A GARUDA SZÁRNYALÁSA

Dal a Teljes Tökéletesség szemléletéről, 

melynek birtokában valamennyi szint és ösvény gyorsan bejárható

A trekcsö szemlélet és szemlélődés dala huszonhárom énekben

A Garuda röpte új fordítása

A nagy dzogcsen jógi, Cokdruk Rangdrol (ismertebb nevén Sabkar Lama, 1781-1851) híres költeménye, melynek révénTibetben és világszerte számtalan jógi és jóginí érte el a megszabadulást az eredendő tisztaságban, a dzogcsen irodalom igazi gyöngyszeme. Az eredeti, tibeti szöveg két fő erénye, a költői szépség és a pontos, világos fogalmazás közül e jelen fordításban (mely a régitől való megkülönböztetésül a Garuda szárnyalása címet kapta) inkább az utóbbira igyekeztünk hangsúlyt fektetni, bár a szöveg költőisége még e viszonylag “prózai” formában is megmutatkozik:

Elmém kelyhében örvénylő, szemléletről szóló dalom édes nektár, melynek íze felszabadít; ezt kínálom Nektek, dicső követőim, buzgó méhek; habzsoljátok bátran, amíg jól nem laktok vele!

A mű a trekcsö (“a merev sémák áttörése”) szemlélet elsajátításához szükséges szembesítéseket, valamint a szemlélődés gyakorlására vonatkozó utasításokat és útmutatásokat tartalmazza.

A trekcsö (khregs chod) szó szerint “keresztülvágást”, “áttörést” jelent, amit általában úgy szoktak értelmezni, mint a kettős felfogáson alapuló merev sémák és struktúrák teljes mértékű, határozott átvágását. A meghasadt elme által létrehozott –  illetve valójában csak képzelt – meghasadt világ merev struktúrái testi, beszédbeli (energetikai) és tudati szinten értelmeződnek, de mindenekelőtt a kettősségeket érzékelő és kettősségekben gondolkodó elme fogalomgyártó tevékenységéből fakadnak. Ezen a folyamatos tudattevékenységen kell “áttörnünk”, ezt kell “keresztülvágnunk” ahhoz, hogy eljussunk az eredendő tisztaságba, ami a tudat-világ kezdeti vagy eredeti természete.

Bár a kifejezés valamiféle erőszakos beavatkozást sejtet, valójában épp az ellenkezőjéről van szó. Első hallásra talán azt hihetnénk, hogy a vágást Mandzsusrí kardjával, az elemző bölcsességgel kell végrehajtani, ez azonban legfeljebb csak az előkészítő fázisban igaz. (Érdekes módon, a tibeti fordítás korai szakaszában a trekcsö szót a vipasjaná, “elemző belátás” fogalom visszaadására használták.)  A Teljes Tökéletesség kontextusában a trekcsö inkább “teljes elengedést” jelent, mely a hasonlat szerint olyan, mint mikor a favágó elvágja a vállán cipelt faköteget összetartó kötelet. Az egyik magyarázat szerint a feszültségek teljes ellazításától van szó; a merev sémák teljes feloldásáról a jelenlét tiszta tudatosságában – ami voltaképpen nem más, mint a természetes, önkéntelen felszabadulás gyakorlata.

I. ének

Emahó!

Lássatok csodát!

Jó szerencsével megáldott gyermekeim!

 

Én, a szabad, vidám és gondtalan csavargó,

dalt szereztem nektek a dzogcsen szemléletről,

mellyel az ösvényt egykettőre bejárhatjátok;

hallgassátok hát figyelmesen a Garuda dalát!

 

A híres-nevezetes Buddha, kinek sárkányüvöltése

az egész szamszárában és nirvánában mennydörgésként hangzik,

mindig a hat világ lényeinek tudatában tartózkodik;

egy pillanatra sem válik meg tőlük – milyen bámulatos!

 

Ám ők, nem tudván, hogy bennük él a Buddha,

mindig máshol, mindig kívül keresgélik – milyen bámulatos!

Még a napkorong sem tündökölhet nála fényesebben,

mégis oly kevesen veszik észre – milyen bámulatos!

 

Önnön tudatunk, melynek sem apja, sem anyja nincsen,

maga a születetlen, halhatatlan Buddha – milyen bámulatos!

Bármilyen sok örömöt és szenvedést is tapasztaljon,

cseppet sem lesz jobb vagy rosszabb – milyen bámulatos!

 

E tudat nem-született, eredendő tisztaságú természete

mesterkéltség nélkül, önkéntelenül is megvalósul – milyen bámulatos!

Kezdetektől fogva felszabadult, természetes jelenlétünk

mindent felszabadít, hogyha békén hagyjuk – milyen bámulatos!

 

További szemelvények

a III. énekből

Ez a tudatnak nevezett, izgő-mozgó megismerés,

ha el szeretnétek kapni, illó ködként szertefoszlik;

ha le szeretnétek nyugtatni, össze-vissza ugrabugrál;

ha rá szeretnétek mutatni, megfoghatatlan üresség.

a IV. énekből

Tudatunk először is sehonnan sem származik;

mivel üres, lehetetlen megállapítani a mibenlétét.

Aztán sehol sem tartózkodik, színtelen és alaktalan;

végül nyomtalanul tűnik tova anélkül, hogy odébbállna.

Minden gondolata üres mozgás, üressége üres látszat.

Magának a tudatnak pedig nincs legelső oka,

s végül semmilyen külső hatásra nem szűnik meg.

Sosem lesz több vagy kevesebb, sem telibb vagy üresebb.

 

a VI. énekből

Engedjétek a tudatot a saját otthonában megpihenni!

Ez a közönséges, csupasz megismerés; ez a láthatatlan, mégis eleven világosság;

ez a kristálytiszta, közvetítetlen jelenlét; ez a megfoghatatlan és vibráló üresség;

a tudat világosságának és ürességének tündöklő egysége,

mely nem állandó, mert nincsen saját léte; nem véges, mert tiszta elevenség;

nem egyvalami, mert sokféleképp nyilvánul meg; nem sokféle, mivel egyöntetű;

nem más, mint a természetes jelenlét.

a VIII. énekből

Égboltszerűen tágas. külső és belső nélküli jelenlét,

teljesen áttetsző, korlátolatlan és határtalan;

e természetes, mindent átható jelenlét végtelen terében

a szamszára és nirvána jelenségei, mint a szivárványfények,

bár sokszínűnek tűnnek, mind a tudat játszadozásai.

a X. énekből

Minden a tudat önnön megnyilvánulása,

de minden megnyilvánulása alapnélküli, üres.

Semmis látszat, tükröződés, mint a hold a vízben;

üres tündöklés, a jelenlét nem-kettős állapota;

ezt a meditációs élményt igyekezzetek fenntartani!

a XI. énekből

A tudat üres tündöklés, melynek teremtőerejéből

bármiféle változatos megnyilvánulás felmerülhet,

ám azok mindig elválaszthatatlanok az ürességtől,

mint ahogy a tükörképek sem mások, mint a tükör.

a XV. énekből

Ahogy a tengerben felkélő hullámok egy pillanatra sem mozdulnak ki a tengervízből,

úgy a tudat, akár nyugton van, akár tevékenykedik, egy pillanatra sem mozdul ki az üres jelenlétből.

Ha nyugalomban van, az maga a jelenlét tere – hagyjátok úgy!

Ha gondolatok kélnek benne, az a jelenlét kifejeződése – hagyjátok úgy!

a XVII. énekből

A jógi megismerése olyan, akár a madár égi útja:

ahogy a madár nyoma tovatűnt, s már nem látható,

úgy a korábbi gondolat is véget ért és nem látható;

ne akarjatok a nyomába eredni, hogy folytassátok!

Ahogy a madár majdani útja kifürkészhetetlen,

a következő gondolatot ne üdvözöljétek előre;

s ahogy a madár jelenlegi nyoma színtelen és alaktalan,

a jelenlegi gondolatok természetes, önműködő folyamatába

szándékosan ne avatkozzatok bele!

a XIX. énekből

Számtalan különféle szemlélet létezik,

de ebben a magára ébredő jelentudatosságban

nincs szemlélni való, sem olyan, ki szemléljen.

Ne a szemléletet, hanem a szemlélőt keressétek!

Ha a szemlélő sehol sem találja önmagát,

akkor a szemlélet fogalma kiüresedik.

E szemlélet, melyben nincs szemlélnivaló,

nem a teljes semmi kietlen üressége,

hanem a hamisítatlan megismerés jelenpillanata;

éppen ez a Teljes Tökéletesség szemlélete!

a XXI. énekből

E hús-vér testet olyannak tekintsétek, mint a vízben tükröződő holdat!

Ha beszéltek, minden kiejtett szavatok visszhangként csendüljön!

Gondolataitokat hagyjátok feloszlani a természetes állapotban!

Minden látható, hallható és egyéb tapasztalatot ragaszkodás nélkül úgy kezeljetek, mint egy varázslatot, délibábot, álmot, tükörképet, vízben tükröződő holdat, tündérvárost, illúziót, jelenést, buborékot és visszhangot!

Minden tevékenységet ebben az állapotban végezzetek!

Mind meditációban, mind azon kívül, éjjel-nappal egyfolytában így tevékenykedjetek!

a XXIII. énekből

Ha a megnyilvánulás-üresség nem-kettős állapotában szemlélitek,

az egész világegyetem önkéntelenül megvalósuló mandala,

melyet a természetesen áramló eső vize öntöz,

melynek természetes utak alkotják az alapvonalait,

melyben lábnyomaitok a színes homokrajzok,

melyben saját testetek az istenség üres buddha-teste,

beszédetek üres hangja a vadzsra-mantrázás,

s minden gondolatotok az istenség megragadhatatlan, önfelszabaduló tudatossága.

 


Ez a fordítás 2018 március-április folyamán készült.

Támogatták: Boros Szilárd, Borosnyai Viktor, Farkas László, Fekete Gabriella, Illés László, az Illúzióromboló Könyvtár, Lázár Ervin, Lombos Antal, Nagy Balázs, Németh Tamás, Osztafin Attila, Pirigyi Roland, Ripcse Judit, Sólyom Melinda, Varga Tibor és a FB Dzogcsen Fórum közössége.

Külön köszönet Farkas Lászlónak és Lázár Ervinnek!

MEGRENDELÉS

Már elérhető az alapszöveg, melynek hossza 29 oldal.

Megrendelhető min. közép támogatásért.

A szöveg mellé meghívás jár egy zárt körű FB csoportba, amelyen a kiegészítő anyagokat folyamatosan teszem közzé és a résztvevők közreműködésével véglegesítem a következő hetek folyamán.

Aki a  csoportba nem kíván belépni, annak ezeket e-mailben küldöm el.

Agócs Tamás

2018. április 23.

Más összeg:
E-mail címed:

Banki átutaláshoz kattints IDE