A GARUDA SZÁRNYALÁSA

Dal a Teljes Tökéletesség szemléletéről, 

melynek birtokában valamennyi szint és ösvény gyorsan bejárható

A dzogcsen szemlélet és szemlélődés dala huszonhárom énekben

a fordító magyarázataival

Cokdruk Rangdrol (ismertebb nevén Sabkar Lama), a nagy dzogcsen jógi híres költeménye, a Garuda szárnyalása, a dzogcsen irodalom valódi gyöngyszeme. Tibetben már kétszáz éve − szinte a keletkezése óta − úgy tartják számon ezt a remekművet, mint a dzogcsen jógik és jóginík egyik legfontosabb gyakorlati kézikönyvét; a közelmúltban készült nyugati fordításoknak köszönhetően pedig ma már világszerte egyre többen olvashatják és gyakorolhatják a „Garuda röptét”.

A mű sikerét annak köszönheti, hogy kiválóan összegzi a dzogcsen szemlélet és meditáció lényegét. Megadja a gyakorláshoz szükséges szembesítéseket; egy sor „beavatást” ad a tudat természetébe, majd végigkalauzolja hallgatóját a szemlélődés ösvényén, amelyen az élő tapasztalássá tehető.  A dzogcsen szemléleten és szemlélődésen túl a tevékenységről és a végeredményről is értékes tanításokat ad, és ráadásul mindezt ragyogó stílusban teszi. Az eredeti költeményt ugyanaz a könnyed elegancia jellemzi, mint a címadó Garudamadár szárnyalását, amit a magyar fordításban is igyekeztünk visszaadni.

A szöveg három fő részből áll. A bevezető röviden bemutatja a szerzőt, majd a mű címét elemzi. Ezt a költemény huszonhárom énekének fordítása követi, csak a legszükségesebb lábjegyzetekkel kiegészítve. Végül az egyes énekekhez fűzött magyarázataink következnek, amelyek reményeink szerint a tanítás mondandójának jobb megértését szolgálják.

A PDF dokumentum hossza 85 oldal (Palatino Linotype, 11p betűtípussal)

A támogatás ajánlott összege: 4.990 Ft A megrendeléshez kattintson IDE!

Kérem, állítsa be vagy írja be a rubrikába a támogatás összegét, az átutalás közlemény rovatába pedig írja be: “Garuda”! Amennyiben problémát tapasztal, vagy kérdése van, vegye fel velem a kapcsolatot!

Válogatott szemelvények a fordításból és a magyarázatokból

I. ének

Emahó!

Lássatok csodát!

Jó szerencsével megáldott gyermekeim!

 

Én, a szabad, vidám és gondtalan csavargó,

dalt szereztem nektek a dzogcsen szemléletről,

mellyel az ösvényt egykettőre bejárhatjátok;

hallgassátok hát figyelmesen a Garuda dalát!

 

A híres-nevezetes Buddha, kinek sárkányüvöltése

az egész szamszárában és nirvánában mennydörgésként hangzik,

mindig a hat világ lényeinek tudatában tartózkodik;

egy pillanatra sem válik meg tőlük – milyen bámulatos!

 

Ám ők, nem tudván, hogy bennük él a Buddha,

mindig máshol, mindig kívül keresgélik – milyen bámulatos!

Még a napkorong sem tündökölhet nála fényesebben,

mégis oly kevesen veszik észre – milyen bámulatos!

 

Önnön tudatunk, kinek sem apja, sem anyja nincsen,

maga a születetlen, halhatatlan Buddha – milyen bámulatos!

Bármilyen sok örömöt és szenvedést is tapasztaljon,

cseppet sem lesz jobb vagy rosszabb – milyen bámulatos!

 

E tudat nem-született, eredendő tisztaságú természete

mesterkéltség nélkül, önkéntelenül is megvalósul – milyen bámulatos!

Kezdetektől fogva felszabadult, természetes jelenlétünk

mindent felszabadít, hogyha békén hagyjuk – milyen bámulatos!

 

A tudat bámulatos természete

Az  I. ének magyarázata

EMAHÓ

Ezzel a felkiáltással kezdődik a Garuda szárnyalása minden egyes éneke, amivel Sabkar Lama a tudat természetének csodálatos mivoltára hívja fel a figyelmünket, így fordítása: Lássatok csodát!

Az első ének, mintegy hangulati bevezetésként a költeményhez, ezt a csodálatos, bámulatos természetet ecseteli. Miben is áll a tudat természetének bámulatossága?

A Buddha tanítását a sárkány üvöltéséhez hasonlítják, amely alapjaiban rengeti meg a szamszárát is, és a nirvánát is, amikor kimondja, hogy semmi sem létezik önállóan, a létét alkotó feltételektől függetlenül. Az egyetemes üresség tanítása félelmetesen hangzik azok számára, akik valamiféle tényleges, önálló léttel rendelkező szellemi vagy anyagi szubsztanciában hisznek. „Mivel semmi sem állandó, semmi sem létezik önmagában, nincs mire támaszkodni és nincs mihez ragaszkodni!” Így szól a Buddha sárkányüvöltése, amivel tönkrezúzza Mára (a ragaszkodás démona) ördögi seregét.

Igen ám, de ki ez a híres-nevezetes Buddha, aki félelem nélkül nyilatkoztatja ki a teljes szabadságról szóló tanítást? Netán valami külső tanító, egyfajta istenség? – Sem ember, sem isten, még csak nem is valamiféle elvont princípium, hanem maga a tudat, amely minden lényben ott lakozik. A történeti Buddha és az összes őt követő mester csupán olyasvalaki volt, aki felismerte ezt a végső természetet és teljesen azonosult vele. Ezért tudták, tudják azt képviselni. Nem olyasvalamit (olyan szellemi szintet, minőséget) valósítottak meg, ami korábban ne létezett volna, hanem csak azt ismerték fel, ami mindig is bennük volt. Mi miért ne tehetnénk meg ugyanezt?

E „buddhatermészeten”, a tudat valódi természetén alapul a lények tudata mind a hat létformában: az istenek, a félistenek, az emberek, az állatok, a sóvár kísértetek és poklok világában, amelyek a buddhizmusban a szamszára létesülési lehetőségei. Minden világ valamilyen tudati szennyeződés – úgynevezett „gyötrelem” (szkt. klésa) – eluralkodásából született, és ezek késztetik a lényeket folytonos újraszületésre e világokban – miközben maga a tudat természete mindvégig változatlan marad. Hát nem bámulatos?

Ám az még bámulatosabb, hogy ők mit sem tudnak erről. Mindenki keres valamit, mindenki törekszik valamire, de mindig máshová – odakintre, a jövőbe – helyezik a vágyuk tárgyát. Nem tudják, hogy a Buddha, a Teljes Tökéletesség bennük él, és ezen kívül nincs szükségük semmire. Pedig a fénylő Napnál is világosabb: ez maga a természetes megismerés fénye – hát nem csodálatos?

Talán épp azért nem tudnak róla, mert nincs benne/rajta semmi különleges. Mindig is volt, mindig is lesz. Nincs időbeli eredete, mint ahogy vége sincs, mert maga az idő is ebből ered, velünk együtt. Bárkik voltak is a szüleink, tudatunkat nem tőlük örököltük (legfeljebb csak a szokásaink egy részét). Lényünk végső azonossága, maga a tudat, feltétel nélküli és születetlen. Ez a buddhatermészetünk; valamennyi lény és az összes létező végső természete, egyben a legtermészetesebb dolog. Hát nem bámulatos?

Ez a tudat tapasztalja, éli át az összes lehetséges szenvedést és boldogságot, ami csak a szamszára és nirvána világaiban (és nem-világaiban) átélhető; saját tudatunk is számtalan elragadtatottságon és nyomorúságon ment már keresztül, mégsem sem lett jobb (szebb, teljesebb, egészségesebb) sem rosszabb mindattól, amin átment, mert végső soron független a tapasztalataitól. Eredendő tisztaságát semmi sem mocskolhatja be; mindig szennyezetlen marad, mint a tavirózsa. Ez az, amivel megszületünk, és amivel távozunk, és közben mintha mi sem történne – hát nem bámulatos?

Mit tegyünk, hogy megvalósítsuk vagy felismerjük azonosságunkat a buddha-természettel, és felülmúlhassuk az élet és halál e kilátástalan körforgását, melyben soha nem jutunk semmire? Ha bármit is teszünk, azonnal elveszünk; úgyhogy ne is törekedjünk! Semmiféle mesterkélt jóga, meditációs módszer illetve eljárás (szertartás, gyakorlat, életvitel) nem vezet eredményre. Hogyan is lehetne előidézni azt, aminek nincs semmiféle feltétele? Legfeljebb akkor tapasztalhatjuk meg, ha hagyjuk önmagától megvalósulni – mint ahogy meg is valósul „önkéntelenül” a tapasztalás minden pillanatában. Ráadásul, ez a természetes JELENLÉT − a rigpa (rig pa) − mindenféle feltételektől függő tudatállapotainkat (hangulatainkat, érzéseinket és gondolatainkat) is „felszabadítja” – vagyis nyomtalanul eltünteti − akkor, hogyha egyszerűen érvényesülni hagyjuk. Tehát: ne avatkozzunk bele!

 


A fordító kolofonja

Cokdruk Rangdrol (más néven Sabkar Lama) Mkha’ lding gshogs rlabs című szövege, Keith Dowman dzogcsen átadása fontos részeként, 1998-ban került a fordító birtokába. Első magyar fordítása 2003-ban jelent meg a Tan Kapuja Buddhista Főiskola kiadásában, a Garuda röpte címen.

A jelenlegi fordítás, mely a Garuda szárnyalása címet viseli, 2018 márciusa és 2019 januárja között készült az új olvasói igények kielégítésére, valamint a tanítás mondanivalójának pontos visszaadására, mely célból a fordítást saját magyarázatokkal is kiegészítettük. Ezeket egy külön e célra létrehozott internetes fórumon tettem közzé a fenti időszakban.

Munkámat ez idő alatt támogatták: az Illúzióromboló Alapítvány, Lombos Antal, Lázár Ervin, Farkas László, Nagy Balázs, Fehér Farkas Botond, Boros Szilárd, Fekete Gabriella, Osztafin Attila és Ripcse Judit, Koncz Krisztina, Gyarmati Rudolf, Elefánty Zoltán, Demeter Barna, Illés László, Molnár Róbert, Németh Tamás, Farkas Viktor, Csordás Ágoston, Volenszki Ivett, Tóti Rebeka, Zsiga Andrea, Juhász Gábor, Nyircsák János, Sólyom Melinda, Barta János, Tenger George, Fodor Gergely, Vrabec Lajos, Eöry Beáta, Jonkl Péter, Sumser Margit, Pintér Éva, Andrásy Zoltán, Somogyvári Zsolt, Torontáli Róbert, Nagy Marcell, Erszény Krisztián, Csallóközi Tamás és Varga Tibor.

Szeretnék köszönetet mondani fenti támogatóimnak, akik nélkül ez a munka nem készülhetett volna el! Külön köszönetem Farkas Lászlónak, Lombos Antalnak és Somogyvári Zsoltnak a szöveg végleges formájának kialakításában nyújtott segítségükért!

Kívánom, hogy ez a magyarázattal ellátott fordítás váljék hasznára mindazon lényeknek, akik megértek a Teljes Tökéletesség felismerésére!

Agócs Tamás

  1. január 21.

MEGRENDELÉS

A támogatás ajánlott összege: 4990 Ft.

Más összeg:
E-mail címed:

Banki átutaláshoz kattintson IDE