat merül föl benne, nyomozzátok ki, hogy először is honnan ered, aztán hol tartózkodik jelenleg, van-e színe vagy alakja, s végül, amikor a saját otthonában lenyugszik és szertefoszlik, hová tűnik, hová lesz, és merre távozik!

Amikor meghaltok, vajon miképp távozhat el?

Nyomozzatok utána jó alaposan, s addig vizsgálódjatok, míg teljes bizonyossággal meg nem állapítjátok, hogy tudatotok születetlen, halhatatlan, sehonnan sem keletkező, sehová sem tovatűnő, megfoghatatlan és kimondhatatlan üresség!

Mások száraz példázatainak és magyarázatainak, melyekkel az ürességet bizonygatják, semmi haszna nincs.

Ha egy állítólag tigrisjárta vidékről valaki más azt mondaná nektek, nincs ott tigris, nem hinnétek neki, hanem kétségek közt hánykolódnátok.

Ha a tudat természetének magatok nyomoztok jó alaposan utána, és így állapítjátok meg az ürességét, az olyan, mintha ti magatok merészkednétek el abba az állítólag tigrislakta völgybe, és jó alaposan átkutatnátok azt a tigris után. Ha nem lelnétek, akkor végre magatok is elhinnétek, és attól kezdve nem lenne kétségetek afelől, hogy nincsenek ott tigrisek.

 

IV.

Lássatok csodát!

Most pedig, szerencsés gyermekeim, ide hallgassatok!

Ha a fenti vizsgálat és elemzés során egy szemernyi tényleges létezőt sem találtok, melyre az ujjatokkal rábökve kijelenthetnétek: „ez a tudat”; nos, e sikertelenségetek a legnagyobb siker!

Tudatunk először is sehonnan sem származik; mivel üres, lehetetlen megállapítani a mibenlétét.

Aztán sehol sem tartózkodik, színtelen és alaktalan; végül nyomtalanul tűnik tova anélkül, hogy odébbállna.

Minden gondolata üres mozgás, üressége üres látszat.

Magának a tudatnak pedig nincs legelső oka, s végül semmi sem képes megszüntetni.

Sosem lesz több vagy kevesebb, sem telibb vagy üresebb.

Az egész szamszárát és nirvánát felöleli, így nincs benne elfogultság.

Nem lehet rámutatni: „ez az”, de bármilyen formában megjelenhet.

Nem azonosítható semmivel; a „van” és „nincs” végleteit meghaladja.

Nem jellemzi jövés-menés, megszületés és megszűnés, sötétség és világosság.

 

A tudat természete, mint egy áttetsző kristálygömbé,

üres mibenlétében, tündöklő természetében és megállíthatatlan együttérzésében áll.

A szamszára fogyatékosságai egy cseppet sem érintik.

 

Tudjátok meg: a tudat természete időtlen buddhaság!

Ez volt a tudat alaptermészetével, a természetes állapottal való szembesítés.

 

V.

 

Lássatok csodát!

Most pedig, szerencsés gyermekeim, ide figyeljetek!

 

Szamantabhadra, a tapasztalástest, már a kezdet kezdetén megszabadult anélkül, hogy egy cseppnyit is szemlélődött volna;

a lények hat fajtája pedig a szamszárába tévedt anélkül, hogy egy hajszálnyi erénytelen tettet is vétett volna.

Az idők kezdetén, amikor még semmi sem létezett, a szamszára és nirvána, névtelenül, az eredeti forrásban pihent.

Aztán a tudatos jelenlét úgy emelkedett ki a forrásból, ahogy a kristály fénye a nap érintésére kívülre vetül.

 

Ahogy a jelentudatosságok életszele felkélt, feltörte az örökifjú korsótest pecsétjét,

és a jelenlét önkéntelen fénytündökléséből buddhamezők vetültek ki, mint az égen felkelő nap.

Ekkor Szamantabhadra, a tapasztalástest, felismerve, hogy azok a saját megnyilvánulásai,

azonnal visszaolvasztotta magába a kivetült fényeket, és az eredendően tiszta forrásban megvilágosodott.

Mi azonban nem ismertük fel, hogy e természetes, önkéntelen megnyilvánulások a saját fényeink,

így aztán emlékezet nélküli kábulatba estünk, amit együttszülető nemtudásnak nevezünk.

Ezután a forrás tündöklő megnyilvánulásait kettős felfogásban kezdtük tapasztalni,

amit fogalmi nemtudásnak nevezünk; ekkor estünk a kettős nemtudás csapdájába.

Eztán fokozatosan elszaporodtak a hajlamaink, és létrejöttek a szamszára ismert tevékenységei.

Elszaporodtak a gyötrelmek: a három- vagy ötféle méreg, majd a nyolcvannégyezer-fajta jelenség;

így hánykolódtunk a szamszárában, mint a malomkerék, mindmáig átélve annak örömeit és szenvedéseit.

Most, a mester mélységes útmutatásából kiderült a szamszára összes fogyatékossága;

ám egyben a tudatotok buddhaságára is fény derült.

Most megpillanthatjátok az ősi oltalmazó arcát,

magával Szamantabhadrával válhattok egyenlővé!

Szívből örvendezzetek hát, kedves gyermekeim!

 

Ez volt az eltévelyedés természetével való szembesítés.

 

VI.

Lássatok csodát!

Most pedig, kedves gyermekeim, ide figyeljetek!

Ez a híres-nevezetes „tudat” nem egy a sok létező közül, mégis ez a szamszára és nirvána örömeinek és szenvedéseinek forrása.

Ahány irányzat létezik, annyiféle néven emlegetik; elképzelhetetlenül sokféle elnevezést adtak neki.

Az egyszerű emberek csak énnek hívják, egyes hinduk pedig énségnek (átmannak) nevezik.

A tanítványok a személy éntelenségének hívják, a csak-tudat követői pedig tudatnak nevezik.

Egyesek önfelülmúló megismerésnek hívják, mások pedig buddhatermészetnek nevezik.

Megint mások Nagy Jelképnek hívják, s vannak, akik középútnak nevezik.

Vannak, akik egyedüli fénycseppnek nevezik, s megint mások a tapasztalás közegének hívják.

Egyesek közös forrásnak nevezik, s megint mások közönséges megismerésnek hívják.

Ám bármilyen sokféle elnevezést adtak neki, tudnotok kell, hogy mindig ugyanerről van szó!

 

Hagyjátok a tudatot a saját otthonában megpihenni!

Ez a közönséges, csupasz megismerés; ez a láthatatlan, mégis eleven világosság;

ez a kristálytiszta, közvetítetlen jelenlét; ez a megfoghatatlan és vibráló üresség;

a tudat világosságának és ürességének tündöklő egysége,

mely nem állandó, mert nincsen saját léte; nem véges, mert tiszta elevenség;

nem egyvalami, mert sokféleképp nyilvánul meg; nem sokféle, mivel egyöntetű;

nem más, mint a természetes jelenlét.

A szívközpontotokban ülő, ősi védelmező arcát itt és most pillantottátok meg közvetlenül.

Ne feledkezzetek meg róla, kedves gyermekeim!

Aki ezen kívül más, magasabb tanításra vágyik;

mint aki már megtalálta, mégis tovább keresi az elefántját;

tűvé teheti az egymillió világegyetemet,

a Buddhának se hírét, se hamvát nem leli.

Ez a tényleges szembesítés az alapvető, természetes állapottal.

 

VII.

 

Lássatok csodát!

Most pedig, drága gyermekeim, jól figyeljetek!

E természetes, magában világló jelenlétben mind a három buddhatest – mibenlét, természet és együttérzés – valamint az öt bölcsességtest és az öt jelentudatosság is benne van.

A jelenlét mibenléte, semmiféle alakban és színben nem azonosítható üressége a tapasztalás teste;

az üresség világos önkifejeződése a gyönyörűség teste;

a korlátlan változatosság lehetősége pedig a megjelenés teste.

 

Ezt a következő példán lehet szemléltetni:

az üvegtükör olyan, mint a tapasztalás teste;

tiszta és világos természete olyan, mint a gyönyörűség teste;

a tükörképek felmerülésének lehetősége pedig, mint a megjelenés teste.

 

A tudat természete eleve e három buddhatestből áll, s ha a lények ezt képesek lennének felismerni,

egy cseppnyi szemlélődést sem kellene végezniük; mind megvilágosodnának egy szempillantás alatt.

 

A három buddhatesttel ugyan egyenként kell szembesülni, valójában egyetlen közeget alkotnak.

Ne essetek abba a hibába, hogy három különböző valaminek fogjátok fel őket, gyermekeim!

 

Mindhárom buddhatest időtlen, színtiszta üresség;

világosság és üresség elválaszthatatlan egysége;

ennek tudjátok, és megragadás nélkül tevékenykedjetek!

 

A mibenlét, természet és együttérzés hármassága

a tapasztalás, a gyönyörűség és a megjelenés testének felel meg.

Mindhárom a világosság és az üresség elválaszthatatlan egysége;

ennek tudjátok, és megragadás nélküli tevékenykedjetek!

 

E magától ébredő jelenlét tudatossága továbbá

Mindent Megnyilvánító, mivel bármiképp megnyilvánulhat;

Rezzenetlen Vadzsra, mivel változatlan;

Mérhetetlen Fény, mivel középpont és vég nélküli;

Kincsek Forrása, mivel ékkőhöz hasonló, mely a kiváló és általános teljesítmények forrása;

s Célbeteljesítő, mivel minden célt beteljesít.

Nem mások ők, mint a jelenlét teremtőerői.

 

A jelenlét tudatossága a tükör jelentudatossága, mivel szakadatlan, mindent érzékelő világosság;

az egyenlőség jelentudatossága, mivel minden benne van;

különbségtévő, mivel különféle látszatokat teremt;

véghezvivő jelentudatosság, mivel minden célt beteljesít;

és mivel mindezek az eredendő tisztaságához tartoznak, az a tapasztalásközeg jelentudatossága is.

A természetes jelenlét teremtőerőin kívül egy szemernyi létük sincs.

 

Ha a három buddhatestet: a mibenlétet, természetet és együttérzést,

valamint az öt bölcsességtestet és ötféle jelentudatosságot mind egyszerre,

mintegy az ujjunkkal rábökve szeretnénk bemutatni;

pont ez a mostani, mesterkéletlen tudat; ez a megmásíthatatlan, hamisítatlan és megragadhatatlan, kristálytiszta, éber és eleven jelenlét az!

 

A múlt, jelen és jövő összes buddhája ebből fakad.

Ez a három idő buddháinak egyetlen tudata; ne feledkezzetek el róla, ti szerencsések!

 

Hogyhogy nem látjátok a tudatotokban a buddhát, amikor épp ez a mesterkéletlen, természetes világosság az?

Hogyhogy képtelenek vagytok rajta szemlélődni, amikor egyáltalán nincs rajta szemlélődnivaló?

Hogyhogy sehol sem lelitek a tudatotok, amikor épp ez a közvetlen jelenlét az?

Hogyhogy nem látjátok a tudat ábrázatát, amikor épp ez a szakadatlan, éber világosság az?

Hogyhogy hiába igyekeztek tenni érte, amikor egy cseppnyi tennivalótok sincs vele?

Hogyhogy képtelenek vagytok lecsillapítani, amikor nem jellemzi a lecsillapodás és le nem csillapodás kettőssége?

Hogyhogy képtelenek vagytok megvalósítani, amikor ez a három buddhatest, amely önkéntelen valósul meg?

Hogyhogy képtelenek vagytok elérni, amikor elég úgy hagyni, tétlenül, ahogy éppen van?

Hogyhogy nem hatnak az ellenszerek, amikor a gondolatok felmerülése és felszabadulása egyidejű?

Hogy mondhatjátok róla, hogy nem ismeritek, amikor éppen ez a jelenlegi megismerés az?

 

VIII.

Lássatok csodát!

Most pedig, szerencsés gyermekeim, odaadóan figyeljetek!

 

Tudatunk megfoghatatlan, akár az üres tér.

Olyan-e, vagy sem, kedves gyermekeim?

Nem mintha lenne rajta látnivaló;

nézzetek rá, hagyjátok nyitva, és kiderül!

 

Ám mégsem pusztán kietlen üresség,

hanem eredendően világos jelentudatosság;

magától ébredő, magában világló, mint a nap.

Olyan-e, vagy sem, kedves gyermekeim?

Nézzetek rá, hagyjátok nyitva, és kiderül!

 

A gondolatok a tudat megfoghatatlan rezzenései;

épp olyan kiszámíthatatlanok, mint a szél.

Olyanok-e, vagy sem, kedves gyermekeim?

Nézzetek rá, hagyjátok nyitva, és kiderül!

 

Bármi jelenjék meg benne, mind a saját megnyilvánulása;

minden megnyilvánulása olyan, mint egy tükröződés.

Olyan-e, vagy sem, kedves gyermekeim?

Nézzetek rá, hagyjátok nyitva, és kiderül!

 

Nincs semmi a tudaton kívül; ezen kívül nincs más szemlélnivaló.

Nincs semmi a tudaton kívül; ezen kívül nincs más szemlélődnivaló.

Nincs semmi a tudaton kívül; ezen kívül nincs más megtennivaló.

Nincs semmi a tudaton kívül; ezen kívül nincs más megfogadnivaló.

Nincs semmi a tudaton kívül; ezen kívül nincs más elérnivaló.

 

Nézzétek, nézzétek, nézzétek a tudatotok!

 

Küldjétek a tudatotok odakintre, a külső térbe,

s nézzétek meg, a tudat természetében van-e jövés-menés?

Ha látjátok, hogy a tudatban nincs jövés-menés,

akkor tekintsetek odabentre, a saját tudatotokba;

van-e ott valaki, aki kibocsátja a gondolatokat!

 

Ha nem találtok senkit, aki kibocsátaná a gondolatokat,

akkor azt nézzétek meg, van-e a tudatnak színe és alakja!

Ha eljuttok a színtelen és alak nélküli ürességbe,

azt nézzétek meg, van-e az ürességnek széle és közepe!

Ha látjátok, hogy nincs, nézzétek meg, van-e külseje és belseje!

 

Égboltszerűen tágas, külső és belső nélküli jelenlét,

teljesen áttetsző, korlátok nélküli és határtalan;

e természetes, mindent átható jelenlét végtelen terében

a szamszára és nirvána jelenségei, mint a szivárványfények,

bár sokszínűnek tűnnek, mind a tudat játszadozásai.

 

Tekintsetek ki a mozdulatlan, természetes jelenlétből!

Minden üres szemfényvesztés, mint a hold a vízben;

a megnyilvánulás és az üresség elválaszthatatlan.

A jelenlét terében a szamszára-nirvána nem kettő.

 

Tekintsetek ki a mozdulatlan, természetes jelenlétből!

A szamszára és nirvána jelenségei akárcsak a tükörképek;

bárminek is mutatkoznak, valójában sohasem léteztek.

Nem nevezhetők sem szamszárának, sem nirvánának- minden a tapasztalás teste!

 

A szamszára három birodalmában bolyongó lények még nem ismertek magukra a jelen-tudatosságban, amely a szamszára és a nirvána minden tapasztalatában egyformán benne van, és a kettős érzékelés káprázata folytán tesznek köztük különbséget.

Kettőnek fogják fel azt, ami nem kettő – ezért nem lesznek szabadok.

 

A szamszára és a nirvána mindnyájuk tudatában elválaszthatatlan, de az elutasítás és az alkalmazás, az elvetés és a megragadás miatt körbe-körbe vándorolnak.

E balga lények, kik olyan ösvények után kutatnak, amelyek nem e természetes jelenléthez, az erőfeszítés nélkül, önkéntelen megvalósuló, három buddhatesthez, hanem egészen máshova vezetnek, soha nem érhetik el a buddhaságot.

Bizonyosodjatok meg róla, hogy minden a tudat megnyilvánulása!

Tekintsetek ki a mozdulatlan, természetes jelenlétből!

Minden megnyilvánulás és létesülés tükörképhez hasonlatos;

üres látvány, üres hang – mind-mind csupa üresség!

Most pedig tekintsetek rá a tudatra, mely látja ezt!

Olyan, mint az üres tér, amelyben minden gondolat szertefoszlik;

megformálatlan és megkülönböztetés nélküli, elgondolhatatlan és kifejezhetetlen!

Minden jelenség a tudat káprázata, és minden káprázata alap nélküli, üres.

Ha mindben a saját tudatotokra ismertek, minden látható jelenség üres tapasztalástest.

Nem a látszatvilág az, ami gúzsba köt, hanem a ragaszkodás;

e megtévesztő ragaszkodásnak vessetek véget, kedves gyermekeim!

 

IX.

Lássatok csodát!

Jó szerencsével megáldott, kiváló gyermekeim!

A ló nem kezd ügetni, ha meg nem sarkantyúzzák;

a tejből nem lesz vaj, ha jól ki nem köpülik;

Ti pedig nem győződtök meg alaposan az igazságról,

ha a tanítást tovább nem részletezem.

 

Bár költeményem kissé bőbeszédű, ne csüggedjetek!

Örüljetek, és figyeljetek tovább lankadatlanul!

 

Amíg fel nem ismeritek, hogy minden csak tudat, honnan is tudhatnátok, az üresség mit jelent?

E jelenségek először is honnan származnak, aztán hol tartózkodnak, végül hová távoznak?

Vizsgálódjatok jó alaposan, kedves gyermekeim!

Ha jól megnézitek; úgy, mint a köd, mely az égben keletkezik és az égbe tér vissza, minden jelenség a tudat káprázata, mely a saját tudatunkban merül fel és a tudatba tér vissza.

Olyan ez, mint mikor egy megromlott látású ember felnéz az égre, és ott lebegőket lát. Számára úgy tűnik, mintha azok tényleg ott lebegnének a térben, holott csak a szeme káprázatai.

Hasonlóképpen, a megragadás káros szokásától megromlott a tudati érzékelésünk, minek folytán e képzeletbeli látványok, hangok és egyéb jelenségek számunkra ténylegesen létezőnek tűnnek, holott soha nem léteztek kézzelfoghatóan; csak a tudatunk káprázatai.

Minden káprázat alap nélküli, üres;

semmis látszat, szemfényvesztés, mint a hold a vízben;

megnyilvánulás és üresség elválaszthatatlansága – ezen szemlélődjetek!

Amikor elalszunk, és álmunkban megjelenik előttünk a szülőföldünk, otthonunk és rokonaink, velük örülünk vagy szomorkodunk, holott egyetlen rokonunk sincs jelen.

Egész éjszaka ki sem mozdulunk az ágyunkból, mégis épp olyan élénken érzékelünk mindent, mintha nappal lenne.

Mindazok a látszatjelenségek, amelyeket életünk során tapasztalunk, pont olyanok, mint az álmok. Azokat is a tudatunk vetíti ki; az ragadja meg és éli át úgy, mintha léteznének.

Ahogy az alvás közben látott álmainknak sincs saját természetük, ugyanolyan üres az is, amit ébren tapasztalunk.

 

X.

Lássatok csodát!

Kivételes szerencsével megáldott gyermekeim!

 

A jelenségek mind meghatározatlanok.

A világot minden lény másképp tapasztalja;

amit az egyik lát, az a másiknak láthatatlan.

 

Vannak olyan lények, akik a földet földnek tapasztalják,

de élnek olyanok is, akik azt tűznek tekintik.

Míg egyesek számára jólét és boldogság forrása,

mások csak úgy gondolnak rá, mint kínlódásra.

 

Vannak olyanok, akik a vizet víznek nézik,

de olyanok is vannak, akik azt tűznek érzik;

vannak olyanok, akiknek az életadó nektár,

meg olyanok is, akiknek az a lakóhelyük;

sőt olyanok is, akik azt szilárd földnek látják.

 

Vannak olyan lények, akik a tüzet tűznek érzik,

de olyanok is vannak, akiknek az élvezetnek tűnik,

olyanok is akadnak, akiknek a tűz a lakóhelyük,

sőt olyanok is vannak, akiknek az az eledelük.

 

Vannak olyan lények, akik az eget égnek nézik,

de olyanok is vannak, akik lakóhelynek vélik,

és ezért az égboltot talajnak tekintik.

 

A jelenségek tehát nem meghatározottak,

és csak megszokásból tűnnek olyannak, amilyennek.

A négy elem általunk ismert észlelése

az emberi világ jellegzetessége.

 

Egyes lényeknek a föld maga a pokol tüze,

a földműveseknek az a megélhetésük,

az elnyomottaknak pedig a kínszenvedésük.

 

A tűz a tűz-istenek legfőbb élvezete,

a tűztestű kísérteteknek az a lakhelye,

a tűzférgeknek pedig a kedvenc eledele.

 

A vizet a pokollakók tűznek tapasztalják,

a sóvár kísértetek gennynek, vérnek látják,

az elefántoknak föld, az isteneknek nektár,

az alakváltó isteneknek kincs- és virágeső,

a kígyó-szellemeknek pedig édes otthon.

 

Még az ég is lehet otthon, ha annak látják;

az istenek az eget földnek tapasztalják.

 

Tehát, minden lény olyannak tapasztalja a világot, amilyennek elképzeli.

 

Dévaputra egyszer azt kérdezte a Buddhától:

– Ki teremtette a Világhegyet, a Napot és a Holdat?

Mire maga a Buddha mondta a következőket:

– Azokat sem valaki más teremtette; saját megrögzött gondolkodási szokásaink folytán vetítjük ki, ragadjuk meg és tapasztaljuk úgy, mintha ott lennének. Minden a saját tudatunk műve.

Mire Dévaputra így szólt:

– Bármily megrögzöttek is a gondolataink, a Világhegy, a Nap, a Hold és a többi test szilárdsága, kézzelfoghatósága honnan ered?

Mire a Buddha ezt válaszolta:

– Élt egyszer Benáreszben egy öregasszony, aki tigrisnek képzelte el magát, így aztán a városlakók is tigrisnek látták, és kiürült a város. Ha ilyen rövid idő alatt át lehet változni, akkor a kezdetnélküli születések során kialakított tudati szokások minden bizonnyal kelthetnek ilyen látszatot.

Így hát minden a tudat műve.

Egyszer egy hindu jógi, hogy ne legyen kitéve világi kísértéseknek, egy remetelakba képzelte magát, miáltal a remetelak ténylegesen megvalósult és mások számára is szemmel láthatóvá vált.

Egy másik kősziklának képzelte az eget, mire az állítólag kősziklává változott és tapintható lett.

 

Mivel mindent a gondolatok teremtenek,

minden jelenség a tudat önmegnyilvánulása,

de valójában minden megnyilvánulása üres.

 

A rövid életű poklok lakói ajtónak, oszlopnak, tűzhelynek, kötélnek és egyéb tárgyaknak képzelik magukat, és attól szenvednek.

Így tehát mindenki olyannak látszik, amilyennek tudatilag elgondolja, illetve elképzeli magát.

Az érzőlények összes boldogságát és szenvedését mind a hat világban egyedül a saját tudatuk teremtette, ezért határozzátok el teljes meggyőződéssel, hogy minden a saját tudatotok varázslata – semmis látszat, az üresség önformája – és meditáljatok ezen!

A tanítás szerint egy Végtelen Óceán nevű Buddha tartja kezében azt a tündérrózsát, melynek egyik bibéjén van a mi Rettenthetetlen világegyetemünk.

A szintátugrás során, amikor a jelenlét kiteljesedik, az ember a teste minden egyes pórusában végtelen sok buddhamezőt lát, és ugyanakkor a hat létforma végtelen sok világát pillantja meg. Megjelenéstesteket bocsátva ki az ott élők megszelídítésére, mintegy álomban szolgálja a lények javát.

Így hát a szamszára és a nirvána jelenségei is önmegnyilvánulások.

Minden önmegnyilvánulás alap nélküli, üres.

Az üres tündöklés megfoghatatlan állapotába vessétek a bizalmatok!

A tanítás szerint, továbbá, minden egyes elemi részecskében végtelen számú buddhamező és a hat létforma számtalan világa rejlik. A Buddha tanítása szerint ezek nem vegyülnek egymással, nem zavarják egymást, és nem tehetnek kárt egymásban.

A tanítás szerint, továbbá, minden rovar belsejében számtalan sok rovar-város található.

A térben található számtalan város közül egyesek tótágast, oldalvást, vagy egyenesen állnak.

 

Ha az a kérdés, ezeket vajon ki hozta létre,

a Buddha szerint mindezt a tudat teremtette.

A tudat természete kezdettől olyan, mint a tér,

és ugyanezt kell tudni valamennyi jelenségről!

 

A képzeletbeli látványok, hangok és egyéb jelenségek

kizárólag a saját tudatunk önmegnyilvánulásai;

s amikor a halálban módosul a tudatfolytonosság,

nem a külvilág, hanem a megnyilvánulás változik.

 

Így hát minden a tudat önnön megnyilvánulása,

de minden megnyilvánulása alap nélküli, üres.

Semmis látszat, tükröződés, mint a hold a vízben;

üres tündöklés, a jelenlét nem-kettős állapota;

ezt a meditációs élményt igyekezzetek fenntartani!

 

Minden látható jelenség a tudat önmegnyilvánulása.

Ami a környező anyagi világnak látszik, csak tudat;

ami az érzőlények hat osztályának látszik, csak tudat.

Ami a felsőbb világok boldogságának látszik, csak tudat;

ami az alsóbb világok szenvedésének látszik, csak tudat.

 

Ami nemtudásnak, gyötrelemnek, öt méregnek látszik, csak tudat;

ami magától felmerülő jelentudatosságnak látszik, csak tudat.

Ami káros gondolatnak, szamszárikus szokásnak tűnik, csak tudat;

ami hasznos gondolatnak, buddhamezőnek látszik, csak tudat.

 

Ami ördögi vagy démoni gáncsoskodásnak látszik, csak tudat;

ami isteni vagy természetfeletti képességnek látszik, csak tudat.

Ami számos különféle elgondolásnak látszik, csak tudat;

ami összeszedett, gondolatmentes szemlélődésnek látszik, csak tudat.

 

Ami színes és megfogható dolognak látszik, csak tudat;

ami megfoghatatlannak és megformálatlannak látszik, csak tudat.

Ami az egység és sokaság nem-kettősségének látszik, csak tudat;

ami sem létezőnek, sem nem-létezőnek látszik, csak tudat.

Minden jelenség a tudatból származik.

 

A tudat olyan, mint egy festőművész;

a saját testünk is a tudat alkotása,

s ahány milliószoros világegyetem csak létezik,

azokat is mind a tudat festette meg.

 

A saját gondolataik által festett képek becsapják a gyermeteg elméjű lényeket.

Ezért olyan fontos meggyőződnötök róla, hogy minden a tudat káprázata.

 

Ez volt a gondolatok, fogalmak és képzetek tudati mivoltával való szembesítés.

 

XI.

 

Lássatok csodát!

Most pedig, kedves gyermekeim, ide hallgassatok!

 

Azt, hogy e teremtőnek, a saját tudatunknak,

milyen meghatározható mibenléte, színe és alakja van,

még maga a Buddha sem tudná megmondani.

Teljesen üres és megfoghatatlan, mint a tér;

maga a tudat nem más, mint feneketlen üresség.

 

A tudat természetét a térhez szokás hasonlítani,

ám e hasonlat csak a tudat ürességét szemlélteti.

A tudat tudatos üresség, melyből bármi is lehet;

a tér viszont nem tudatos, hanem kietlen űr,

ezért a tudat valóságát a tér nem szemlélteti.

Ez volt a tudat ürességével való szembesítés.

 

A tudat üres tündöklés, melynek teremtőerejéből

bármiféle változatos megnyilvánulás felmerülhet,

ám azok mindig elválaszthatatlanok az ürességtől,

mint ahogy a tükörképek sem mások, mint a tükör.

Ez volt az üresség megnyilvánulásaival való szembesítés.

 

A megnyilvánulások mindig elválaszthatatlanok az ürességtől:

Mivel tudatunk üres, nem gátolja meg a megnyilvánulásokat,

melyek az üresség terében pompáznak megragadhatatlanul;

a megnyilvánulások pedig nem vetnek véget az ürességnek,

mert ha meg is nyilvánulnak, a természetük üres.

Akár a szivárvány az égen vagy a hold a tó vizében, minden jelenség megnyilvánulás és üresség nem-kettős egysége. A jógi számára, aki ezt felismeri, a szamszára és a nirvána jelenségei káprázatszerű látványosságok. Ha e nem-kettős üresség-megnyilvánulást látványos színjátékként szemléli, rendíthetetlen nyugalom tölti el.

Így van-e, vagy sem? Szerencsés gyermekeim! Nézzétek meg, hogy el tudjátok-e választani a megnyilvánulásokat a tudatotok ürességétől, és tudjátok meg: a megnyilvánulások és az üresség elválaszthatatlanok!

Ez volt a megnyilvánulások és az üresség elválaszthatatlanságával való szembesítés.

 

E magától ébredő, magában világló, éber és eleven Jelenlét, melyben a megnyilvánulások és az üresség nem-kettős egységet alkotnak, az önkéntelenül megvalósuló három buddhatest tudatossága.

Ezt gyakoroljátok meditáció közben és azon kívül is; ezt tartsátok fenn éjjel-nappal, kedves gyermekeim!

Ez volt a nem-kettős önfelszabadulással való szembesítés.

 

XII.

Lássatok csodát!

Hallgassátok tovább e gondtalan csavargó dalát!

 

A három buddhatest a forrás-jelenlétben és a forrás megnyilvánulásaiban is teljesen jelen van.

Ha jól megértitek e kétféle felosztást, az egész szamszárát és nirvánát a három buddhatest buddhamezejeként ismerhetitek fel.

 

Azt, hogy a forrás-jelenlétben hogyan van jelen a három buddhatest, már elmagyaráztam, de most itt is elismétlem:

A forrás a természetes jelenlét, mely kristálygömbhöz hasonlítható.

Üressége a tapasztalástestet, tündöklő ragyogása a gyönyörűségtestet, a megnyilvánulás akadálytalan lehetősége pedig a megjelenéstestet szemlélteti.

A forrás-jelenlétben így van jelen a három buddhatest, örökké egyesíthetetlenül és szétválaszthatatlanul.

Amikor a forrásból, mint a kristályból az ötszínű fények, kiáradnak a megnyilvánulások – akár a tiszta buddhamezők megnyilvánulásai, akár a tisztátalan világok és életformák megnyilvánulásai, – üres mibenlétük a tapasztalás teste, világosan megnyilvánuló természetük a gyönyörűség teste, akadálytalan kiáradásuk pedig a megjelenés teste.

A forrás megnyilvánulásaiban így van jelen a három buddhatest.

Másutt kevesen teszik meg ezt a megkülönböztetést, pedig kulcsfontosságú, és jól meg kell érteni. Jómagam a Mindentudó Longcsenpa kiváló magyarázataiból tudom.

Ha ezt tudjuk, az egész megnyilvánulás és létesülés eleve a három buddhatest önkéntelenül megvalósuló mandalája, s a buddhamezők sehol másutt nem találhatók.

A hat világ érzőlényei is mind a három buddhatestben léteznek, s ha ezt fel tudnák ismerni, egy cseppnyi szemlélődés nélkül buddhává válnának valamennyien.

Mivel a forrás három buddhateste valójában a tapasztalás teste, ne tegyetek köztük különbséget!

Mivel a forrás megnyilvánulásainak három buddhateste a formatest, ne tegyetek köztük különbséget!

Valójában még a tapasztalástest és a formatest között sincs különbség; az üres tapasztalástestben egyöntetűek.

Végül, amikor a forrás megnyilvánulásai visszaolvadnak a forrásba és a forrás-tapasztalástest tudatossága megnyilatkozik, megnyilvánul a tényleges végeredmény.

Attól kezdve, ki sem mozdulva a tapasztalástest teréből, a kétféle formatest szivárványszerűen megmutatkozik, és folyamatosan szolgálja a lények javát.

 

XIII.

Lássatok csodát!

Hallgassátok tovább e gondtalan csavargó dalát!

 

Idézzétek fel a benneteket valaha ért sérelmeket!

Gondoljátok végig, mások hogyan bántalmaztak, vertek és ütlegeltek, aláztak és sértettek meg benneteket!

Engedjétek felébredni magatokban a gyűlöletet, majd nézzetek meg csupaszon, hogy mi az!

Nézzétek meg, a Gyűlölködő először is honnan érkezik, jelenleg hol tartózkodik és végül hová távozik!

Van-e alakja, színe vagy bármi egyéb sajátossága?

Ha megnézitek, teljesen üres és megragadhatatlan.

Ne vessétek el a gyűlöletet; a tükörszerű jelentudatosság az!

 

Idézzétek fel mindazt, amire vágytok!

Gondoljatok szívbéli kedvesetekre, kedvenc ételeitekre és a ruhákra, melyeket viselni szeretnétek!

Gondoljatok lovakra és egyéb értékes dolgokra, amikre vágytok!

Engedjétek felkelni a vágyakozást, majd nézzetek meg csupaszon, hogy mi az!

Nézzétek meg, a Vágyakozó először is honnan érkezik, jelenleg hol tartózkodik és végül hová távozik!

Van-e alakja, színe vagy bármi egyéb sajátossága?

Ha megnézitek, teljesen üres és megragadhatatlan.

Ne vessétek el a vágyakozást; a különbségtevő jelentudatosság az!

 

Engedjétek felkelni magatokban az ostobaságot, a levertséget és a fásultságot, majd nézzétek meg csupaszon, hogy mi az!

Nézzétek meg, az Ostoba először is honnan érkezik, jelenleg hol tartózkodik és végül hová távozik!

Van-e alakja, színe vagy bármi egyéb sajátossága?

Ha megnézitek, teljesen üres és megragadhatatlan.

Ne vessétek el az ostobaságot; a tapasztalás jelentudatossága az!

 

Idézzétek fel mindazokat az erényeket, melyekkel rendelkeztek!

Gondoljatok előkelő származásotokra, kiváló megjelenésetekre, ékesszólásotokra, tanultságotokra, az elmélkedésben és szemlélődésben való jártasságotokra, műveltségetekre és befolyásosságotokra!

Engedjétek felkelni magatokban a büszkeséget, mely azt súgja: „a többieknél valamivel jobb vagyok”!

Hogyha felkelt, nézzétek meg csupaszon, hogy mi az!

Nézzétek meg, a Büszkélkedő először is honnan érkezik, jelenleg hol tartózkodik és végül hová távozik!

Van-e alakja, színe vagy bármi egyéb sajátossága?

Ha megnézitek, teljesen üres és megragadhatatlan.

Ne vessétek el a büszkeséget; az egyenlőség jelentudatossága az!

 

Gondoljátok végig mások erényeit!

Idézzétek fel a nálatok kiválóbbak erősségeit, jó tulajdonságait és sikerességét; tudományos tájékozottságukat, szép beszédhangjukat és kiejtésüket, a tanban és a világi társalgásban való jártasságukat!

Engedjétek felkelni magatokban az irigységet; az attól való félelmet, hogy mások jobbak nálatok!

Hogyha felkelt, nézzétek meg csupaszon, hogy mi az!

Nézzétek meg, az Irigykedő először is honnan érkezik, jelenleg hol tartózkodik és végül hová távozik!

Van-e alakja, színe vagy bármi egyéb sajátossága?

Ha megnézitek, teljesen üres és megragadhatatlan.

Ne vessétek el az irigységet; a véghezvivő jelentudatosság az!

 

Ha ekként ismeritek fel, minden gyötrelem jelentudatosság.

Elvetni a gyötrő gondolatokat, és azokon kívül keresni az ürességet, a jelentudatosságot, nevetséges dolog!

Szánalomra méltó, hogy hiába keresi, nem találja meg!

 

Ha egyszer már tudjátok, hogy az ötféle méreg üres, attól kezdve azok bármelyike is merüljön föl bennetek, már nem kell megvizsgálnotok, mint e szembesítés alkalmával, hogy honnan ered, hol tartózkodik, hová távozik, milyen alakú és milyen színű.

Mivel már tudjátok, hogy az ötféle méreg üres, ahogy felmerülnek, anélkül hogy követnétek, azon nyomban engedjétek el őket a tudat terében, a saját otthonukban!

Önmaguktól szertefoszlanak, ez kétségtelen.

Ez egyrészt szembesítés, másrészt a teremtőerők megtisztításának gyakorlata volt.

 

Attól kezdve, hogy elvégeztétek a teremtőerők megtisztításának gyakorlatát, amikor csak felébred bennetek az öt mérgező gyötrelem, miután már ismeritek a természetüket, az üresség és a jelentudatosság egyszerre merül fel bennetek, és a gyötrelmek a felmerülésükkel együtt fel is szabadulnak.

A felmerülésük és a felszabadulásuk egyidejű!

Tudjátok meg, úgy van ez, ahogy egy régi mester életrajzában olvasható: „Minél több gyötrő gondolat, annál több lehetőség a tapasztalásra!”

Kezdő gyakorlók! Ha erőteljes gyötrelmek ébrednek bennetek, inkább vizsgáljátok meg azokat, majd pihenjetek!

Ez bizalmas utasítás, jól jegyezzétek meg!

Ez volt az ötféle méreg önfelszabadulásával való szembesítés.

 

XIV.

Lássatok csodát!

Szívemből sarjadzott gyermekeim, ide hallgassatok!

 

Öltsetek magatokra selymes ruhát, és figyeljétek meg a tudatot, amint azt gondolja: milyen lágy!

Öltsetek magatokra durva ruházatot, és figyeljétek meg a tudatot, amint azt gondolja: milyen érdes!

Ha megnézitek, mind a kettő egyformán üres.

 

Nézzetek valami szépre, egy aranyszoborra vagy más egyébre, és figyeljétek meg a tudatot, amint azt gondolja: milyen szép!

Nézzetek valami csúnyaságra, mondjuk egy békára, és figyeljétek meg a tudatot, amint azt gondolja: milyen csúnya!

Ha megnézitek, mind a kettő egyformán üres.

 

Kóstoljatok valami finomságot, például cukorkát, és figyeljétek meg a tudatot, amint azt gondolja: milyen édes!

Kóstoljatok gyömbért vagy valami hasonlót, és figyeljétek meg a tudatot, amint azt gondolja: milyen keserű!

Ha megnézitek, mind a kettő egyformán üres.

 

Szagoljatok szantálfüstöt vagy más finom illatot, és figyeljétek meg a tudatot, amint azt gondolja: milyen illatos!

Szagoljatok fokhagymát vagy más rossz szagú dolgot, és figyeljétek meg a tudatot, amint azt gondolja: milyen büdös!

Ha megnézitek, mindkettő egyformán üres.

 

Hallgassátok csengő, lant és fuvola hangját, és figyeljétek meg a tudatot, amint azt gondolja: milyen kellemes!

Hallgassátok kövek csikorgását, és figyeljétek meg a tudatot, amint azt gondolja: milyen kellemetlen!

Ha megnézitek, mind a kettő egyformán üres.

 

Képzeljétek el, hogy a négy világrész felett uralkodó királynak születtek, akit rengeteg királyné és tanácsos vesz körül, ötféle drágakőből épült palotában éltek és ízekben gazdag ételeket esztek!

Ha felébredt bennetek ez a látomás, figyeljétek meg a tudatot, amint azt gondolja: micsoda boldogság!

Most képzeljétek el, hogy ágrólszakadtak vagytok, nincs segítőtársatok, egy rozoga sárkunyhóban háltok, melyet felülről esővíz, alulról talajvíz áztat, testetek lepra és sok más betegség sújtja, kezetek-lábatok elvesztettétek, és sokféle rettenetes szenvedésen mentek keresztül!

Ha felébredt bennetek ez a látomás, figyeljétek meg a tudatot, amint azt gondolja: micsoda kín!

Ha megnézitek, a boldogság és a szenvedés egyformán üres.

 

Ha egyszer már tudjátok, hogy a hatféle érzékelés üres, attól kezdve bármilyen kellemes vagy kellemetlen érzéklet merüljön is fel bennetek, azokat már nem kell megvizsgálnotok úgy, mint e szembesítés során, hiszen alap nélküliek, eleve felszabadultak és üresek. Amint felmerülnek, anélkül hogy követnétek, azon nyomban engedjétek el őket a tudat terében, a saját otthonukban! Önmaguktól felszabadulnak, ez kétségtelen.

Ez volt a hatféle érzékelés önfelszabadulásával való szembesítés.

 

XV.

Lássatok csodát!

Kedves gyermekeim, jól figyeljetek!

 

Engedjétek el a tudatotok, hagyjátok természetesen áramlani, majd nézzétek meg, hogyan viselkedik!

Ha megnézitek, a tudat ilyenkor a jelenlét állapotában tartózkodik.

Tudjátok meg hát, szerencsés gyermekeim, hogy a tudat nyugalmi állapota maga az üres jelenlét tere!

Ez volt a nyugalmi állapottal mint a tudat ékítményével való szembesítés.

 

Keltsetek magatokban gondolatokat, és nézzétek meg, hogyan tevékenykedik!

Ha megnézitek, a gondolatok egy pillanatra sem mozdulnak ki az üres és világos jelenlét teréből.

Tudjátok meg hát, szerencsés gyermekeim, hogy a tudatmozgások is a jelenlét üres terében zajlanak le!

Ez volt a tudat tevékenységével mint a jelenlét játszadozásával való szembesítés.

 

Ahogy a tengerben felkélő hullámok egy pillanatra sem mozdulnak ki magából a tengerből,

a tudat akár nyugalomban van, akár izeg-mozog, egy pillanatra sem mozdul ki az üres jelenlétből.

Ha nyugalomban van, az maga a jelenlét tere – hagyjátok úgy!

Ha gondolatok kélnek benne, az a jelenlét kifejeződése – hagyjátok úgy!

 

Egyesek azt állítják, hogy ha a tudat nyugalomban van, akkor van szemlélődés, ha izeg-mozog, akkor pedig nincs. Ezzel azt bizonyítják, hogy sem a nyugalmi állapot, sem a mozgás mibenlétével nincsenek tisztában, és nem olvasztották egybe a nyugalmat, a mozgást és a jelenlétet.

Tudjátok hát meg, nagyszerű, szerencsés gyermekeim: a tudat akár nyugalomban van, akár izeg-mozog, mindenképpen a jelenlét terében tartózkodik! Miután ezt megértettétek, attól kezdve egyben gyakoroljátok a nyugalmat, a mozgást és a jelenlétet!

Ez volt a tudattevékenységek és a nyugalmi állapot elválaszthatatlanságával való szembesítés.

 

XVI.

 

Lássatok csodát!

Jó szerencsével megáldott, kedves gyermekeim,

Odaadó figyelemmel hallgassátok dalom!

A Lágy Hangú Múzsa kísérjen engem,

Cokdruk Rangdrolt, a gondtalan dalnokot!

 

Ha megbizonyosodtatok róla, hogy minden egyformán üres, attól kezdve nem tesztek különbséget szamszára és nirvána között, felszámoljátok a barátok és ellenségek téves megkülönböztetését, és megszabadultok az „én” és „más” kettős felfogásából fakadó látszatoktól, mivel felismertétek, hogy mindkettő egyformán üres.

A hosszas magyarázatok lényege az alábbiakban foglalható össze:

A Teljes Tökéletességben, amely az irányzatok csúcsa, az egész szamszára és nirvána alap nélküli, gyökértelen.

Az időtlen buddhaságban, a tapasztalástestben, a kettő egyöntetű.

A Teljes Tökéletesség állapotában nincsenek istenek és démonok.

A Teljes Tökéletesség honában nincsenek buddhák és érzőlények.

A Teljes Tökéletesség forrásában nincs jó és rossz.

A Teljes Tökéletesség ösvényén nincs közel és távol.

A Teljes Tökéletesség végeredménye nem elérhető és nem elérhetetlen.

A Teljes Tökéletesség tanítása nem gyakorolható és nem gyakorolhatatlan.

A Teljes Tökéletesség állapotában nincs szemlélődés és nem-szemlélődés.

Ebben áll a Teljes Tökéletesség fenséges szemlélete.

Amikor az ember a Teljes Tökéletesség effajta szemléletét felismeri, az összes durvább és finomabb gondolata lecsillapszik; a három kapu meglágyul és kezelhetővé válik, mint a gyapjú, ha meglocsolják.

Azt is tudnotok kell, hogy a Teljes Tökéletesség szemléletének különleges ismertetőjegye a boldogságos, világos és fogalommentes elmélyülés, valamint az édesanyák egyetlen fiuk iránti szeretetéhez hasonló, mesterkéltség nélküli együttérzés megszületése a szamszárában kóborló lények iránt, akik még nem sajátították el ezt a szemléletet.

Ha egyértelműen eldöntöttétek, hogy minden üres, majd az erényességet sutba dobva, gátlástalan gaztetteket követtek el, az a fékeveszett gonoszság démonikus szemlélete.

Vigyázzatok, nehogy ilyen démonikus szemlélet hatása alá kerüljetek!

A Teljes Tökéletességgel való szembesítések ezzel véget értek.

 

Ezek a szembesítések igen fontosak.

De amíg fel nem ismeritek, hogy az összes külső, képzeletbeli, látható, hallható és egyéb jelenség üresség, addig hiába hiszitek azt, hogy a szemléleten szemlélődtök; miféle szemlélődés az?

Ezért kezdetben a következőképpen járjatok el:

Olykor fohászkodjatok mesteretekhez, majd figyeljétek meg a tudat természetét!

Olykor lazítsátok el, olykor tartsátok szorosan a tudatot, és úgy figyeljétek meg!

Ha így tesztek, a tudatban öröm ébred, és minden az ürességben jelenik meg élénken.

Így biztosan megszületik bennetek az a mélyreható bizonyosság, hogy noha a külvilágban megnyilvánuló tárgyakhoz hozzá lehet nyúlni, azok mégis megragadhatatlanok, és azt gondoljátok: „Minden bizonnyal ez a szemlélet”.

Ilyenkor leltek bizonyosságot a szemléletben.

Ne rontsátok el azzal, hogy megragadjátok; a kötődésmentes térben engedjétek el!

Miután szembesültetek a tudat természetével, még ha nem is gyakoroltok, a halál utáni köztes létben bármily félelmek ébredjenek is bennetek, tudni fogjátok, hogy mind a tudat önmegnyilvánulása, az üresség formája, s így az eredeti tisztaságú forrásban eléritek a megvilágosodást.

Ám ha nem szembesültök a tudat természetével, és úgy gyakoroltok, az olyan, mint az első naptól fogva tévedésben lenni, és az utolsó napig tévedésben maradni.

Ha nem értitek, mennyire valótlan az összes képzeletbeli jelenség, nagy hazugság azt mondani, hogy felismertétek az ürességet.

Így hát, e szembesítés értelmében, eleinte maradjatok mesteretek közelében, és jól bizonyosodjatok meg a természetes állapotról, hogy el ne tévelyedjetek!

Ezt jól megszívleljétek, szerencsés gyermekeim!

 

XVII.

Lássatok csodát!

Szerencsés gyermekeim, figyeljetek tovább!

 

Miután elsajátítottátok a természetes állapot szemléletét, vágjátok el az otthonotokhoz és hozzátartozóitokhoz való ragaszkodás kötelékét és vonuljatok magányba az erdő mélyén vagy a hegyek között!

Hagyjatok fel a testi erőfeszítéssel, és viselkedjetek természetesen!

Hagyjátok abba a beszédet, és maradjatok csendben!

Tudatotok olyan legyen, mint a tér: a gondolatok birodalmán túli!

Pihenjetek ebben az állapotban bármi elvétele vagy hozzáadása nélkül!

 

A szemlélet az, ha a tudat nem irányul semmire.

Tartózkodjatok abban az állapotban, amelyben nincs min szemlélődni!

Érjétek el a Teljes Tökéletesség elérhetetlen végeredményét!

 

Továbbá, miközben a szemléleten meditáltok, ne gabalyodjatok olyasfajta gondolatok hálójába, mint hogy: „most a jelenlét állapotában vagyok” vagy „süppetegség és izgatottság hatása alá kerültem”!

Pihenjetek meg bármiféle kapaszkodó nélkül az éber nyitottság kötetlen, áttetsző és elengedett állapotában!

 

Elméleteken keresztül nem érthetitek meg azt, ami túl van az elmén.

Tevékenység által nem juthattok el oda, ahol nincsen tennivaló.

Ha arra az elmén túli helyre kívánkoztok, ahol nincs tennivaló,

mesterséges beavatkozás nélkül állapodjatok meg a csupasz jelenlétben!

 

Az a legkiválóbb szemlélet, amely teljesen mentes a kettős felfogástól.

Az a legkiválóbb szemlélődés, amelyben nincs alkalmazás és elutasítás.

Az a legkiválóbb tevékenység, amelyet nem kell erőltetni.

Az a legkiválóbb végeredmény, amely remény nélkül, önmagától áll fenn.

 

Szándékosan nem látható meg; hagyjatok fel a szemlélet utáni kutatással!

Szemlélődés által nem fedezhető fel; adjátok fel a vonatkoztatási pontokat!

Tevékenység által nem valósítható meg; számoljatok le az illúziókkal!

Keresgélés által nem található meg; hagyjatok fel a végeredmény reményével!

 

A megismerés természetes, oldott jelenpillanatát ne torzítsátok el ítélkezéssel és ragaszkodással!

 

Ez a megfoghatatlan, világos jelenlét; éppen ez a szemléletek csúcsa.

Ez a mindenre kiterjedő, fogalommentes összpontosítás; éppen ez a szemlélődések csúcsa.

Ez a mesterkéletlen, ragaszkodásmentes elengedettség; éppen ez a tevékenységek csúcsa.

Ez a keresetlen, eleve fennálló önkéntelenség; éppen ez a végeredmények csúcsa.

 

Tekintsétek a szemlélet lényegét: ezt a megragadhatatlan, üres világosságot!

Gyakoroljátok a szemlélődés lényegét: a megragadás nélküli önfelszabadulást!

Gyakoroljátok a tevékenység lényegét: a hatféle érzékelés elengedését!

A végeredmény lényege a remény és félelem összeomlása.

 

Ha megszabadultok a korlátoltságtól, az a legfenségesebb szemlélet.

Ha megszabadultok a támpontoktól, az a legfenségesebb szemlélődés.

Ha megszabadultok az elvektől, az a legfenségesebb tevékenység.

Ha megszabadultok a reménytől és félelemtől, az a legfenségesebb végeredmény.

 

Mivel nincs mit szemlélni, engedjétek el a szemléleti kapaszkodókat!

Mivel nincs min szemlélődni, engedjétek szabadon, ami csak felmerül!

Mivel nincs mit tenni, hagyjatok fel a célirányos tevékenységgel!

Mivel nincs mit elérni, ne reménykedjetek semmiféle eredményben!

 

Mivel minden az, ne akarjátok ezt jobban, mint amazt!

Mivel nincs olyan, hogy ez az, semmit se erőltessetek!

Mivel nincsenek támpontjai, ne ítélkezzetek!

 

Ez az eredeti tisztaságú, magában világló, természetes jelenlét

nem lehet a szemlélet tárgya, mivel túl van a gondolatokon;

nem lehet a szemlélődés tárgya, mert alapjában véve üres;

nem lehet a tevékenység tárgya, lévén végtelen önfelszabadulás;

és nem lehet célkitűzés, mivel független a törekvéstől.

 

Üres mibenléte folytán elérhetetlen és elveszíthetetlen.

Világos természete révén felszámolja a törekvéseket.

Szüntelen együttérzése folytán korlátlan és határtalan.

Bármiként is merüljön fel, ne ragadjátok meg mint olyat!

 

A jógi megismerése olyan, mint a madár égi útja:

ahogy a madár nyoma tovatűnt, s már nem látható,

úgy a korábbi gondolat is véget ért és nem látható;

ne akarjatok a nyomába eredni, hogy folytassátok!

 

Ahogy a madár majdani útja kifürkészhetetlen,

a következő gondolatnak ne vágjatok elébe;

s ahogy a madár jelenlegi nyoma színtelen és alaktalan,

a jelenlegi gondolatok természetes, önműködő folyamába

szántszándékkal ne avatkozzatok bele!

 

Bármiként is merüljön fel, ne ragadjátok meg mint olyat!

Ez a gyakorlás végső esszenciája.

Ha semmit sem ragadtok meg úgy, ahogy felmerül,

a gyötrelmek maguktól jelentudatossággá oldódnak.

 

Ez a kezdettelen, elgondolhatatlan, teljes szabadság szemlélete; aki erőlteti, nem láthatja meg.

Ez magától fennálló, természetesen áramló, laza szemlélődés; aki erőlteti, nem szemlélődhet rajta.

Ez megkülönböztetés nélküli, káprázatszerű tevékenység; aki erőlteti, nem gyakorolhatja.

Ez reménykedéstől és félelemtől mentes, magától adódó végeredmény; aki erőlteti, nem érheti el.

 

A tudat időfeletti természete szemlélődés nélkül, közvetlenül megnyilvánul – micsoda öröm!

Ez a kezdet és vég nélküli tapasztalás eleve teljesen szabad: törekvéseink romba dőlnek – milyen bámulatos!

Ez a természetes, elengedett, közönséges megismerés a korlátlan buddhatudat tágas tere.

Erőltetett vizsgálódással és szemlélődéssel a tudat eredeti, természetes állapotát nem lehet megpillantani.

 

Ebben a megfontolatlan, megvizsgálatlan, közönséges tapasztalásban nincs szemlélődés és nem-szemlélődés, sem elterelődés és el nem terelődés.

Elengedett nem-szemlélődés révén sok minden felszabadul.

A megszabadulás és a meg nem szabadulás valójában nem különbözik.

Aki ismeri a természetes állapotot, erőfeszítés nélkül eléri a boldogságot.

 

Ha a fogalommentesség vágya tart fogva bennetek,

minden felkélő gondolat tíz irányba próbál kitörni.

Ám ha felszabadítjátok és elengeditek a jelenlétben,

az alaphelyzetben, amelyben nincs járás-kelés,

a tudat mozdíthatatlan hegyként, szilárdan áll.

Értsétek meg, gyermekeim, e fura viselkedést!

 

Noha egyáltalán nincs rajta szemlélődnivaló,

Mégis az a legfontosabb, hogy soha el ne feledjétek!

 

XVIII. 

Lássatok csodát!

Szerencsés gyermekeim, figyeljetek reám!

 

A külvilág semmis látszatát, ami az üresség formája, szükségtelen „megtisztítanotok”, mert már eleve üres, mint a hold a vízben.

A belső tudatfolyamatokba felesleges beleavatkoznotok, hiszen a gondolatok maguktól is nyomtalanul elenyésznek.

Az eredendően szabad érzékelés oldott jelentudatosságában nincs mit elvetni és nincs mit alkalmazni; nincs mitől félni és nincs miben reménykedni.

Erre a természetes, csupasz jelenlétre ne erőltessetek rá különböző elképzeléseket, hanem engedjetek mindent, úgy ahogy van, nyomtalanul elillanni a határtalan nyitottságban!

Ebben az állapotban bármiféle gondolat is merüljön föl, ismerjétek fel benne a magától ébredő, határtalan jelenlét önkifejeződését, és ne eredjetek a nyomába!

Ha ezt a nyitva hagyott, akadálymentes érzékelést szabadon engeditek a tünékeny tapasztalás folyamatos állapotában, máris Szamantabhadra buddhatudatának terében találjátok magatokat.

Ez az eredendő szabadság, az önkéntelen Teljes Tökéletesség jógája, amelyben minden tapasztalat önmagától felszabadul.

 

Útnak sem indultam, mégis elértem a buddhaságot.

Nem is gyakoroltam, a végeredmény mégis megvalósult.

Nem küszködtem, mégis megszabadultam a gyötrelmektől.

 

Ez ugyanaz a buddhatudat, mint a néhai mesteremé;

az Ő nyomában járva én is bevégeztem tetteim.

Ez a legfőbb, tudjátok meg, gyermekeim!

 

Csökji Gyelpó, az „öregapó” szívessége folytán,

Cokdruk Rangdrol máris a tennivalótól mentes,

önkéntelenül megvalósuló buddhatudatosságba érkezett.

 

Ez a lényeg, mégsem értik egyesek.

Már mindent elértek, mégis azt mondják: el kell érnünk!

Már eleve szabadok, mégis azt mondják: fel kell szabadulnunk!

Tudatuk eleve nyugodt, mégis azt mondják: le kell nyugtatnunk!

 

Már eleve szemlélődnek, mégis azt mondják: szemlélődjünk!

Eleve beláttak mindent, mégis azt mondják: be kell látnunk!

Eleve bejárták az ösvényt, mégis azt mondják: be kell járnunk!

Az ilyen emberek, akik az elképzeléseiktől remélik a szemléletük megvalósulását, lehetnek tanultak, de csak halott szavakat ismételnek. Bármit is értsenek, az csak fogalmi ismeret.

Felismerésük csak nagyképű színlelés, szemlélődésük csupán elmélkedés.

Ha elemzik is a valóság természetét, akkor is kettősségben fogják fel a dolgokat.

Még ha el is érnek valamit, akkor sem szabadulnak meg a szamszárából.

Akik mindenféle elképzeléseket alkotnak a tapasztalásról, azoknak bizonyára nincs karmikus kapcsolatuk a Teljes Tökéletesség legvégső lényegével.

 

Nem kell cselekedni, mivel cselekvéssel nem lehet elérni;

túl van az erőltetett cselekvésen és nem-cselekvésen is.

Nem lehet rajta szemlélődni; fel kell hagyni a szemlélődéssel is.

Szemlélhetetlen és túl van a szemléleten; minek hát szemlélni?

Keresgélni szintén hiábavaló, hiszen úgysem lehet rátalálni.

 

A buddhaság ebben a közvetlen, áttetsző jelenlétben áll.

Akinek ezt hiába magyarázom, nem hallja meg, annak sajnos nincs karmikus kapcsolata a Teljes Tökéletességgel.

Bármerre is nézek, minden az eredendő tisztaságú buddhatudatosság végtelen terében jelenik meg; így nincs kettősség szamszára és nirvána között.

Azzal, hogy e tudatosságról dalt szereztem, minden bizonnyal megörvendeztetem a három idő győzedelmeseit!

 

„Ha a külvilág megtévesztő látszatait szabadon engedjük a saját otthonukban, nem esünk-e majd újra tévedésbe?” − merülhet föl bennetek a kérdés.

Nos, az egyszerű emberek azért esnek tévedésbe, mert a dolgoknak önvalót tulajdonítanak.

Ám mivel a jógi tudja, hogy minden alap nélküli és gyökértelen, beavatkozás és változtatás nélkül elengedi magát a természetes áramlásban, így nem eshet tévedésbe.

„Vannak-e ezen az ösvényen tévutak?” − merülhet föl bennetek a kérdés.

Nos, nincsenek rajta tévutak, sem tévedési lehetőségek.

A tévutak a kötődésből és a ragaszkodásból fakadnak;

ám ha nem kötődtök semmihez, ami éppen felmerül, mi vezethetne tévútra bennetek?

Ha a jelenlét valamilyen tárgyba merül, akkor nem az éppen felmerülő gondolatra való rátekintést, hanem az azzal egyidejű jelenlét csupasz világosságának nyitott fenntartását nevezzük szemlélődésnek.

A szemlélődés tényleges valója nem is a szétszórtságtól mentes, nyugalomban lévő jelenlét fogalommentessége, hanem az azzal egyidejű éber jelenlét tiszta világosságának fenntartása.

Ha nem értitek e lényegi pontot, és azt hiszitek, hogy a szemlélődés lényege a tudatra való rátekintés gondolkodás közben és nyugalmi állapotban is, akkor tévedésben vagytok, kedves gyermekeim!

A puszta nyugalom olyan, mint egy elmélyült isteni állapot, a merő gondolkodás pedig közönséges fogalmiság.

Ezeken hiába szemlélődtök, nem éritek el vele a buddhaságot.

Röviden: minden körülmények között tartsátok fenn a csupasz és áttetsző, kristálygömbhöz hasonlatos jelenlétet, amíg az ki nem teljesedik, majd tartózkodjatok benne szüntelen!

A merevség megtöréséhez vezető szemlélet kulcspontja a jelenlét lecsupaszítása és tudatos fenntartása.

Ez a leglényegesebb dolog, amit meg kell jegyeznetek.

Az összes utasítás ebben az egyben sűríthető össze, így legyetek vele tisztában, kedves gyermekeim!

 

XIX.

Lássatok csodát!

Kedves gyermekeim, hallgassatok figyelmesen!

 

Most bemutatom nektek a négy tévedhetetlen zsinórmérték tanítását:

A szemlélet tévedhetetlen zsinórmértéke a tiszta megismerés jelenpillanata, melyet azért nevezünk zsinórmértéknek, mert világos és csalhatatlan.

A szemlélődés tévedhetetlen zsinórmértéke a tiszta megismerés jelenpillanata, melyet azért nevezünk zsinórmértéknek, mert világos és csalhatatlan.

A tevékenység tévedhetetlen zsinórmértéke a tiszta megismerés jelenpillanata, melyet azért nevezünk zsinórmértéknek, mert világos és csalhatatlan.

A végeredmény tévedhetetlen zsinórmértéke a tiszta megismerés jelenpillanata, melyet azért nevezünk zsinórmértéknek, mert világos és csalhatatlan.

 

Most pedig bemutatom a négy kimozdíthatatlan tartóék tanítását:

A szemlélet kimozdíthatatlan tartóéke a tiszta megismerés jelenpillanata, melyet azért nevezünk tartóéknek, mert összetartja a három időt.

A szemlélődés kimozdíthatatlan tartóéke a tiszta megismerés jelenpillanata, melyet azért nevezünk tartóéknek, mert összetartja a három időt.

A tevékenység kimozdíthatatlan tartóéke a tiszta megismerés jelenpillanata, melyet azért nevezünk tartóéknek, mert összetartja a három időt.

A végeredmény kimozdíthatatlan tartóéke a tiszta megismerés jelenpillanata, melyet azért nevezünk tartóéknek, mert összetartja a három időt.

 

Számtalan különféle szemlélet létezik,

de ebben a magára ébredő jelentudatosságban

nincs szemlélnivaló, sem olyan, ki szemléljen.

Ne a szemléletet, hanem a szemlélőt keressétek!

Ha a szemlélő sehol sem találja önmagát,

akkor a szemlélet fogalma kiüresedik.

 

E szemlélet, melyben nincs szemlélnivaló,

nem a teljes semmi kietlen üressége,

hanem a hamisítatlan megismerés jelenpillanata;

éppen ez a Teljes Tökéletesség szemlélete!

 

Számtalan különféle szemlélődés létezik,

de a közönséges megismerés áttetsző jelenpillanatában

nincs min szemlélődni, sem olyan, ki szemlélődne.

Keressétek azt, aki szemlélődik, vagy nem szemlélődik!

Ha hiába keresitek azt, aki szemlélődne,

azzal a szemlélődés fogalma kiüresedik.

 

E szemlélődés, melyben nincs min szemlélődni,

nem a süppetegség-izgatottság kába tompasága,

hanem mesterkéletlen, kiegyensúlyozott szemlélődés

a magában világló megismerés jelenpillanatában.

 

Számtalan különféle tevékenység létezik,

de e természetes jelentudatosságban, az egyedüli fénycseppben,

nincs tevékenység, sem olyan, ki tevékenykedne.

Ne tevékenykedjetek, hanem a tevékenykedőt keressétek!

Ha hiába keresitek azt, aki tevékenykedne,

akkor a tevékenység fogalma kiüresedik.

 

E tevékenység, melyben nincsen tennivaló,

nem a megtévesztő hajlamok eluralkodása,

hanem a magában világló megismerés jelenpillanata

mindenféle beavatkozás és változtatás nélkül,

ami éppen a tevékenység legtisztább formája!

 

Számtalan különféle végeredmény létezik,

de a természetes jelenlétben, az önkéntelenül megvalósuló három buddhatestben,

nincs mit megvalósítani, és nincs is kinek.

Ne a végeredményt, hanem a megvalósítóját keressétek!

Ha hiába keresitek a végeredmény megvalósítóját,

akkor a végeredmény fogalma kiüresedik.

 

E végeredmény, melyben nincs mit megvalósítani,

nem alkalmazás és elutasítás, félelem és reménykedés dolga,

hanem a magában világló megismerés tudatos jelenpillanata,

a megnyilvánult három buddhatest, a magában világló üresség,

amely az időtlen buddhaság végeredménye.

 

XX.

Lássatok csodát!

Drága gyermekeim, jól figyeljetek!

 

Ha kezdetben elterelődés nélkül fenntartjátok,

később akkor is fennáll, ha ellazítjátok, és

végül akkor sem jöttök-mentek, ha elengeditek.

 

Amikor a megnyilvánulás és az üresség szétválaszthatatlan, akkor a szemlélet kiteljesedett.

Amikor nincs különbség álom és ébrenlét között, akkor a szemlélődés kiteljesedett.

Amikor nincs különbség boldogság és szenvedés között, akkor a tevékenység kiteljesedett.

Amikor nincs különbség jelenlegi és jövőbeli között, akkor a természetes állapot kiteljesedett.

Amikor nincs különbség a tudat és a tér között, akkor a tapasztalástest kiteljesedett.

Amikor nincs különbség buddhák és érzőlények között, akkor a végeredmény kiteljesedett.

 

XXI.

Lássatok csodát!

Most pedig, kedves gyermekeim, rám figyeljetek!

 

Ezt a hús-vér testet vízben tükröződő holdfénynek lássátok!

Minden kiejtett szavatok visszhangként csendüljön!

A gondolatokat hagyjátok a saját otthonukban feloldódni!

 

Minden látható, hallható és egyéb tapasztalatot tekintsetek oly megfoghatatlannak, mint egy varázslatot, délibábot, álmot, tükörképet, vízben tükröződő holdat, tündérvárost, érzékcsalódást, jelenést, buborékot és visszhangot!

Ebben az állapotban végezzétek az összes tevékenységetek!

Köztes időszakok beiktatása nélkül, éjjel-nappal egyfolytában ezt gyakoroljátok!

A felmerülő gondolatok természetes áramlásába ne avatkozzatok bele!

Hadd szabaduljanak fel önmaguktól a megragadhatatlan, üres világosságban!

Hagyjátok őket valótlanul, megszemléletlenül, erőltetés nélkül, nyomtalanul!

 

A múlt gondolatai hadd tűnjenek tova nyomtalanul, mint a madár az égen!

A jelenlegi megismerés olyan legyen, mint a szennyezetlen levegőég,

a jövő gondolata pedig akárcsak a lezárt zsilipű vízimalom!

Mesterséges beavatkozás nélkül engedjetek el mindent a kötetlen, természetes áramlásban!

 

A durva és finom gondolatokat − a három vagy öt mérget – engedjétek el, mint egy üres házba betörő tolvajt!

A hatféle tárgy megnyilvánulásait engedjétek nyomtalanul romba dőlni, mint egy varázsvárost!

 

Röviden: a keletkezés, a fennállás és a megszűnés; a kiindulópont, az ösvény és a cél; a szemlélet, a szemlélődés, a tevékenység és a végeredmény; a tér és az idő, a kimondott szó, az elengedni való és az elengedő, a felszabadítandó és a felszabadító – mind egyformán a tudat világlása, melyben nincs semmi erőltetett elvetni- és alkalmaznivaló.

 

Ahogy a patakok vize a tengerbe vegyül, végül minden a tudat eredendő tisztaságú közegébe olvad.

Ebbe vessétek a bizalmatok és oldódjatok fel a megfoghatatlanságban!

 

Meglehet, hogy szemlélődés közben rengeteg gondolatotok támad, ám akkor sem kell elkeserednetek azon, hogy „nem megy a meditáció”!

Akár tevékenykedik, akár nyugton van, a tudat mindenképpen üres.

Bármiképp is mutatkozzon, az maga a jelenlét, ezért bármifajta erőltetett, célirányos tevékenység nélkül engedjétek el a természetes, eredeti állapotban!

Ettől azon nyomban felszabadul minden gondolat.

A szerény képességű, aki nem tartózkodik az állapotban, váltogassa az elemzést és az összpontosítást, mint a szembesítés alatt!

 

A gondolkodást máskülönben túl is hajszolhatjátok, a következőképpen:

Akár szükséges, akár nem, keltsetek magatokban mindenféle gondolatokat, és addig bonyolítsátok őket, egyiket a másik után, amíg teljesen bele nem fáradtok!

Ha már elegetek lett a sok gondolkodásból, engedjétek el és pihenjetek!

Máskülönben: szemlélődjetek tökéletes mestereteken a szívetek közepében, tartsátok rajta jó hosszan a figyelmetek, majd oldjatok fel a megragadhatatlan jelenlétben!

Máskülönben: képzeljetek el a szívetek közepén egy fénycseppet, majd szemlélődjetek rajta, ahogy alászáll és eléri a Nagyerejű székhelyét! Ezzel végképp véget vethettek a szétszórtságnak.

Ha az izgatottság megszűnt, pihenjetek meg a jelenlétben!

 

Ha elfog a süppetegség, élesítésetek fel a látásotok, majd miután a jelenlét lecsupaszodott, tartsátok fenn világosan!

Máskülönben: képzeljétek el a tudatotok egy fénycsepp formájában, és amikor a látomás kitisztult, egy PHAT kiáltás kíséretében lőjétek ki a Brahma-nyíláson keresztül, mint az íjász a nyílvesszőt!

Képzeljétek el, hogy kiröppen és a térrel elegyül!

Ezután meditáljatok a tér jellegzetességén!

Kizárt, hogy a süppetegséget ezzel el ne oszlassátok.

Amikor eloszlott, pihenjetek a megragadhatatlan állapotban!

 

Ezeket a bizalmas utasításokat jól jegyezzétek meg!

Ne feszélyezzétek magatok a gondolatmentességre vágyó gondolattal, hanem tágítsátok ki a jelenlétet; terjesszétek ki a végtelenbe és oldódjatok fel benne lazán, szabadon és könnyedén!

A gondolkodás eleinte olyan, mint egy fürge patak.

Később olyan lesz, mint a lassan hömpölygő Gangesz.

Végül, mint ahogy a vizek a tengerben eggyé válnak,

az anya- és gyermek-tündöklés egyesült terébe olvad.

 

Ha valamiféle betegségdémon támadna rátok, ne folyamodjatok semmiféle szertartáshoz, hanem az egyöntetűség kialakításával kerekedjetek rajta felül, a következők szerint!

Menjetek az erdő mélyére, egy hullahamvasztó helyre, egy szigetre, egy gyümölcsös ligetbe, egy kihalt házba, egy magányos fa alá, vagy más félelmetes helyre!

Változtassátok át a testetek és az egész világot az élet nektárjává, és ajánljátok fel a tíz irányban lévő buddháknak és bódhiszattváknak!

Miután azok élvezetüket lelték benne, képzeljétek el, hogy szeretetből fénnyé olvadnak és az egész szamszárát és nirvánát fénylő nektárral töltik tele!

Ezzel az ízlelés által megszabadító nektárral lakassátok jól a kiváló minőségekkel rendelkező vendégeket: a felesküdött dharma-védelmezőket, az együttérzés elsődleges mezejét: az érzőlények hat osztályát, valamint az összes ártalmas, gáncsoskodó és elementáris szellemet, akinek az adósai vagytok; vagyis az összes lényt a határtalan térben!

Miután meggyőződtetek róla, hogy a szamszára és a nirvána egyöntetű a tudat természetében, a mesterkéletlen tapasztalástest terében járjatok-keljetek, üldögéljetek, ugrabugráljatok, futkározzatok, beszélgessetek, nevessetek, sírjatok és daloljatok!

Viselkedjetek hol fegyelmezetten, hol zaklatottan, mint egy őrült!

Végül nyugalmas és könnyed állapotban pihenjetek!

Ha eljön az éj, természetes könnyedséggel, minden emléketek és gondotok feledve, a születetlen tudatossággal teljes, eredeti állapotban aludjatok!

Ha így tesztek, a betegségdémonok maguktól megbékélnek.

A szemléletetek beérik, és olyan felismerésetek lesz, mint a tér.

A szemlélődésetek magában világlik, és úgy viselkedtek, mint egy gyermek.

Elvesztitek az összes támpontot, és olyanok lesztek, mint egy őrült.

Önmagatok és mások között nem tesztek különbséget, akárcsak egy nemes személy.

Bármit is szóltok, olyan lesz, mint a megfoghatatlan visszhang csendülése.

Semmihez sem ragaszkodtok, mint az égen szárnyaló Garuda.

Rettenthetetlenek és magabiztosak lesztek, mint az oroszlán.

Időtlen szabadságotok olyan lesz, mint a felhőktől megtisztult ég.

Az ilyen jógi maga a Buddha tudásőrzője, hívek százainak alázatos tiszteletére méltó, ki még a kívánságteljesítő drágakőnél is értékesebb.

 

XXII.

Lássatok csodát!

Figyeljétek, ti szerencsések, e csavargó dalát!

 

Vairócsana nem kívül van, hanem belül.

A tudat megformálatlan természete, a tapasztalásközeg

és az önmagától megtisztuló ostobaság maga:

Ő az igazi Mindent Megnyilvánító Buddha.

 

Vadzsraszattva nem kívül van, hanem belül.

A teremtőerők szüntelen forrása, a tükör

és az önmagától megtisztuló gyűlölködés maga:

Ő az igazi Gyémánttudatú Buddha.

 

Ratnaszambhava nem kívül van, hanem belül.

A megkülönböztetések hiánya, az egyenlőség

és az önmagától megtisztuló önteltség maga:

Ő az igazi Kincsek Forrása Buddha.

 

Amitábha nem kívül van, hanem belül.

Az üres boldogság közege, a különbségtétel

és az önmagától megtisztuló vágyakozás maga:

Ő az igazi Mérhetetlen Fényű Buddha.

 

Amóghasziddhi nem kívül van, hanem belül.

A felszabadító, közvetlen jelenlét, a véghezvitel

és az önmagától megtisztuló irigység maga:

Ő az igazi Célbeteljesítő Buddha.

 

XXIII.

Lássatok csodát!

Jó szerencsével megáldott, kedves gyermekeim!

Örömmel és lelkesedve hallgassátok vadzsra-dalom!

 

A fenti felismerés fényében a megnyilvánulások és a létesülések összessége a személyes utasítások könyve; a valóság mandalája. A fehér és vörös látszatok papírosára, a magától ébredő jelentudatosság bambusztollával, alap nélküli, eredendően szabad, megfoghatatlan betűkkel íródik, és a megnyilvánulás-üresség nem-kettős terében olvasható.

A világegyetem önkéntelenül megvalósuló mandaláját

a természetes áramlás esővize szenteli meg,

valódi útvonalak alkotják az alaprajzát,

és lábnyomaink színes homokmintázatait.

 

Testünk üres megnyilvánulás, az istenség buddhateste,

beszédünk üres hang, a vadzsra-mantra mormolása,

gondolataink megfoghatatlanok; a felszabadító buddhatudat.

 

Minden taglejtésünk az istenség kézjele,

ételünk és italunk a tapasztalás felajánlása,

minden érzékelhető forma az istenség teste,

minden szóbeli megnyilvánulás zene.

Ez megtarthatatlan és megszeghetetlen, önmagától teljesülő fogadalom.

Az ilyen jógi, bármit is tesz, a fénylő tapasztalás terében a személyes utasításokat, a felépítés szakaszát és a fogadalmakat is beteljesíti; így nem kell erőltetett ok-okozatiságra hagyatkoznia.

E rendkívüli, csodás teljesítmény erőfeszítés nélküli, gyors elérése a Teljes Tökéletesség különleges tanítása − jó szerencsével megáldott, kedves gyermekeim!

Ha teljes bizonyossággal megtapasztaljátok ezt,

a szamszára és a nirvána fogalmai az eredeti forrásba enyésznek,

akárcsak az égen szertefoszló fellegek;

és mint az elhomályosítatlanul tündöklő napkorong,

megjelenik a természetes jelenlét tündöklő tapasztalásteste.

Feltámaszthatjátok a holtakat, megérthetitek a titkokat,

és különféle csodás megnyilvánulásokkal tanítjátok a lényeket.

Beteljesítve az ösvények és szintek valamennyi minőségét, a legkiválóbb képességűek már ebben az életükben megszabadulnak.

A közepesek a halál pillanatában, a gyengébbek pedig a köztes létben szabadulnak fel az eredeti tisztaságú forrásban.

Ettől kezdve örökké a három buddhatest és a jelentudatosság elválaszthatatlan belső közegében tartózkodtok, és különféle varázstesteket bocsájtotok ki a lények megszelídítésére, amivel egyfolytában a javukat szolgáljátok.

Szívleljétek meg e szavak jelentését, és a boldogság napja bizonyosan felkél bennetek!

 

Kolofon

Ezt a költeményt a buddhatudatosságról Cokdruk Rangrol, a vándorjógi szerezte.

Ezzel az erényes tettel valamennyi szerencsés tanítványomat segítsem hozzá ahhoz, hogy a tudatlan és gyötrelmes gondolatok összes szennyeződéseit gyorsan eloszlassák az eredendő tisztaság eredeti közegében, és még ebben az életükben elérjék a végeredményt!

A tündöklő Teljes Tökéletesség merev sémákat megtörő szemléletének dala, az ösvények és szintek gyors végigjárására képes Garuda szárnyalása az alábbi dzogcsen műveken és több más kincses szövegen alapszik:

  • Urgyen Rinpócse (Padmaszambhava): Szembesítés a Jelenléttel
  • A Mindentudó Longcsenpa Hét Kincstára és Három Hintója
  • A Teljes Tökéletesség háttértanítása, a Tér Trilógia
  • A Mély értelmű Tenger Gomolyfelhője
  • Teljes Tökéletesség: a Dákiní Legvégső Lényege
  • Buddha a tenyerünkön

Ezen kívül a Mester szóbeli utasításairól és a saját tapasztalataimról készített feljegyzések díszítik.

Cokdruk Rangdrol, a vándorjógi, számos odaadó tanítványa kedvéért adta elő.

Váljék számtalan módon a tan és az érzőlények javára!

E vadzsrakölteményt a célból szereztem, hogy segítsek vele minden szerencsés lénynek, aki megszabadulásra törekszik, így akkor kell előadni, amikor a jógi a dzogcsen szemléletben tartózkodik. Ahogy Sríszimha, a tudás fenntartója mondja:

A buddhák tudata mindent átható jelenlét,

az érzőlények jelenléte viszont töredékes,

így azt térszerűvé tágítani igen hasznos.

Vagyis, tárjátok ki a jelenlétet jó tágasra, mint az ég; terjesszétek ki a végtelenbe, és a tudat természetének mindent átható, végtelen terében zengjétek e vadzsra költeményt, amely a szemlélet kialakításában és a szemlélődésben is hasznos segítséget nyújt!

A fordító kolofonja

Cokdruk Rangdrol (más néven Sabkar Lama) Mkha’ lding gshogs rlabs című szövege, Keith Dowman dzogcsen átadása fontos részeként, 1998-ban került a fordító birtokába. Első magyar fordítása 2003-ban jelent meg a Tan Kapuja Buddhista Főiskola kiadásában, a Garuda röpte címen.

A jelenlegi fordítás, mely a Garuda szárnyalása címet viseli, 2018 márciusa és 2019 januárja között készült az új olvasói igények kielégítésére, valamint a tanítás mondanivalójának pontos visszaadására, mely célból a fordítást saját magyarázatokkal is kiegészítettük. Ezeket egy külön e célra létrehozott internetes fórumon tettem közzé a fenti időszakban.

Munkámat ez idő alatt támogatták: az Illúzióromboló Alapítvány, Lombos Antal, Lázár Ervin, Farkas László, Nagy Balázs, Fehér Farkas Botond, Boros Szilárd, Fekete Gabriella, Osztafin Attila és Ripcse Judit, Koncz Krisztina, Gyarmati Rudolf, Elefánty Zoltán, Demeter Barna, Illés László, Molnár Róbert, Németh Tamás, Farkas Viktor, Csordás Ágoston, Volenszki Ivett, Tóti Rebeka, Zsiga Andrea, Juhász Gábor, Nyircsák János, Sólyom Melinda, Barta János, Tenger George, Fodor Gergely, Vrabec Lajos, Eöry Beáta, Jonkl Péter, Sumser Margit, Pintér Éva, Andrásy Zoltán, Somogyvári Zsolt, Torontáli Róbert, Nagy Marcell, Erszény Krisztián, Csallóközi Tamás és Varga Tibor.

Köszönetet mondok fenti támogatóimnak, akik nélkül ez a munka nem készülhetett volna el! Külön köszönetem Farkas Lászlónak, Lombos Antalnak és Somogyvári Zsoltnak a szöveg végleges formájának kialakításában nyújtott segítségükért!

Kívánom, hogy ez a magyarázattal ellátott fordítás váljék hasznára mindazon lényeknek, akik megértek a Teljes Tökéletesség felismerésére!

Agócs Tamás

  1. január 21.

A fordító magyarázatait is tartalmazó 85 oldalas PDF dokumentum min. közép támogatásért rendelhető.

[wp_paypal_payment]

Banki átutaláshoz kattintson IDE