A dzogcsen lényege

A tanítás lényege a Jelenlét, azaz a tiszta tudat, mely túl van az oksági törekvésen.[1] Ezen belül az első lépés a szemlélet kialakítása, a második pedig a tudatosság folyamatos fenntartása.

  1. A szemlélet kialakítása

Bármi jelenjék is meg a Jelenlétben, soha nem mozdul ki belőle, és nem jár sem hasznos, sem káros következményekkel. Meghaladja az erkölcsi okságot, tehát egy áttetsző, teljesen tökéletes pillanat. Ahogy az Egyetemes Teremtő Tantrájában áll:

Én vagyok a gondolatmentes tér, a tapasztalás teste,
A fogalommentes meg nem különböztetés.
E meg nem különböztetés olyan, mint a tér.
És ahogy a térben nincs sem jó, sem rossz,
Úgy Szamantabhadra is mentes a megkülönböztetéstől:
Én magam vagyok a meg nem különböztetés.

Az értelem okság nélküli mibenlétéről az Egyetemes Teremtő Tantrájában ez áll:

A tiszta tudat olyan, mint az ég,
Az égnek pedig sem oka, sem következménye nincsen.

Az Oroszlán teremtőerejének kiteljesedése szerint pedig:

Erényes viselkedéssel nem lehet megvalósítani a buddhaságot.
Ha a buddhaságot erényes viselkedéssel meg lehetne valósítani,
Akkor a teljes tökéletesség nem lenne alapvető természetünk.
Az erénytelenségtől nem lehet a létforgatagba zuhanni.
Ha az erénytelenségtől a létforgatagba lehetne zuhanni,
Akkor az önmagától felmerülő bölcsesség hazugság lenne.

E szemléletben rejlő veszély elhárításához fontold meg az alábbiakat!

Az alacsonyabb rangú irányzatokban azért tanítják az erény és erénytelenség létezését, mert amíg az igazi valóságot meg nem ismerjük, és a dolgokat létezőnek tekintjük, addig e tévedésünk folytán az erény és az erénytelenség is megnyilvánul. Valódi természetünkben, a tiszta tudatban azonban nincs sem erény, sem erénytelenség. Az erényes és erénytelen tettek egy lázas beteg zavaros látomásaihoz hasonlíthatók, amelyek valójában nem léteznek. A keletkező és elmúló jelenségek hasonlata azonban nem illik az időtlen valóságra, mint ahogy a magból fakadó hajtás hasonlata sem illik az égre, és így a káprázatszerű okság elve sem alkalmazható a tudat valódi természetére. Ahogy az Egyetemes Teremtő Tantrájában áll:

A Teljes Tökéletesség eleve túl van az okságon,
Tehát szándékos gyakorlással nem lehet megvalósítani.
A tan olyan átadása, amely az okság nézetére tanít,
A szokványos világ jelenségeit tekinti mérvadónak,
Melyben a szándékos cselekvés meghozza gyümölcsét.
A tudatnak azonban sem oka, sem okozata nincs.
Mivel a tiszta tudat meg sem született soha,
Nem illik rá a születő világi jelenségek hasonlata,
Tehát nem lehet ráfogni, hogy létrejön, s elpusztul.
Aki nem érti a tudat okságon túli természetét,
Az a szokványos világ jelenségeit tekinti mérvadónak,
És azt hiszi, hogy az eredmény szándékos okokból fakad.
Ez az oksági irányzatok tanítása.

Közönséges ok-okozati úton nem lehet megvalósítani a felébredést. Mindenki a feltétel nélküli tapasztalástest elérésére vágyik, holott azt gyakorlással lehetetlen megvalósítani. Ha gyakorlással meg lehetne valósítani, akkor feltételes lenne, következésképpen pedig állandótlan. Mesterkéletlen egyszerűségében hagyva azonban önmagától valósul meg, mint a három idő összes buddhájának egységes tudatossága. Az Egyetemes Teremtő Tantrája szerint:

Gyakorlással nem lehet megvalósítani a felébredést,
Csak természetes módon, önkéntelenül valósulhat meg.
Ne akarj semmit, csak a tudat természetes csendjében pihenj!

  1. A tudatosság folyamatos fenntartása

Amikor ezt az erkölcsi okság feletti értelmet, a csupasz tapasztalástest minden gondolatot felemésztő valóságát bármiféle szándék vagy elképzelés nélkül, egyszerűen úgy hagyod, ahogy van, akkor az a jelen pillanat önnön világossága, üres fényben tündöklő, zavartalan belső csendje. Ebben pihenj meg egy csöppnyi beavatkozás nélkül, szabadon engedve a tudat természetes áramlását!  Hagyd teljesen megtisztulni a gondolatoktól! Lebegtesd a természetes szabadságban! Hagyd tündökölni a természetes tisztaságban! Engedj fel teljesen a természetes állapotban! Tárd szélesre az érzékelés öt kapuját, és engedd el magad a kötetlen éberség korláttalan nyitottságában! A végtelen térben ezzel átvágod az időbeliséghez való kötődést, és megnyugszol a mezítelen, gondolatmentes Jelenlét akadálytalan világosságában.

Nyitottan tartsd fenn a tudat tompaságtól és szétszórtságtól mentes, természetes világosságát anélkül, hogy bármiféle módszer alkalmazásával beszennyeznéd, és a külső és a belső világ tisztasága (vagyis üressége) folytán megtisztulsz az izgatottság és a tompaság hibáitól!

Ahogy a Jelenlét az ürességben kitisztul, először a finom és a durva anyagi elemek megragadásától szabadul meg. Később az üresen fénylő jelentudatosság érzése felerősödik, majd végül a finom és a durva anyagi alkotóelemek is felolvadnak benne. Az egész anyagi világ szertefoszlik, mint a pára. Ezzel minden felemésztődik az eredendő tisztaságú tapasztalástestben, és a Jelenlét a saját természetes állapotában találja magát. Ahogy a Felhalmozott Drágaságok Tantrájában áll:

Ha mindent elengedsz a természetes állapotban,
Akkor megérted a tudatról elhangzott szavakat
Anélkül, hogy szándékosan gyakorolnod kéne.
Ha sikerül megszoknod ezt a belső csendet,
Akkor a látszatok maguktól kiüresednek,
És minden áttetsző, üres fénnyé válik.
A föld, a víz, a tűz és a szél elemek
Elvesztik jellemző tulajdonságaikat,
És a térben olvadnak szét, mint a pára.
Mindenféle káprázatszerű ragaszkodásod,
És minden, amit valaha gondoltál,
Felolvad az időtlen tapasztalásban,
Melyben nincs kettős érzékelés.
Minden felemésztődik, és nem marad semmi,
Csak az üres világosság élménye,
Amely minden lény sajátja.

Illetve az Átható Hang Tantrájában:

A természetes Teljes Tökéletesség végpontja,
Ha a jelenségeket természetes állapotukban hagyod,
Az, hogy a tapasztalt tárgy és a tudat egybeesik,
És eléred az elengedettség teljes szabadságát.
E tudatosság túl van a hétköznapi elmén,
Itt minden jellegzetesség megszűnik létezni,
Megszabadulsz az üresség és a valóság szélsőségeitől,
A mozgás felemésztődik, a fogalmiság feleslegessé válik,
Kifogysz a gondolatokból, s az elmét felülmúlod.

A „merevség megtörése” (trekcsö) az eredendő tisztaság, a „szintátugrás” (thögal) pedig az önkéntelenség tökéletes megvalósításán keresztül vezet az elemek teljes felemésztődéséhez. Mindkét esetben megtisztulsz a külső és a belső anyagtól is, ám ez elsőben abban a pillanatban éred el a megszabadulást az eredeti tisztaságban, amikor az anyagi részecskék szertefoszlanak, s ilyenkor a fénytest kívülről nem látható. A „szintátugrás” esetében azonban magában a fénytestben valósul meg a nagy tudatátvitel,[2] így az kívülről is látható. Ám mindenféleképpen ugyanabban az eredeti tisztaságú állapotban éred el a megszabadulást.

Az Atijóga az irányzatok királya, melynek fénye az összes többi irányzatot túlragyogja, és lehetővé teszi az oksági folyamatok teljes feloldását még ebben az életedben. Amint a gyakorló kellő magabiztosságot nyer a tapasztalás egyforma üresség-ízének felismerésében, lerombolja az okság káprázatát. Nem hagyatkozik alacsonyabb rangú megközelítésekre és nem vall magáénak semmiféle oksági elméletet, hanem egy csapásra kitör a nézetek tojáshéjából. Mindezt az önmagától felmerülő jelentudatosság felismerése teszi lehetővé, amiről a nyolc alacsonyabb rangú irányzat tanítói még csak beszélni sem képesek. Ahogy az Oroszlán teremtőerejének kiteljesedésében áll:

A teljes tökéletesség szemlélete olyan, mint az égen szárnyaló Garuda. A különböző iskolák különféle kijelentéseket tesznek. Az oroszlán azonban nem vonít, mint a sakál, mert nagy a hasa. A sakál viszont nem bömböl úgy, mint az oroszlán, mert túl keskeny a torka. A Teljes Tökéletesség a természetes Jelenlétet, a jelentudatosságot idézi meg nyelvezetén keresztül. Az alacsonyabb rangú irányzatok viszont túl keveset tudnak ahhoz, hogy a természetes Jelenlétről bármit is mondhassanak.

Egyes bírálatok szerint, ahogy a Garuda is egy sziklaoromról röppen fel, úgy nekünk is először az alacsonyabb rangú irányzatokon át kell felkapaszkodnunk, mielőtt a Garudához hasonlóan, erőfeszítés nélkül szárnyalhatnánk az égen. Bár természetesen lehetnek olyanok, akiknek először finomítaniuk kell a képességeiket, ez általánosságban nem feltétlenül igaz. A Garuda hasonlata csupán az égen szárnyaló Garudára utal, életének többi pillanatára nem. [Vagyis, arról nem szól, hogyan röppent fel.] A hasonlat mindig csak részleges, és nem a valóság egészét szemlélteti, hiszen akkor nem hasonlat lenne, hanem maga a dolog. Mindenesetre, mivel az emberi és isteni lények különféle adottságokkal rendelkeznek, a Teljes Tökéletesség tanítása inkább azoknak szól, akik azt azonnal képesek felfogni, nem pedig a gyengébb képességűeknek.

Ezt a fejezetet az előző négy fejezet jelentésének összefoglalása és további kifejtése céljából állítottam össze.[3] A Teljes Tökéletesség négy fő témája olyan, mint egy kincsesház négy emelete. Az első négy fejezet e négy emelet kulcsához hasonlít, ez pedig a négy kulcsot tartalmazó kincsláda kulcsa.

(Részlet Longcsen Rabzsam: Alapvető természetünk kincsesháza című művéből. A Végtelen tér 171-6. oldal frissített fordítása)

[1] Törekvés a végeredmény okainak létrehozására, például az érdem és a bölcsesség felhalmozására a buddhaság megvalósítása érdekében

[2] A „nagy tudatátvitel” (tibeti ‘pho ba chen mo) az úgynevezett „szivárványtest” (‘ja’ lus) elérését jelenti.

[3] A mű első négy fejezete a négy betarthatatlan és megszeghetetlen fogadalmat: a Hiányt, a Nyitottságot, az Önkéntelenséget és az Egységet tárgyalja.

Garab Dordzse végrendelete

Patrul Rinpocse: A Fenséges Bölcs különleges tanítása

Kommentár Garab Dordzse végrendeletéhez, a három velős utasításhoz, mely fején találja a szeget

Rövid, lényegre törő kézikönyv a dzogcsen gyakorlásához meditációban és a mindennapi életben

A szöveg első magyar fordítása 2002-ben jelent meg “A dozgcsen gyakorlása” címen (Dharma füzetek 10.) Az új, frissített fordítás most Keith Dowman előszavával kiegészítve kapható.

A 20 oldal hosszúságú PDF dokumentum tartalma:

  1. Garab Dordzse és a három velős utasítás
  2. Keith Dowman előszava az angol fordításhoz
  3. Patrul Rinpocse: A Fenséges Bölcs különleges tanítása
  4. Patrul Rinpocse: A Fenséges Bölcs különleges tanításának magyarázata

IGEN, MEGRENDELEM minimum közép támogatásért GARAB DORDZSE VÉGRENDELETÉNEK NÉVRE SZÓLÓ PDF VÁLTOZATÁT!

A mű bemutatásához idézzünk pár részletet Keith Dowman előszavából a The Flight of the Garuda című könyvében megjelent angol fordításához:

Garab Dordzse a buddhista dzogcsen hagyományvonalak gyökérguruja. A 7. században született Oddijánában, a Dákiník Földjén, és ott is érte el a buddhaságot. Garab Dordzse Vadzsrapáni bódhiszattvának, a tantrikus Titkok Mesterének megtestesülése volt, s tőle kapta meg a dzogcsen szövegek teljes gyűjteményét, melyet később a dákiník foglaltak írásba. A korai időkben az volt a szokás, hogy a guruk végrendeletet adtak legfőbb, szívbéli tanítványuknak, melyben összefoglalták tanításuk lényegét. Garab Dordzse egy három velős utasításból álló végrendeletet adott át legfőbb tanítványának, Mandzsusrímitrának, melyben a dzogcsen gyakorlás lényegét írja le. Patrul Rinpócse szövege, a Fenséges Bölcs Különleges Tanítása e három velős utasítás rövid magyarázatát tartalmazza. Hatvanhat verssoros mesterművében a 19. századi dzogcsen mester tömör és velős foglalatát adja Garab Dordzse végrendeletének, mely a Longcsen Szív-lényegiség (Longcsen Nyingtig) hagyományvonalának talán legismertebb és legszélesebb körben gyakorolt meditációs előírásait képezi. Patrul Rinpócse egy rövid kommentárt is írt a Fenséges Bölcs Különleges Tanításához, szűkszavú, de érthető stílusban.

Garab Dordzse három lényegre törő utasítása a dzogcsen gyakorlásának három szükségszerű tényezőjét sorolja fel: Az első a tudat természetével való közvetlen szembesülés, a második teljes meggyőződés a gyakorlás mibenléte felől, a harmadik pedig a felszabadulással járó bizalom.

A Fenséges Bölcs Különleges Tanításának legfontosabb vezérfonala a tiszta jelenlét (rig pa). Az első utasítás a szembesülés a tudat természetével, mely tiszta jelenlét. A Teljes Tökéletesség beavatási élményét a tiszta jelenlét határozza meg, a velőtrázó PHAT kiáltás nyomán pedig a csupasz és áttetsző jelenlétet lehet megtapasztalni. A meggyőződés, mely a második utasítás tárgyát képezi, teljes bizonyosság a felől, hogy a tudat természete egyetlen folyamatos, tiszta jelenlét, s hogy ami csak felmerül benne, a tiszta jelenlét játszadozása és kifejeződése. A tiszta jelenlét élményének fenntartásához azt kell gyakorolni, hogy ne is ellenkezzünk és ne is azonosuljunk a felmerülő gondolatokkal és érzelmekkel. Minden tapasztalatban a jelenlét természetes tudatosságát ismerjük fel, és ezt vesszük észre a tudat természetével való szembesülés tudatosságában is. Amikor a tiszta jelenlét e kétféle forrása (az ösvény és az eredeti forrás) egységét felismerjük, akkor az „anya- és gyermek-tündöklés egybetalálkozik”. A harmadik utasítás a folyamatos felszabadulásba vetett bizalom, ami a tiszta jelenlét funkciója, egyszersmind a benne rejlő teremtőerő megnyilvánulásának elengedhetetlen feltétele is. Ama meggyőződésben, hogy a tiszta jelenlét a természetes állapot, a jelenlét olyan mértékben töltődik fel világossággal és ragyogással, amennyire erőteljesek és érzelmekkel tűzdeltek a gondolatok.

GARAB DORDZSE ÉS A HÁROM VELŐS UTASÍTÁS

Oddijána földjén, Dhánakósa szigetén, állt egy hatalmas templom, melyet úgy hívtak: Dedzse Cegpa, „Gyönyör-torony”, s melyet hatezer-nyolcszáz szentély vett körül. Ebben a toronyban lakott Uparádzsa király a hitvesével, Sugárzás Királynéval együtt. Lányuk, Szudharma, novíciusi fogadalmat tett, s apácai felavatását követően egy kis szigetre költözött szolgálóleányaival, és ott meditációba merült. Egyik éjjel, álmában, egy makulátlan fehér emberrel találkozott, aki kezében az OM ÁH HUNG SZVAHÁ mantrával lepecsételt kristályvázával közelített felé. Háromszor Szudharma fejetetejére helyezte, mire a vázából fények áradtak, és a lány megpillantotta a háromrétű világot a maga teljességében. Röviddel ezután egy fiúgyermeknek adott életet, de szégyenében, hogy a gyermek apa nélkül született, megpróbálta eltitkolni, és kidobta a hamu közé. A hamurakásból fény és zeneszó áradt. Három nap múlva az anya sértetlenül emelte ki gyermekét a hamurakásból, s az istenek és szellemek ajándékokkal járultak elé. Szudharma soha nem tudta meg, hogy gyermeke atyja maga Ádhicsitta, az Ősi Tudat volt; Vadzsraszattva kisugárzása, aki az égi birodalomban a Teljes Tökéletességre tanította az isteneket.

Amikor a gyermek hétéves lett, vitában legyőzte a királyi udvar ötszáz vallástudóját, akik a Pradnyábhava, „Bölcsességlény” nevet adták neki. A király azonban Garab Dordzse ácsárja (tanítómester) néven ismerte, és így is vált híressé. A fiú ekkor szavalta el a Vadzsraszattva tágas tere című szútrát. Nem sokkal később Garab Dordzse lemondott a királyi pompáról, és a hegyekbe vándorolt, hogy a sóvár kísértetek lakta hegycsúcsok között harminckét évig meditáljon a Hegyistenség lakhelyén. Itt érte el a megvilágosodást, a szivárványtestet, mire a föld hétszer megrázkódott. Az egész világ meghódolt előtte, de a sakta-dákiník megérezték, hogy veszély fenyegeti a jógagyakorlatukat. Amikor a hindu király katonákat küldött, hogy letartóztassa, az égbe emelkedett.

Az elvonulás és az aszketikus gyakorlatok időszakának végeztével Garab Dordzse felfogta a külső és a belső utak jelentését, különösen pedig a Teljes Tökéletesség hatvannégyszázezer versszakát. Ezután beavatást kapott Vadzsraszattva bódhiszattvától, aki engedélyezte számára, hogy a buddha-tudat földi helytartójaként leírja mind a hatvannégyszázezer versszakot és a szóban átadott tantrákat. Három dákinível együtt írta le azokat a Málaja-hegy tetején.

Garab Dordzse ezután Bódhgajába, a félelmetes Szitávana hullahamvasztó helyre vándorolt, és élete hátralevő részét ott töltötte. Itt találkozott fő tanítványával, Mandzsusrímitrával, akit hetvenöt éven keresztül tanított. Amikor végül szivárványszínű fényözön közepette elérte a végső ellobbanást, tanítványa kétségbeesett. Erre Garab Dordzse, a fényözönből kinyúlva, Mandzsusrí-mitra kezébe ejtett egy aranyszelencét, amiben benne volt a „három velős utasítás” olvasztott lazúrral írott szövege. Ezt meglátva Mandzsusrímitra tudata azonnal eggyé vált mesterével, és elérte a teljes megvilágosodást.

Garab Dordzse végrendelete, a három velős utasítás, mely fején találja a szeget, így szól:

1. Szembesülj önnön valóddal!
2. Győződj meg az egyedülvalóságáról!
3. Vesd bizalmad a felszabadulásba!

A három velős utasítás tibeti megfogalmazása meglehetősen enigmatikus, így többféleképp fordítható. Jelen fordításunk kifejezetten Patrul Rinpócse értelmezésén alapszik.

Patrul Rinpócse

A FENSÉGES BÖLCS KÜLÖNLEGES TANÍTÁSA

Hódolat a Mesternek!

A szemlélet Longcsen Rabdzsam,
a Végtelen Tér.
A meditáció Khjence Özer,
a Bölcs Szeretet Fénysugara.
A tevékenység Gyelwe Nyugu,
a Győztes Sarja.

Aki mindhármat átülteti a gyakorlatba,
még ebben az életében könnyen megvilágosodhat,
de legalábbis boldogabb lesz – ho-la-la!

  1. A SZEMLÉLET

A szemlélet maga a Végtelen Tér:
három velős utasítás, mely fején találja a szeget.

Először is engedd lazára az elméd!
Ne vetíts, ne összpontosíts, ne gondolj semmire!
Amikor ebben az állapotban ellazulva megnyugodtál,
hirtelen hallass egy velőtrázó PHAT kiáltást
harsányan és kurtán – s láss csodát!
Semmi sincs, csak döbbenet,
Áttetsző, üres tér.
Áttetszőség, mely kifejezhetetlen.

Ismerd fel a dharmakája jelenlétét!
Szembesülj önnön valóddal!

Így szól az első velős utasítás.

  1. A MEDITÁCIÓ

Ettől kezdve, gondolataid akár áramolnak, akár elcsitulnak,
akár haragszol, vágyakozol, örülsz, vagy szomorkodsz;
mindenkor és minden körülmények között
ismerd fel a dharmakáját, amellyel szembesültél!

Az ismerős anya- és gyermek-tündöklés egybetalálkozik;
pihenj meg a kifejezhetetlen jelenlét állapotában!

Újra meg újra verd szét a derűs, világos nyugalmat,
hirtelen lesújtva a módszer és bölcsesség szótagjával!
A meditáció nem különül el a mindennapi élettől,
a szertartásos ülések és a köztes időszakok nem válnak külön.

Folyton-folyvást tartózkodj az oszthatatlan állapotban!

De addig, amíg megingathatatlanná nem válsz,
kerüld a szórakozást, inkább meditálj!
Végezz rendszeres ülőgyakorlatokat!

Mindenkor és minden körülmények közt
egyedül a dharmakája játszadozását figyeld!

Bizonyosodj meg felőle, hogy nincs semmi más;
Győződj meg az egyedülvalóságáról!

Így szól a második velős utasítás.

  1. A TEVÉKENYSÉG

Ilyenkor minden vágy, indulat, öröm és bánat,
és mindenféle jött-ment gondolat,
a felismerés fényében nyomtalanul tovatűnik.

A felszabadító dharmakája felismerésével,
a gondolatok, mint a víztükörre rajzolt képek,
amint felmerülnek, azon nyomban el is tűnnek.

Minden gondolat a csupasz, üres jelenlét tápláléka,
minden rezdülés a fenséges dharmakája teremtőereje,
s nyomtalanul feloldódik– ho-la-la!

Ugyanúgy merülnek föl, mint régen;
a döntő különbség az, hogy fel is szabadulnak.

Ennek híján a meditáció tévút,
ám így a dharmakája természetes állapotába kerülsz.

Vesd bizalmad a felszabadulásba!

Így szól a harmadik velős utasítás.

BEFEJEZÉS

E három velős utasítást tartalmazó szemléletet
a bölcsességet szeretettel ötvöző meditáció
és a bódhiszattvák általános cselekedetei kísérik.

Még az összes buddhától együttesen sem
kaphatnál ennél magasabb rendű tanítást.

A jelenlét teremtőereje a dharmakája-kincsfelfedező,
aki e kincset a bölcsesség terében lelte.

Ez nem holmi ásványi kincs,
hanem Garab Dordzse végrendelete,
a három áthagyományozás legbelső lényege.
Szívbéli gyermekeimre bízom, lepecsételve.

Mélységes dolog ez, szívbéli jó tanács.
Lényegi jelentését el ne hanyagoljátok,
e velős utasítást veszni ne hagyjátok!

 

A kommentárt is tartalmazó PDF megrendelhető minimum közép támogatásért:

[wp_paypal_payment]